City of Pain

11. rész- A Vámpír

-Akkor most elmész a farkasfészekbe?- vonta fel szemöldökeit Jace.
Clary ijedten meredt maga elé az ágyon, Alec és Isabelle pedig egymás mellett, falnak vetett háttal álltak.
-Muszáj. Simon ott van, és szüksége van ránk.- jelentette ki Casey.
-Semmit sem MUSZÁJ megtenned.- emelte meg a hangját Alec.- Pláne nem egy mondén miatt.
-Igazából ő már vámpír.- szúrta közbe Jace.
-Ezt igen. Mivel Clary nem mehet, ti pedig nem ismeritek Simont, nem marad túl sok lehetőségünk. Mellesleg, Theo tudhat valami mást is.
-Akkor sem mehetsz egyedül.- csóválta a fejét Alec.
-És mi az, hogy Clary nem mehet? Az Isten szerelmére, Simon az én legjobb barátom!- háborgott a vörös hajú.
-Ezt senki nem vonta kétségbe, de még túl képzetlen vagy, hogy egy farkasokkal teli fészekbe menj. Én kísérem el Casey-t.- állt fel Isabelle, miközben elektrumkorbácsát szorosan jobb kezére tekerte.
-Meg én. Nem engedhetlek el titeket egyedül.- dugott övébe egy szeráfpengét Alec.
-Engem ki is hagynátok ebből a jó kis buliból?- állt fel Jace.
-Na jó, akkor indulhatunk.
-És engem egyedül akartok hagyni? Biztos beszélni szeretne velem...- durrogott Clary.
-Na jó, gyere! Négyen majdcsak meg bírunk védeni.- bólogatott Jace.

