City of Pain

17. rész- Idris

Másnap Casey kivételesen korán kelt, de nem önszántából. Alec ébresztette fel, azt mondta, hogy levitte a bőröndjeiket és a portál készen áll.
Mikor leértek az Intézet elé, tényleg ott tátongott egy portál, mellette Magnus állt
-Kész vagytok már?- sóhajtott.
Haja csillogott az előző napi csillámportól, szeme táskás volt.
-Igen, Magnus. Köszi, hogy megteszed ezt nekünk.
-Tudod, hogy nem ingyen teszem, Alexander. Én ebből élek.
-Persze, Isabelle-nél hagytam a pénzt. Akkor gyerünk.- mosolygott Caseyre a fiú, majd átléptek egy portálon.

Egy dombos részre érkeztek. A fű élénk zöld volt, az ég pedig kristálytiszta és kék. A dombokat erdők borították, a távolból pedig a Démontornyok ágaskodtak az égig.
-Nem kell sokat sétálnunk, mindjárt ott vagyunk.- mondta Alec, majd megfogta Casey kezét, és húzni kezdte maga után a lányt.
A Lightwood-birtok álomszép volt. A kertben színes, ismeretlen virágok voltak, a nap is pont oda sütött, egy hatalmas fűzfa alá pedig hintaágy volt állítva. Pár lépésre a fától egy nagyobb kerti tó volt, mellette tűzrakóhellyel és rönkökkel. Minderre a ház ablaka nézett. Nos igen, a ház. Eléggé kicsinek tűnt, mintha egy üdülőház lenne. Sárgára volt festve, az ablakok és az ajtó pedig kövekkel volt körberakva. Casey alig várta, hogy megnézhesse belülről is.
-Tetszik?- mosolygott a fiú.
-Nagyon. Meg nem mondanám, hogy senki sem lakik itt.

Miután berendezkedtek a házban, mindketten kiültek a tó melletti hintaágyra. Casey Alec ölébe hajtotta a fejét és gondolkozott. Egy idő után a fiúhoz fordult.
-Fel tudod idézni a parabatai eskü szövegét?- kérdezte.
- Akárhová mész, veled tartok,
ahol meghalsz, ott halok meg én is,
s ott lesz a sírom.
Az Angyal úgy bánjon velem, mint veled, nem különbül.
Ne válasszon el minket más, csak a halál." Miért érdekel?
-Hát nemrég majdnem letettem én is, és elgondolkoztam.
-Mi jár a fejedben?- simította meg a lány arcát a fiú.
-Elképzeltem, hogy mi lett volna, ha Theo nem megy el régen. Ha ő is árnyvadász lett volna, tuti, hogy parabataiok lettünk volna...
-Hé, minden okkal történik, tudod.
-Tudom, csak per pillanat nem látom tisztán a lényeget.
-De egyszer majd rájössz, miért kellett így lennie. Most hagyjuk a dolgot, oda kell adnom neked valamit.
-Mi? Miért?
-Nem csak a kirándulás az egyetlen ajándék, amit neked szántam.- nyúlt a zsebébe Alec.
-Alec, igazán nem...
-Sss... Hunyd be a szemed.- a lány így tett.
Másodperceken belül érezte, hogy valami a nyaka köré tekeredik.
-Nyisd ki.- Casey a nyakához kapott.
Egy gyűrű lógott a nyakában. A Lightwood gyűrű. A lány jól tudta, hogy mit jelent ez az árnyvadászoknál.
-Tetszik?
-Imádom. Annyira sajnálom, hogy én... Hogy nekem nincs ilyen gyűrűm... Nincs családi gyűrűm.
-Nem baj. Amíg itt vagy velem, az nekem bőven elég.
-Gondoltad volna, hogy valaha egy Morgenstern lesz a barátnőd?
-Tudod, általában nem ítélkezem, de ha valaki az Intézetbe hozott volna egy Morgensternt azelőtt, hozzá sem szóltam volna.
-Oh, értem.
-Azt mondtam, azelőtt. Valószínűleg nem vesződtem volna a megismerésével, téged viszont megismertelek. Nagyon is jól. Nem érdekel, hogy ki a vér szerinti apád, ha nem ő nevelt. Te egy Garroway lány maradsz, ha akarod, ha nem. A neveltetésedet senki sem veheti el tőled. Akármennyire szeretem is Jace-t, látszik rajta, hogy Valentine nevelte.
-Látszik?
-Nem tudom, észrevetted-e, de eléggé önimádó, veszélykedvelő és lázadó a srác.
-Nem tudok róla sok mindent, de ezeket igen. Terveztél valamit mára?
-Igazából nem, csak gondoltam sütögethetünk vagy valami... Holnapra viszont tuti programot találtam ki.
-Mit szólnál, ha elmennénk és beváltanánk a fegyverkereskedésbe szóló kupont, amit Jace-től kaptam?
-Jó ötlet, akarsz most rögtön indulni?
-Persze, mivel megyünk?- érdeklődött a lány.
-Úgy gondoltam, lovagolunk. Ültél már lovon?
-Csak pónikon a gyereknapokon...
-Egyszer mindent ki kell próbálni...
-És honnan szerzünk lovat?
-Nem láttad hátul az istállót? Csak egy lovunk van, de ő bőven elég nekünk.

