ELBASZVA

Harmadik fejezet

Hétfő reggel fél nyolcra indultam az étterembe. Útközben felkaptam Mistyt is, akinek elmeséltem a szombat estémet a bárban, hogy mit művel az a faszfej.

- Esküszöm be szerzek egy kibaszott kalasnyikovot, és szétlövöm a nyomorult fejét!

- Jó lenne. Akkor cellatársak lennénk. -kötöttem meg a vörös kötényt, ami a munkaruhához tartozik. Ahogy a fekete csőszoknya, és fehér ing vagy póló.

- Ma este utcai verseny lesz. Jim hívott. -mesélte, miközben az asztalokat törölgettük.

- Ja, nekem is írt.

- Megyünk? -kérdezte csillogó szemmel, miközben abbamaradt a karkötői csilingelése, ahogy mozgatta a karját.

- Mennünk. -bólintottam.

- Zsír, írok Miguelnek!

- Mig fél a motoroktól. -emlékeztettem.

- Igen, de azt is tudja, hogy motoros pasik! HAHÓÓÓ!

- Misty, én se téged, se Miget nem akarom letörni, de a motorosok közt nem igen akad buzi.

- Én azért írok neki. -erősködött. Mosolyogva ráhagytam, és inkább kitettem az étlapokat.

Miguel kihagyta a mai estét, mert "nem érezte jól magát" Persze mi tudtuk, hogy csak azért nem jön, mert fél a motoroktól. Nem erőltettük rá. Tehát ketten mentünk. Estére teljesen kellemes idő volt. Egy rövid farmert vettem fel, egy fekete toppal, ami kivillantotta a hasam, plusz egy sötétlila dzsekit is felkaptam, ami Misty tulajdona. Ehhez még társult a fehér, csipkés nyári csizmám. Misty egy telitalpút választott, hozzá egy zebramintás rövid ruhát, és egy farmerdzsekit. Persze nem maradhattak le a tömérdeknyi kiegészítői sem. Vagyis az imádott, szivárvány színekben pompázó bizsuk, és a tűzpiros szőrmés táskája sem, amit én csak Jubakkának hívok. Esküszöm, néha mozogni szokott.

Autóba szállva a megadott helyre mentünk. Az úti célunkhoz megérkezve nyüzsögtek az emberek. A turbózott kocsikból zene hallatszott. Rengeteg motorbőgetés, egyik hangosabb volt, mint a másik. Imádom a versenyeket. Kocsik, motorok, sebesség. Ma az első kőr a mociké lesz. A fejemet forgattam, hátha megtalálom Jimet, mikor egy integető alakot véltem felfedezni. Ő lesz az. Barátosnémet magammal rántva igyekeztem oda Jimhez.

- Hali! -öleltem át.

- Szevasz, Jo! -igen, ő Jo-nak hív. Neki megengedem. - Na, mész egy kört? -pillantott a kicsikéjére. Brutális, mit ki tudott hozni egy amúgy sem valami szar "egyedből". Mert ezeknek lelkük van. - Szia, Misty! -mosolygott kedvesen barna szemeivel, amibe kissé belelógtak sötétszőke tincsei.

- Áh, kihagyom. -nevettem.

- Pedig én megnéznélek rajta. -hallottam egy ismerős hangot, aminek a gazdája nem más volt, mint Liam.

- Bemutatnálak titeket, de gondolom már ismeritek egymást. -fojtotta vissza mosolyát Jim.

- Ja, elég közelről. Igaz, Jona? -törölte meg gépzsíros kezét egy fehér rongyban.

- Joanna. -javítottam ki, mire csak mosolygott. Aztán meghallatszott az a tipikus duda, ami a verseny kezdetét jelezte. - Egyébként igen. Ismerjük egymást. -mondtam kissé kacér hangon, szemeimmel pedig úgy néztem, mintha csak reflektorok lennének. Kikaptam kezéből a piszkos rongyot, és csípőmet ringatva a "helyemre" mentem. Megvártam, amíg mindenki felsorakozik. Meglepetésemre Liam is beállt. Nem hittem, hogy indult. Gondolom észrevette meglepett arckifejezésemet, és eleresztett egy "na, most mi van?" mosolyt. Felszegett állal elkaptam a tekintetem, miközben végignéztem a versenyzőkön. Elmondtam az útvonalat, és a szabályokat.