Pár perccel később talpig felfegyverkezve álltak meg a falka háza előtt, ahol Theo már várta őket.
-Szia Casey. Nem gondoltam, hogy mást is magaddal hozol.- simította végig a lány karját.
Az gyorsan hátrébb rántotta a kezét. Még mindig zavarban volt Theo miatt, eszébe jutott a csók, amit akkor váltottak, mikor legutóbb találkoztak.
-A barátotok bezárta magát Luke irodájába, nem tudjuk kihozni onnan.- magyarázta a vérfarkas, miközben végigvezette őket a hosszú folyosókon. Az ajtó előtt, ahol megálltak, hangos zihálás és ideges toporgás hallatszott.
-Hahó! Itt vannak a barátaid, ahogy kérted.- kopogott be a Raeken-fiú.
-I-itt?- remegett meg Simon hangja.
-Simon! Engedj be!- verte az ajtót Clary.
-Csak Casey-vel beszélek!- hallották.
Simon úgy beszélt, mintha tele lenne a szája.
-Bemegyek, nyisd ki az ajtót!- erre kattant a zár.
Alec már nyúlt is a szeráfpengéért.
-Egyedül megyek!- mondta határozottan Casey, aztán pedig belépett az ajtón. Az egész iroda be volt sötétítve, a sarokban pedig egy remegő alak kuporgott.
Case egy éjjellátó-rúnát rajzolt magára, és rögtön kitisztult a kép. A lány rájött, miért úgy beszélt Simon, mint az előbb. Két tűéles szemfog lógott ki a szájából, ajkairól pedig a saját vére szivárgott. Fekete erek futottak végig a nyaka tövétől egészen a halántékáig, bőre kifakult, így még feketébbnek látszottak az amúgy is sötét szemei.
-Simon, itt vagyok. Miért nem akarsz Clary-vel beszélni?
-Ő kevert bele ebbe az egészbe! Ha nem mesél erről a világról, rám sem találnak a vámpírok!- pattant fel villámgyorsan a fiú.
Casey már megszokta ezt a gyors mozgást.
-Ki tette ezt veled?
-Nem tudom! Nagyon sokan voltak, és mind egyszerre támadt rám. Akármelyik lehetett.
-Úgy értettem, ki ásott el?
-Mikor kiástam magam...- a fiút kirázta a hideg.
-Igen?- közelített lassanként a lány.
-Raphael, a klán vezetője. Elmondott néhány dolgot, aztán itthagyott. Luke hívott be a házba, onnantól pedig tudod a történetet.
-Hány napja nem ettél?
-N-nem tudom.- feszültek meg a fiú izmai.
Casey veszélyesen közel volt hozzá, a fiú pedig rávetette magát. A lány birkózott egy darabig Simonnal, de aztán a fiú megtalálta az utat az árnyvadász nyakáig. Case tudta, hogy nem ura önmagának, és nem is lesz egy darabig, ezért nem haragudott rá. Mikor érezte, hogy kezd rosszul lenni, egy könnyed mozdulattal lerúgta magáról Simont.
-Casey? Bocsánat! Én...
-Tudom!- fojtotta belé a szót a lány.
Egy iratze-t kanyarított a bal vállára, mire a két apró lyuk eltűnt a nyakáról.
-Nem haragszom, de ez maradjon inkább a mi kis titkunk.
-Rendben. Ki... Ki kéne mennem? Mi lesz most velem?
-Az lenne a legjobb, ha találnál magadnak egy helyet, ahol elbújhatsz nappal. Tudod, hogy hol van a Taki?
-Az étterem? Persze...
-Ott vehetsz magadnak friss vért. Érezni fogod, amikor szomjas leszel, de jobb, ha elraksz magadnak néhány tasakot otthon. Sötét van, most hazamehetnél. Claryékkel keresünk neked valami rejtekhelyet.
-Hihetetlen vagy, köszönöm!
-Nincs mit, gyere ki!- karolta át a vállát Case, és kivezette a szobából.
Ahogy kiléptek, Clary rögtön átkarolta a fiút.
-Clary, ne! Most hazamegyek!- tolta el magától a legjobb barátját.
-Ugye tudod, hogy kötelességem figyelmeztetni a Praetor Lupust rólad?- kiáltott utána Theo.
-Azt csinálsz, amit akarsz!- rúgott a falba Simon, ahogy elfordult egy sarkon.
-Casey? Mi van vele?- kérdezte Clary.
A szeme tele volt könnyekkel.
-Ha hazaértünk, mindent elmondok. Theo, kösz hogy szóltál...
-Nem volt más lehetőségem, érted sírt.- vont vállat a fiú.
-Oké, mi itt sem vagyunk!- mondta határozottan Alec, majd megfogta Casey kezét, és gyengéden húzni kezdte.
Isabelle-ék előttük sétáltak, Theo pedig keresztbe tett karokkal mögöttük sétált. Mikor kiértek az épület elé, Theo megszólalt.
-Beszélhetnénk?- kérdezte.
-Velem?- fordult sarkon Case.
-Igen.
-Izzy, menjetek előre, majd utolérünk.- vetette oda Alec.
Theonak nem tetszett, hogy a fiú is ott marad, de inkább nem tette szóvá.
-Hallgatlak.- mosolygott rá Casey.
-Az jutott eszembe, hogy az egyik délután talán megbeszélhetnénk a dolgokat. Mármint, csak ha van kedved.- a csöndet vágni lehetett volna.
Casey nem tudta, mit feleljen. Alecnek nem tetszett a dolog, de ő tisztázni akarta a lezáratlan ügyeit Theoval, ezért rábólintott.
-Szuper!- ölelte át örömében a vérfarkas, de utána hirtelen hátrébb húzódott.
A kissé zilált külsejű Luke jelent meg a lépcső alján.
-Garroway alfa.- hajtott fejet a srác.
-Casey? A vámpír ügyében jöttetek, ugye?- mosolygott kedvesen a lányra.
-Igen, de már lerendeztük.- igazított egy fekete tincset a füle mögé a lány.
-Bejönnél beszélni velem egy pár szót?- nyújtotta kezét a férfi.
Casey tudta, hogy előbb-utóbb úgyis meg kell történnie ennek a beszélgetésnek, úgyhogy bólintott.
-Az irodámban várlak.- indult be a férfi.
-Nem kell megvárnod.- fordult Alec felé Casey.
-Amint végeztél hívj és eléd jövök.- cirógatta meg barátnője arcát a fiú.
-Rendben, majd értekezünk.- ölelte át Alec nyakát a lány.
A fiú egy gyors puszit nyomott a lány szájára, utána pedig Theohoz fordult.
-Ha bármi baja esik, a dupláját kapod, érted, blöki?- azzal sarkon fordult és eltűnt.