Percek múlva már egy fekete lovon ügettek Alicante felé. Casey szorosan Alechez lapult, mert az állat minden egyes lépésénél úgy 3rezte, hogy le fog esni.
-Csak nem félsz?- suttogta a fülébe a fiú.
-Dehogy, csak kicsit szokatlan a dolog...
-Akkor gyorsíthatunk?- nevetett fel Alec, majd meglendítette a kantárt és Vándor őrült vágtába kezdett.
-Hülye! Állítsd le ezt az izét!
-Miért, olyan élvezetes, nem?- mosolygott a fiú, és mindkét kezével elengedte a kantárt, hogy átölelhesse Caseyt.
-Alexander Lightwood! Fogd meg azt a kantárt, különben nem állok jót magamért!
Alec megállította a lovat, ami olyan gyorsan fékezett, hogyha a fiú nem szorítja magához Caseyt, a lány lerepül a hátáról.
-Nem szereted a sebességet?
-Imádom, de inkább ülök egy stabil motoron, mint egy zötykölődős csuklós... Lovon.
-Jól van, amúgy is itt vagyunk.- segítette le a lóról Alec a lányt.
Case eddig észre sem vette, hogy egy aprónak nem mondható bolt előtt állnak.
Ahogy beléptek, rögtön megláttak egy alacsony, mandulavágású szemű lányt. Épp egy tőrt nézegetett a kezében.
-Egy perc és jövök.- mondta az eladó, és Casey-ékhez sietett.
-Jó napot Margaret. Casey-nek szeretnénk egy új fegyvert, kardban utazik.- mosolygott Alec.
Az alacsony lány kiejtette a kezéből a fegyvert.
-Nem tudsz vigyázni, Aline?!- förmedt rá az eladó.
-Elnézést!- kapta fel a tőrt Aline, és visszatette a helyére.
Másodperceken belül a lány már Aleckel szemben állt.
-Jó látni, Lightwood!- borult a nyakába.
-Szia Aline! Nem gondoltam, hogy itt látlak téged.
-Tudom, de Verlac megint akcióban van, és gondoltam jól jön a védelem...
-Verlac?
-Sebastian Morgenstern. Errefelé Verlacnak hívjuk, mert az unokatestvéremnek, Sebastian Verlacnak álcázta magát.
-Ó, sajnálom. Nem tudunk beszélni valamikor?
-De. Nem is tudtam, hogy Alicantében vagytok...
-Mert nem itt vagyunk. A Lightwood-birtokra jöttünk a barátnőmmel.- húzta maga mellé az eddig némán álldogáló Caseyt.
-Szia, Aline Penhallow vagyok!- nyújtott kezet a lány.
-Én Casey...
-Sssz... Te vagy a Morgenstern lány. Alec, nem is mondtad...
-Ő nem a Morgenstern lány, hanem Casey Garroway.- állt a lány védelmébe Alec.
-Jól hallottam, Morgenstern?- élénkült fel Margaret.
-Feladom.- sóhajtott a fiú.
-Jól hallod, miért?- állt a sarkára Casey.
-Van nálam valami. Ingyen a tiéd, úgysem kell senkinek!- nyomott egy fekete, csillagokkal díszített kardot Casey kezébe Marge.
A kard nyele tele volt rúnákkal, de Caseynek megakadt a szeme egyen. Két szárny volt az, egyetlen vonallal összekötve. Álmában már látta ezt, de nem tudta mit jelent.
-Itt a kupon, ez kell nekem!- dobta Margaretnek a papírfecnit.
Casey a kezébe vette a fegyvert, ami olyan stabilan állt benne, mintha a karja meghosszabbítása lenne.
-Imádom.- suttogta.

Sziasztok! Nagyon nagyon sajnálom, hogy nem volt rész múlt héten, viszont házi dolgozatot kellett írnom, ami minden időmet, türelmemet és ihletemet elvette, ami meg is látszik az új fejezeten. 😯😢 Mindenesetre remélem tetszik, és köszönöm a türelmet. 😘