7. rész- Calec

2.1K 109 7
                                    

Casey Isabelle-el töltötte a délutánt, ahogy megígérte azt a lánynak. Egész este csak forgolódott az ágyban, és gondolkozott. Eldöntötte, hogy ha nem lehetnek csak barátok Theo-val, akkor inkább megszakítja vele a kapcsolatot. Csak ezután tudott elaludni, de még álmában is nyugtalan volt. Theo-ról álmodott először. Szeme aranyként csillogott, hátából két hollófekete szárny állt ki. A végein tüskék voltak, azokról vér csöpögött. A következő pillanatban megjelent a szeráfpengét forgató Alec, és egy idegen nyelven szólt Theo-hoz. Talán latinul.
Finiatur mortale saeculum futurum spe venia Lucifer serve!- és azzal az irammal Theo-ba döfte a pengét. A fiú csak elnevette magát, majd fél kézzel megragadta ellenfelét, és szó szerint kettéroppantotta.
Ez volt az a pillanat, mikor Casey úgy érezte, fel kell ébrednie. Az izzadtságtól homlokára tapadt a haja, és gyorsan kapkodta a levegőt.
-Csak egy álom volt. Egy nagyon rossz, hülyeségekről szóló álom.- nyugtatta magát.
A latin mondat még mindig a fülében csengett, ezért lefirkantotta azt egy papírra.
Hodge majd lefordítja nekem...-gondolta magában.
Elment letusolni, utána pedig szokásához híven lement meginni a tejeskávéját. Ismét Isabelle-t és Alec-et találta a helyiségben.
-Sziasztok!- köszönt rájuk Casey, de csak Isabelle viszonozta a gesztust.
Alec szemei szinte szikrákat szórtak Casey felé, de mikor a lány ránézett, rögtön elfordult felőle. Casey pontosan tudta, mi a baja. A csók Theo-val. Az előző nap hiába bizonygatta a fiúnak, hogy semmit sem jelent, az nem hitt neki.
-Alec Lightwood! Meg ne próbálj nekem duzzogni! Elmagyaráztam neked mindent. Amúgy meg azt sem értem, minek kéne magyarázkodnom neked!- fonta össze karjait Casey.
A fiú felállt, és kiment a szobából.
-Mégis mi a fene volt ez?- hajolt Izzy Caseyhez.
-Hosszú...
-Van időnk.
-Tegnap Theo hazakísért és megcsókolt. Alec ezt látta, és megsértődött miatta. El nem tudom találni, hogy mivel bánthattam meg.
-Figyelj, Case! Tudom, hogy tetszik neked Alec...
-Mi?
-Nem tudod olyan jól titkolni, mint gondolod. Én csak annyit mondok neked, hogy mondd el neki!
-Hülye lennék... Így is elég bajom van, nem kell még egy visszautasítás is...
-Figyelj! Délutánra megbékítem és beküldöm őt hozzád. Biztos forrásból tudom, hogy van esélyed nála, úgyhogy hajrá!
-Köszönöm, Izzy.
-Máskor is.- kacsintott a lány, majd elhagyta a konyhát.
A kíváncsiság Hodge-hoz hajtotta a lányt.
-Miben segíthetek?- mosolygott a férfi.
-Tudsz latinul, igaz?
-Így van.
-Lefordítanád nekem ezt a mondatot?- nyújtotta át a cetlit a lány.
A férfi átfutotta a sorokat. Hirtelen halálra sápadt, még a lélegzete is elakadt.
-Ezt mégis honnan szedted?
-Lényegtelen. Mit jelent?
-,,A halandó világ jövőjének érdekében távozz, Valentine szolgája!'' Tudod, mi ez, Casey?
-Sosem hallottam még.
-Az Angyal ezzel a mondattal küldte a Pokolba a földre elsőként érkező démont. A Felkelés estéjén... Azon az éjszakán Valentine így küldte a halálba a kor legerősebb boszorkánymesterét.- a férfi egész testében remegett.
-Ott voltál azon az éjszakán, Hodge?
-Még szép. Valentine oldalán harcoltam. Ezért átkozott el a Klávé, ezért száműztek ide!
-Hodge! Szerinted jelenthet ez a mondat valamit a jövőre nézve.
-Hát persze! Valentine megkezdi rémuralmát az Árnyvilágban.
Casey nagyot nyelt.
-Köszönöm, Hodge. Ha megbocsájtasz, most elmegyek a szobámba.
-Nincs mit, kedves. Én most írok egy levelet a Néma Testvéreknek...- kapott elő a férfi egy pergament.
A szobájában Casey előkapta a régi rajzfüzetét. Már majd' egy éve porosodott a fiókban, de a lány úgy érezte, nem bírja magában tartani az álmát. Először Theo alakját rajzolta meg. A fiú körvonala határozott volt, és erős, akárcsak ő maga. Az egész teste fekete-fehér volt, csak borostyánszínű szemét húzta ki aranysárgával. Utána Alec következett. Neki halványabbak, kicsit elmosódottabbak voltak a vonalai, mint egy távoli álomnak, mint egy gondolatnak. A szeráfpenge ragyogását, és a róla lecsorgó vért élénk színűre szinezte. Ezzel a tevékenységgel majdnem egy órát töltött el, de büszke volt a végeredményre. A képen bal oldalon állt a vérfarkas, tenyereiben keresztekkel és éjsötét szárnyakkal. Mellette Alec volt, oldalról ábrázolva, ahogy a kardot ellenfele nyakának szegezi.
Nyílt az ajtó, és egy magas, ébenfekete hajú fiú jelent meg a szobában.
-Izzy azt mondta, beszélni akarsz velem. Min ügyködsz?- kapta ki a rajzfüzetet a lány kezéből.
-Ne!- kapott utána a lány.
Már elkésett.
-Nagyon... Tehetséges vagy. Szép rajz. Honnan merítetted az ihletet?
-Egy álomból.- válaszolt a lány.
-Szóval rólam álmodozol?- vonta fel fél szemöldökét.
-Most történt meg először...- mondta pironkodva a lány.
-Nagy kár... Én már két éve rólad álmodozok.
A lány nem tudta eldönteni, hogy a srác szórakozik-e. Mindenesetre az arca komoly volt, ahogy a lány szemébe nézett. Másodpercek múlva két lépéssel átszelte a köztük lévő távolságot, kezével megemelte a lány állát, és óvatosan megcsókolta.
Casey szíve nagyot dobbant, majd kihagyott két ütemet. Úgy érezte, mintha maga az Angyal vitte volna magával a mennybe. Nem lökte el magától a fiút. Úgy érezte, mintha belülről felgyújtotta volna valaki. Fél kezével megkapaszkodott Alec byakában, a másikkal pedig a hajába túrt. A fekete, hullámos haj selymesen puha volt, és citromillatot árasztott magából.
Eközben Izzy a résre nyitva hagyott ajtóban állt, és figyelte őket. Mikor Alec megcsókolta a lányt, kihúzta fejét a résből és csak annyit suttogott: Végre!