Luke irodájában most fel volt kapcsolva a villany. Nagyobb rend volt, mint mikor a lány legutóbb ott járt. Luke mosolyogva intett az egyik puha fotelre. Casey helyet foglalt.
-Húha, hol is kezdjem.- habogta zavarában a férfi.
-Mondjuk az elején?- próbált viccelődni a lány.
-Hiányoztok, Casey. Hiányzik az anyukád, Clary és te is. Javítani akarok a kapcsolatomon veled. Kezdjünk mindent tiszta lappal. Mondd el, hogy mi bánt!- Luke fáradt, kék szemeiből melegség és szeretet áradt.
-Nem is tudom. Nagyon rosszul esett, hogy titkolóztatok előttünk, és hiába mondod, hogy csak védeni akartatok...
-Nem mondom ezt. Tudod, ebben az esetben ugyanolyan önző voltam én és Jocelyn is. Mind a ketten el akartuk felejteni a régi életünket, és a ti szempontotokból nem gondoltuk végig a dolgokat. Nem lett volna szabad megfosztanunk titeket attól a jogtól, hogy úgy éljetek, ahogy akartok. Néha azt kívánom, hogy bárcsak itt lenne velem az anyátok. Ha látná, hogy milyen ügyes árnyvadász lettél, biztosan büszke lenne. Alvilági pletykákból tudom, hogy édesanyátok kómában van. Mindig azon gondolkodok, hogy milyen jó lenne, ha tudhatná, hogy élsz. Mivel ő nem teheti meg, kettőnk nevében kérlek, hogy bocsáss meg nekünk. Belátjuk, hogy hibáztunk.
-Oh, Luke.- sóhajtotta a lány, majd sírva a férfi nyakába borult.
Minden harag és gyűlölet, amit az évek során az anyja és Luke iránt érzett, elillant.
-Ezt igennek vehetem?- mosolygott a férfi.
-Igen, apuci!- a lány hétéves korában szólította így utóljára a férfit, így mind a ketten érezték a helyzet súlyát.
Miután Casey kibújt a férfi karjaiból, az megszólalt.
-Ha bármikor szükségetek van valamire, csak szóljatok nekem.
-Rendben, és köszönöm.- intett búcsút a lány, majd lassan kisétált a lépcső elé.
Mikor lefordult az egyik utca sarkán, már a fülén volt a telefon.
-Szia, Alec!
-Minden rendben? Sokáig elvoltál.
-Minden teljesen oké. Akkor kijössz elém?
-Öhm, ami azt illeti, mögötted sétálok.- nyomta ki a telefont a fiú.
-Alec!- fordult sarkon, és mint egy szerelmes tinilány- mondjuk az is volt- a fiú ölébe ugrott.
-Meglepetés! Tudod, gondolkodtam.
-Rosszul kezdődik...- fogta meg a fiú kezét a lány.
-Ha-ha-ha. Nem vagy te Jace rokona véletlenül?
-Nem tudok róla. Folytasd!
-Rájöttem, hogy még sosem voltunk igazi randin, úgyhogy úgy gondoltam, elmehetnénk a parkba piknikezni. Belefér?
-Persze, ez nagyon figyelmes volt...
-Akkor gyerünk.

Mikor beértek a parkba, elsétáltak a mesterséges tóig, ami mellett egy nagy fűzfa állt. Casey csak akkor vette észre a kockás lepedőt és kosarat, mikor átbújt a csüngő ágak között. Alec hihetetlen gyorsasággal kikerülte, és kinyitotta a kosarat. Először egy háromágú gyertyatartót kapott elő, és rögtön meg is gyújtotta a benne álló gyertyákat. Az ujjaival kicsit leásott a földbe, hogy beleállíthassa, majd kistabilizálhassa a talpát.
-Hangulatvilágítás, pipa.- mosolygott vakítóan.
Casey óvatosan mellé kuporodott.
-Az ételekből nincs valami nagy felhozatal, sajnálom.- kezdett kipakolni a kosárból.
Végül egy üveg vörösbor, szőlő, és duplasajtos melegszendvicsek kerültek elő.
-Azt mondják, nagyon jól csinálom a szendvicset.- tolt egy múanyagtányért a lány elé.
-Mennyi ideje tervezed ezt?
-Nem tudom, erre mi a megfelelő válasz.
-Mondjuk az igazság?
-Úgy egy hete jutott az eszembe. Na, jó étvágyat!- vett a tányérjára egy szendvicset.
Mikor mindketten jóllaktak, felbontotta a bort is, és kitöltött egy-egy pohárral maguknak.
-Ránk.- emelte meg a poharát.
-Ránk.- koccintotta meg finoman a másik pohár szélét a lány.
Tíz perc múlva már egymás mellett feküdtek a pokrócon.
-Imádtam ezt az estét, komolyan.- suttogta maga elé a lány.
Az arcuk csak pár centire volt egymástól, kezeik összekulcsolva feküdtek közöttük.
-Én is. Nem gondoltam volna, hogy ennyire tetszeni fog neked...
-Pedig hidd el, imádtam.- nevetett a lány, majd száját Alecéra tapasztotta.
A fiú óvatosan feltérdelt, ügyelve rá, hogy a szája ne váljon el a lányétól, és fölé hajolt.
A jobb kezével a sötét hajzuhatagba túrt, míg baljával a bőrdzseki cipzárjával játszott. Félreigazította a dús hajat a lány háta mögé, majd egy cuppanás kíséretében elhúzódott onnan.
-Mi az?- ült fel Casey.
-Ezt én is kérdezhetném. Mi az?- mutatott a lány nyakán éktelenkedő apró pontokra.
Mikor Casey rájött, hogy mire céloz a fiú, visszaigazította haját a nyakába.
-Ugye nem az, amire gondolok? Még csodálkoztam is, hogy miért virul úgy a kis vérszívó feje! Hagytad, hogy igyon a véredből?
-Túl gyors volt.- hazudott Casey.
-Csak találkozzak vele, esküszöm, hogy szétverem!
-Nyugi, amíg én nem haragszom rá, addig neked sem kell.- rántotta vissza maga mellé a fiút.

Na, végre kész,
A legújabb rész,
Ha véleményt írsz,
Engem jó kedvre bírsz.

Remélem tetszett,
Hogy ez a rész hosszabb lett,
És a történet,
Elnyerte tetszésed.

Sziasztok! 😘😀