City of Pain

16. rész- Áruló farkas

Casey másnap Luke szobájában ébredt. Sajgott a feje, ugyanis szörnyű rémálma volt előző este. Theo volt benne, kezében egy karddal. Egyetlen rúna volt a mellkasán, de az egyáltalán nem hasonlított az árnyvadászok kecses, görbe rúnáihoz. Durva, szögletes vonalai voltak, színe pedig az alvadt vérre emlékeztetett. Egy gyűrűn keresztül beszélt valakivel a lány számára teljesen érthetetlen nyelven. Nos igen, ennél a résznél ébredt fel. Miután felöltözött és kiment a konyhába, Simont látta meg, ahogy egy összegyűrt kávéspoharat dobott a kukába. A szája szélén piroslott a vér, de egy mozdulattal gyorsan letörölte azt.
-Jó reggelt!
-Szia Simon!
.Figyelj, nem akartam hallgatózni, meg semmi, de mivel a vámpírok éjjel nem alszanak, és ezen a napjáróságom sem segít...
-Csak bökd már ki.
-Motyogtál álmodban, de csak egy szót tudtam kivenni. Azt hajtogattad, hogy pince.
-Pince? Biztos csak a rémálmom miatt volt. Luke volt már itthon?
-Csak kaját küldött neked, de Theo lent van a PINCÉBEN.- nyomta meg az utolsó szót a srác.
-Lemegyek, köszönök neki.- ásította a lány, majd lebaktatott a rozoga falépcsőkön.
Mikor megérintette a fém kilincset, úgy érezte, mintha az vonzaná a kezét. Nem erősen, csak mintha egy mágnest pár centire tennének egy vasgolyótól. Casey lenyomta a kilincset, és meglátta a fiút, aki most válogatta ki a neki kellő csavarokat egy kis zacskóból.
-Szia Casey!- állt fel, majd megölelte a lányt.
-Heló, min ügyködsz, ezermester?
-Csinálok még egy polcot Luke-nak. Tudod, hogy itt tartja a fegyvergyűjteményét, és nem fért már ide jópár darab.
-Várj, csinálsz neki egy teljesen új polcot?
-Igen, azon a falon lesz!- mutatott egy körülbelül két méteres üres részre a szemközti falon, amit egy fehér lepedővel takart le.
-Ez aranyos tőled. Segíthetek valamiben?
-Nem nagyon tudsz, de kösz hogy kérdezted.
-Nincs mit. Akkor én felmegyek Simonhoz.
-Rendben, örülök hogy lenéztél hozzám.
-Én s.- mosolygott a lány.

Theo csak este ment el, addig Casey Simonnal beszélgetett, vagy TV-t néztek. Mindkettejük nagy meglepetésére Luke is betoppant estére, így Casey kiment a kanapéra. Luke nem akarta engedni, de a lánynak sikerült meggyőznie. A lány alvás előtt még beszélt Izzy-vel, aki nagyon izgatott volt a másnapi szertartásuk miatt.