Minden jónak vége szakad egyszer. Alec kócos hajjal, csillogó szemekkel húzódott el a lánytól. Casey szíve még mindig hevesen vert.
-Szeretlek, Casey. Ezért viselkedtem veled úgy, ahogy.
-Én is... Én is szeretlek.- zihálta a lány.
-Négy éve vártam rá, hogy végre megtedd ezt!- mosolygott Alecra.
-Nem gondoltam volna, hogy valaha ezt mondom, de örülök, hogy Izzy beleavatkozott az életembe. Nélküle talán sosem teszem meg ezt.- mondta a fiú a lány arcát nézve.
Az csak vágyakozó tekintettel bámulta Alec ajkait. A fiú megkönnyítette a lány dolgát, és egy rövid csókot nyomott a lány szájára, amitől az elvigyorodott.
-Még bőven lesz időnk élvezni egymás társaságát.- suttogta.
Miután mindketten összeszedték magukat valamennyire, egymás mellett sétáltak ki a lány szobájából. Alec nem bírta ki, hogy ne érjen Casey-hez, de a lány is így érzett, mert egyszerre nyúltak egymás kezéért. Összefűzték ujjaikat, és lementek a tágas nappaliba. Isabelle a kanapén ülve várta őket.
-Hogy van a kis gerlepár?- mosolygott rájuk.
Casey a lányhoz szaladt, és szorosan átölelte.
-Köszönöm. Köszönjük!- suttogta a lány fülébe.
-Nincs mit. Nem bírtam már hallgatni Alec nyafogását veled kapcsolatban!- ezt már a bátyjának célozta.
-Jól van már!- morgott a fiú, majd lepattant a széles kanapéra Casey és a húga mellé.

Na sziasztok! Megírtam a mai fejezetet, és tisztára izgalomban vagyok Casey és Alec miatt. Gondolkodtam ship-neveken.
Casey+Alec: Calec
Casey+Theo: Thasey
Ha tudtok jobbat ajánlani, nyugodtan írjátok le kommentben, és a történetszállal kapcsolatban is kíváncsi vagyok a vélemênyetekre. Sziasztok!
😘

City of PainWo Geschichten leben. Entdecke jetzt