23. rész- Akit nem ismertem igazán

993 59 2
                                    

Magnus már több mint egy hete nem látta az árnyvadászokat, de azt nem tudta megmondani, hogy örül-e neki vagy sem. Éjszakáról éjszakára csak szórakozóhelyeken ült, és volt, mikor összehozott egy-két egyéjszakás kalandot, viszont azok semmit sem jelentettek neki. Épp a szeme alatti táskákat próbálta eltűntetni egy kis sminkkel, mikor portál jelent meg mögötte a falban, és egy fehér hajú férfi jelent meg rajta. A boszorkánymester ijedtében túlhúzta a szemceruzát, ezért egy fekete csík éktelenkedett arca jobb oldalán.
-Ragnor, hányszor mondjam még, hogy szólj előre, mielőtt jössz...?- veszekedett, miközben Miau Ce-Tung az ölébe ugrott.
-Úgy hallottam nem vagy jó passzban, ezért gondoltam, meglátogatlak.
-Kitől hallottál ilyen marhaságokat? Teljesen jól vagyok.
-Ha a teljesen jól nálad azt jelenti, hogy sírva táncolsz a bárpulton egy koktéllal a kezedben, miközben a biztonságiak próbálnak lerángatni onnan, elhiszem.
-Jól van na, a mostanában zajló események kicsit... Hogy is mondjam, nem voltak rám jó hatással.- túrt a hájába Bane, mire onnan tegnap esti csillámpor hullott ki.
-Nem látom, hogy elhagytad volna magadat. Ezt szeretem benned, bármi is történjen, az élet nálad megy tovább.- mosolygott Fell.
Aztán Magnusra nézett. Ahogy a másik boszorkánymester ráemelte a tekintetét, hirtelen meglátta benne az elmúlt évszázadok fájdalmát.
-De az a kérdés, mi is történt igazából.- dőlt hátra a fotelben Fell.
-Tudni akarod, mi történt? Sokadjára is olyannak adtam a szívem, akit nem is ismertem igazán. Mindegy, a lényeg, hogy már ismerem. Nagyon is jól.
-Nem tudom, kiről beszélsz, de ha ennyire meg tudott bántani, biztosan fontos volt neked.
-Elég annyi, hogy egy nephilim volt.
-Te meg vagy bolondulva?- pattant fel mérgében Fell.
-Nagyon úgy látszik.- forgatta a szemét Magnus.
-Tudod jól, hogy az árnyvadászok lenéznek bennünket. Hogy azt hiszik, mi vagyunk a legalja, hogy...
-Ragnor, felfogtuk, hogy NEKED nincsenek jó tapasztalataid velük.
-Neked vannak?- kérdezte higgadtabban Ragnor.
-Ők mások voltak. Nem néztek le engem. Na de mindegy, pár évtized és úgyis jön másik, nem igaz?
-Nem. Ha tényleg, komolyan szeretted, akkor nem engedheted el csak így. Be kell bizonyítanod, hogy komolyan gondolod. Küzdj érte!
-Küzdöttem! Épp ez az. Észre sem vette. Vagy csak nem akart tudomást venni róla.
-Egy kérdést hagy tegyek fel, és itt sem vagyok.
-Halljuk.
-Melletted van az a személy?
-Nem is tudom, te látsz a lakásban egy magas, jóképű árnyvadászt?- vonta fel a szemöldökét Bane.
-Látod, erről beszélek. Nem küzdöttél eléggé.- kacsintott Ragnor, majd eltűnt.
Magnus idegesen söpörte le az öléből macskáját, majd az ablakhoz sétált.
-Nem küzdöttem volna eléggé?- kérdezte magától, de megcsörrent a telefonja.
Izzy Lightwood- olvasta a kijelzőt, majd kinyomta a hívást. Kíváncsian bökött a 10 nem fogadott hívás- feliratra.
Clary, Clary, Luke, Isabelle, Isabelle, Isabelle, Jocelyn, Luke, Ismeretlen szám, Alec Lightwood. Mikor meglátta az utolsó nevet, a szíve kihagyott egy ütemet. Tudta, hogy később meg fogja bánni, de tárcsázta a számot. Hallani akarta a fiú hangját. Pár csöngés után Alec felvette azt.
-Magnus Bane?- kérdezte hivatalos hangnemben.
-Egyenlőre így hívnak.- mosolygott a boszorkánymester.
-Hivatalos ügyben akarok beszélni önnel. A Klávé...
-Alexander, ha ez valami furcsa szerepjáték, én benne vagyok, de...
-Nincs szó semmi ilyesmiről. Azt mondtad, nem akarsz velem beszélni. Mindannyiunknak az lenne a legjobb, ha úgy tennénk, mintha nem ismernénk egymást.
-Dühös voltam, ezt te sem gondolhatod komolyan!
-De még hogy milyen komolyan gondolom. Jelenése van a New Yorkban lévő intézetben körülbelül most. Kérem haladjon.- nyomta ki a telefont Alec.
Magnus olyan erővel vágta földhöz a telefont, hogy a képernyőjén hosszú repedés futott végig, majd megnyitotta a portált.