Egy temetésen álltak. Jocelyn, Clary és Casey az árnyvadászok fehér gyászruháját viselték, ahogy a két fiatalabb lány mellett álló Jace és Alec is. Ez nem egy szokásos temetés volt. A pap latin nyelven beszélt hős árnyvadászokról és kitaszított vérfarkasokról, majd az árnyvadászok szokásos búcsúsorát morogta: Ave atque vale. Clary már Jocelyn vállának dőlve sírt, és a nőnek is hevesen emelkedett a mellkasa, de ő már megedződött az árnyvadászévei alatt. Casey-nek is a szemében csillogtak a könnyek, viszont nem merte elengedni magát az erős nephilimek és vérfarkasok között. Egyszer csak egy érdes tenyér csúszott az övébe, majd Alec a fülébe suttogott: ,,Néha nem azért sírunk, mert gyengék vagyunk, hanem mert túl sokáig voltunk erősek...''
Casey dulakodás hangjaira ébredt, viszont eleinte csak azt hitte, álmodta az egészet, de valami különös dolog vonzotta a pince felé.
-Akkor lemegyünk.- bólintott.
Most látta csak magán, hogy egy fekete pólóban és sötét farmerben aludt el, viszont ez kapóra jött neki, mert odaakaszthatta a fegyverövében rejlő irónját és két szeráfpengéjét. Óvatosan nyomta le a kilincset, sokkal finomabban, mint korán reggel. Sötét volt, csak az asztalon lévő kis lámpa világította meg a helyiséget. Az íróasztalon egy nő feküdt, kezéből elvágott csövek lógtak, vörös haja függönyként vette körül.
-Anya?
-Casey Morgenstern, eddig azt hittem, van egy kis eszed...- csóválta a fejét az egyik sarokban álló Theo.
-Mi folyik itt? Megmentetted anyut?
-Mindvégig nálunk volt. A tervünk része volt. Most, hogy Valentine halott, én és a mester megszabadulhattunk ettől az utálatos nőszemélytől.- vigyorgott a fiú.
A lány ekkor vette észre, hogy a fiú lábánál kuporog valaki.
-Ja, hogy ez? Ez a te drága kis apukád!- a fiú akkorát rúgott Luke-ba, hogy az Casey lábaihoz gurult.
A férfi hasából spriccelt a vér, karjait mély vágások szántották végig.
-Luke...- kapott a szájához Casey.
Már épp lehajolt volna a férfihoz, de eszébe jutott a kiképzése: Sose mutasd az érzéseidet.
-Meg fog halni. Ha meghalt, visszajövök az engem illető falkáért.
-Ki vagy te?
-Sebastian Morgenstern nagyúr alázatos szolgája.
-Szerintem meg halott!- rontott neki Casey, de a fiú kikapta a polcon lévő egyetlen kardot, és harcra készen megállt a lánnyal szemben.
-Számítottam erre a lépésre.
-Viszont a másikra biztos nem...- motyogta a lány, majd az ajtón berontott Isabelle, Clary, Jace, Simon, Magnus és Alec.
-De, igazából erre is. Nézd csak hol állok!- mutatott a fiú a körülötte lévő rúnakörre.
-Honnan...? Hogy? Ez az előbb nem volt még ott!
-Gyere velem és megtudod. Sőt, még ennél is nagyobb hatalmat kapsz Morgenstern nagyúrtól! Bízz bennem...- rántotta le a leplet a falról a srác.
Egy kavargó portál tette világosabbá az eddig viszonylag sötét szobát.
-A mester csak rád és Clarissa Morgensternre vár.
-Ez nem te vagy, Theo! Gyere te velem. Meggyógyítunk.
-Nem érted? Teljesen boldog vagyok, teljesen egészséges.
-De nem vagy önmagad!
-Tudod mit? Ha végezni akarsz velem, tedd meg...- dobta el a kardot a fiú.
Kinyúlt a körből, és a szívéhez igazította Casey pengéjét.
A lány nagyon bizonytalan volt, a fegyver mégsem remegett a kezében.
-Tedd meg, szerelmem.- suttogta.
Alec összerezzent az utolsó szö hallatára, de meg sem mozdult. Magnus eközben már eltűnt Luke-kal együtt.
-Döfj le. Ez az utolsó lehetőséged. Ha nem teszed, én eltűnök.- a fiú megállt egy pillanatra.
Casey nem mozdult, ahogy a többiek sem a szobában.
-Akkor hát viszlát. Viszont nyugodjatok meg, viszont láttok majd, mielőtt hiányolnátok.- kacsintott a srác, majd a portálba vetette magát.
Casey rögtön utána rohant.

Egy macskaköves úton találta magát. Az eső szakadt, szürke volt az ég, ettől függetlenül hatalmas tömeg volt az utcán.
-Theo?- kiáltotta a lány.- Theo, azonnal gyere ide!- vetette magát az emberek közé.
Alig tudott közlekedni az ünneplőktől, de remélte, hogy a fiú is így van ezzel. Mikor már tíz perc keresés után sem látta a fiút, feladta a keresést, és egyszerűen térdre esett. Nem csak az eső folyt le az arcán- ami mellesleg teljesen eláztatta már a pólóját és a haját- hanem az elkeseredéstől előjövő könnyek is. A következő pillanatban két erős, rúnákkal díszített kar ölelte át hátulról. A lánynak nem kellett megfordulnia, kilométerekről is megérezte volna Alec jelenlétét.
-Jól vagy?- mormogta a lány hajába.
Casey egyáltalán nem csodálkozott, hogy a fiút jobban érdekli ő, mint a Theo ügy.
-Nem vagyok jól, dehogy vagyok!- fordult meg a fiú karjaiban, majd átkarolta a fiú nyakát.
Arcát Alec kulccsontjába fúrta. Eddig észre sem vette, hogy mennyire hiányzott neki a fiú.
-Látod? Semmi sem alakul jól, ha mi ketten nem vagyunk együtt...- húzta fel a lányt.
Casey arcán egy halvány mosoly futott át, majd csak annyit suttogott:
-Menjünk haza.

