City of Pain

21. rész- Raeken

Alec némán ült az ágyán, amíg Casey újra be nem nyitott. A többieknél volt, búcsúzkodott.
-Végeztél?- kérdezte a fiú.
-Igen. Maryse azt mondta, induljunk le, mert nemsokára itt lesznek.- válaszolt Casey.
Alec legszívesebben bezárta volna az ajtót, és soha többé nem nyitotta volna ki, de tudta, hogy ez nem megoldás. Elindult hát Caseyvel, olyan erővel szorította a lány kezét, hogy teljesen elzsibbadtak az ujjai. Látszólag ő nem bánta.

Mind egy sorban álltak, mikor egy villanás kíséretében megjelentek a vörös ruhások Sebastian kivetítésével együtt.
-Nos, melyik húgomat kapom vissza?- mosolygott gunyorosan.
-Ne tettesd a hülyét, tudod te nagyon jól!- mondta Jace.
-Jól van, Herondale... Casey, lépj a harcosaim elé.- ujjait hívogatóan hajlította be.
Case ráemelte a tekintetét Alecre, a fiú elengedte a kezét, bár látszólag nehezére esett neki. Mindennél jobban vágyott rá, hogy utóljára átölelje a lányt, viszont Casey már a vörösek előtt állt.
-Lépj elő, Theo. Tedd, amit tenned kell.- parancsolta.
Theo Raeken előlépett a tömegből. Rajta sokkal sötétebb, bordó harci öltözet volt.
-Add neki a kezed, Casey.- mondta Sebastian.
A lány kissé ódzkodva nyújtotta oda a jobb kezét a fiúnak. Theo egy irónt húzott elő a zsebéből.
-Várj, azzal csak árnyvadászok...
-Nyugi, Case. Otthon mindent elmagyarázok.- majd azzal az erővel egy kábítórúnát rajzolt a lány karjára, aki egyenesen a karjaiba esett.
-Mit csináltál vele?- lépett ki a sorból Alec.
Épp a vérfarkas felé indult volna, mikor két erős kar visszarántotta a sorba. Jace volt az, a parabataia.
-Néznénk még a kis műsorotokat, de azt hiszem, itt az ideje visszavonulót fújni.
Abban a pillanatban, mikor Morgenstern kimondta ezeket a szavakat, a vörösek mind eltűntek.

Casey kissé émelyegve ébredt. Egy fehér szobában volt, a bútorok is mind fehérek voltak. Az egyik fal talpig üveg volt, a nap erősen tűzött be rajta.
-Jól vagy?- kérdezte Theo.
A lány eddig észre sem vette, hogy a vérfarkas ott ül a fal tövében.
-Szóval Seb úgy gondolja, éberőrség kell mellém.- gúnyolódott Case.
Most látta csak meg, hogy a fiú fehér pólója alatt fekete jelek kanyarogtak.
-Azt mondtad, mindent elmagyarázol. Itt lenne az ideje.
-Jó, de figyelmeztetlek, hosszú lesz.
-Ráérünk, nem?
-Szóval... Valentine összekötött minket egy nagyon erős kapoccsal. Ha Sebastian megsebesül, én is. Ha én meghalok, ő is. Eddig érted, ugye?
-Folytasd.
-Eddig Valentine egy démon segítségével férkőzött a fejembe, így tudott irányítani. Sebastian megtörte az átkot. Angyalvért itatott velem, ami eddig nem várt következményekkel járt. Árnyvadász lettem. Bastian egy száműzött vasnővér és egy Néma Testvér segítségével elvégezte velem a szükséges rituálékat. A farkasképességeim megmaradtak, és az új árnyvadászerők is.
-Akkor te most egy... Mutáns vagy?
-Nem tetszik ez a szó. Árnyvadász vagyok. Casey, bízhatok benned?
-Igen, de az jobb kérdés, hogy én bízhatok-e benned.
-Figyelj, rájöttem, hogy hogy lehet megszakítani Sebastian irányítását felettem. Mennyei tűzzel. Át kell szúrni a démonrúnán a mellkasomon. Én úgy lehetek most magam, hogy megsebeztem a rúnát, de nemsokára megint a hatása alá kerülök. Kérlek segíts, ha lesz rá lehetőséged... Kérlek.
Ahogy a fiú Casey szemébe nézett, a lány végre meglátta benne az igazi Theot. Az ő legjobb barátját. Sajnos ez nem tartott sokáig, a fiú szeméből másodperceken belül elszállt az élet.
-Theo, itt vagy még?- kérdezte a lány.
-Persze, hogy itt vagyok.- mosolygott a srác.
Casey tudta, hogy ez már nem Theo volt.

Extra rövid rész, azért írtam, hogy jobban átlássátok ezt az egész Theo dolgot. Sziasztok! 🙋