New York utcáin erősen fújt a szél, ezért Magnus vacogva húzta össze magán a ballonkabátot. Az Intézet előtt Robert Lightwood és egy másik árnyvadász állt. Magnus nem ismerte őt, csak annyit tudott, hogy a neve Malik. A két férfi egy hatalmas könyvtárba kísérte őt, ahol már a Konklávé tagjai összegyűltek. Leültették a boszorkánymestert a szoba közepén lévő fotelbe, majd Maryse beszélni kezdett. Magnus tekintete végigszántotta a tömeget, és megállapodott Alec kivételesen jól fésült haján.
Nekem jobban tetszel kócosan.- gondolta.
-Magnus Bane. Azért jelentél meg New York konklávéja előtt, hogy a segítségedet kérjük egy igen fontos ügyben.
Alec arca sápadt volt, szemei táskásak, kezei enyhén remegtek. Magnus álmodni sem mert róla, hogy ez miatta van. Ez így is volt.
-Bane, rám figyelne?- szólt rá a nő.
-Tökéletesen értem a szavaidat, Maryse. Miben kéne segítenem a nephilimeknek?
-Tündérgyűrűt használtunk, és megszakadt a kapcsolat. Segítenie kell!
Szóval innen fúj a szél, nem tudnak kommunikálni Casey-vel.
-A tündérgyűrű nem romlanak el csak úgy, maguktól. Ha mégis, ahhoz csak a Tündérek népének kovácsai értenek.
-Akkor azt legalább meg tudod állapítani, hogy miért szakadt meg a kapcsolat?- kérdezte Robert.
-Meg, de annak megvan a maga ára.
-Mennyit kérsz?- érdeklődött Maryse.
-Ötvenezer dollár.
-Micsoda?!- háborodtak fel többen is.
-Ezt nem teheted!
-Még akkor sem kérhetsz ennyit, ha te vagy Brooklyn Fő Boszorkánymestere!
-Ez így van, viszont én nem csak ezt az árat számolom fel. Benne vannak az eddig végzett ingyenes gyógyítások, portálnyitások, védelem felhúzások és az összes többi ingyen végzett munkám.
-De ennyit lehetetlen összeszedni!- szólalt fel Malik.
-Kérhettem volna mást is, és az csak rosszabban jönne ki a nephilimeknek.- vetett egy jelentőségteljes pillantást Alecre.
-Beszélek a boszorkánymesterrel. Ledolgozom az árat!- szólalt meg Alec, majd elindult az ajtó felé.
Magnus szó nélkül követte.
Alec szobájába mentek. A boszorkánymester nem bánta, hogy nem a konyhába mentek, legalább nem idéződtek fel benne a rossz emlékek.
-Azt hittem, úgy teszünk, mintha nem ismernénk egymást.- gúnyolódott.
-Ezt akarod?- vonta fel fél szemöldökét Alec.
-Nem, de most nem ez a kérdés. A kérdés az, hogy te mit akarsz, Alexander.
-Nem gondolhatod komolyan, hogy ilyen kicsinyesen akarsz bosszút állni, Magnus. Tőled azért többet vártam volna. Rám haragszol, nem az árnyvadászokra. Rám, és nem Caseyre.
-Ez így igaz.
-Mire céloztál, mikor azt mondtad, kérhetnél valami mást is?
-Kérhettelek volna téged is.
-Miért nem tetted?
-Mert tiszteletben tartom a döntésedet. Az akaratodat is. A Casey iránti érzelmeidet is.
-Ezt tudom, és tényleg köszönöm, de mivel faraghatnám le az árat?
-Csak nézz a szemembe, és mondd el, mit éreztél, mikor megcsókoltalak. Ha kérhetem, őszintén.
-Először meglepődtem. Utána hagytam, a végén pedig ideges lettem.
-Azt mondtad, hagytad. Azon kéne elgondolkodnod miért. Köszönöm az őszinteséged, így csak a nyomozás árát kérem el.- nyújtott át egy cetlit Alecnek.
-Ez elég... Korrekt ár.
-Tudom. Ha engem kérdezel, menjünk vissza.
-Magnus, akkor szent a béke?
-Alexander, megbocsátok, de nem felejtek.- azzal a boszorkánymester kivonult a szobából, maga mögött hagyva az értetlenül tátogó Alecet.

Kész a rész, amit a ,,nyereményjáték'' győztesének írtam, Napfeny_hercegno -nek a mi bolondos boszorkánymesterünkről. Tudom, hogy nem hoztam hibátlanul a Magnus-style-t, de remélem tetszik nektek. Sziasztok! 😉

City of PainWhere stories live. Discover now