Casey sosem gondolta volna, hogy egy hónapban kétszer kell kiállnia a kard próbáját, de azon méginkább meglepődött, hogy Izzy lefújta az egész szertartást. Egyáltalán nem haragudott rá, sőt, még kicsit örült is neki. Jocelyn mesterséges kómában volt a kórházban, de a lány néha bement őt meglátogatni, és a nehézkesen gyógyuló Luke minden nap ott ült. Az vígasztalta egyedül ezekben a napokban, hogy Aleckel minden rendbe jött, és közeledett a születésnapja.
Azon a napon is ugyanazt a dolgot csinálta, amit szokott, és a többiektől is csak egy-egy ,,boldog szülinapot''- ot hallott. Mikor este hulla fáradtan lépett be a könyvtárba, nem számított rá, hogy minden barátját ott találja. Ott volt Simon, Clary, Jace, Izzy, Alec, sőt, még Magnus is.
-Boldog szülinapot!- kiáltották egyszerre, majd Clary előhozott egy krémes csokitortát, amin egy 18-as számgyertya égett.
-Srácok, ez... Én egyáltalán nem számítottam rá.
-Mivel én csináltam az egészet.- mosolygott Izzy.
A lány nagyon közel állt Simonhoz, Casey nagyon remélte, hogy alakul valami közöttük.
-Az ajándékaidat felvittük a szobádba.- kontrázta Clary.
-Gyerünk, fújd el a gyertyádat!- mosolygott Simon.
A lány elmosolyodott, majd a tortához sétált.

Már este 11 volt, és még mindig ünnepeltek, mikor Alec félrehívta Casey-t az egyik sarokba.
-Mit szólnál, ha lelépnénk?- kérdezte ellenállhatatlanul.
-Persze, de itt hagyjuk a többieket?
-Nem fogják bánni.- fogta meg a lány kezét a fiú.
Épp kiléptek volna az ajtón, mikor Jace egy üveg pezsgővel be akart lépni a helyiségbe.
-Hová megy a sztárpár?
-Fel. Megnézzük az ajándékokat.- mondta Alec.
-Vagy tizennyolc karikás dolgokat műveltek, mert már mindketten betöltöttétek?
-Részeg vagy, húzz be!- zárta be maguk mögött az ajtót Alec.

Casey szobájába mentek, ahol tényleg egy rakás ajándék várt rájuk. Magnustól egy rakás sminkcuccot és csillámport kapott, Simontól pedig egy mintás pólót. Izzy egy igazán dögös fehérneműt vett neki, amit a lány elpirulva rögtön visszanyomott a dobozába. Jace-től egy ajándékkupont kapott egy alicantei fegyverboltba. Clary ajándéka tetszett neki a legjobban. Alecről rajzolt egy képet, azzal a cuki mosollyal az arcán. A kép fekete-fehér volt, egyedül a fiú csillogó szemei világítottak kéken, mint a valóságban is.
-Tudtad, hogy lerajzol téged?
-Igazából nem, de egész ügyes.- simogatta Casey haját a fiú.
-Be fogom kereteztetni.- mosolygott a lány.
-Az én ajándékomat még nem kaptad meg. Idrisben ilyenkor olyan idő van mint nyáron. Elmegyünk a Lightwood birtokra egy hétre.
-Mi? Még sosem voltam Idrisben!
-Tudom, ezért találtam ki ezt. Holnap összecsomagolunk, és amint végzünk, indulunk. Miután végeztünk Idrisben, a velencei Intézetbe megyünk még egy hétre.
-Az olaszországi Velencébe?
-Hova máshova?
-Imádom! Csak ketten, két hétig?
-Ha nem fog tetszeni, hazajöhetünk...
-Hidd el, imádni fogom!- nyomott egy rövid puszit a fiú szájára.
-Örülök, hogy tetszik az ötlet.- karolta át a lány derekát a fiú.
-Mit szólnál, ha átmennénk az én szobámba? Ott van TV, meg minden ilyesmi.
-Mehetünk...
-Akkor fel kéne állnunk...
-Egy perc, csak... Olyan jó ez az egész.
-Mi?
-Hogy megint minden rendben van közöttünk.
-Nekem mondod? Három napig nem voltál itt, majdnem belepusztultam.- mondta a fiú.
-Szeretlek, Alec.- csókolta meg Alecet a lány.
A fiú közelebb húzódott a lányhoz és fojtatta volna a csókot, ha nem ront be Isabelle az ajtón Simonnal.
-Úgy látszik ez a szoba foglalt.- nevetett fel a lány.
A hangján hallatszott, hogy eléggé be van rúgva.
-Vidd a szobájába és húzz el, Napjáró!- morogta Alec.
-Jó...- rángatta a lányt a zavarban lévő Simon.

Alec még aznap este segített összepakolni Casey cuccait, majd együtt aludtak el egymás mellett.

Hát ez mégsem lett olyan extrahosszú, mint ígértem, de remélem, hogy legalább meglepő volt benne a fordulat. Sziasztok 😘