18. rész- A Fehér Könyv

1.2K 72 2
                                    

-Mielőtt elvinnéd, mondok róla pár infót. Ez a kard több száz éve a Morgenstern család tulajdonában áll. Egy Néma Testvér és egy Vasnővér törvényen kívüli kapcsolatából született kovács készítette. Maga a penge adamantinból van, és vas meg ezüst ötvözete vonja be. A nyél maga acél, bőrrel bevonva. A rúnázást is a kovács készítette, így nem tudjuk, hogy mit jelent néhány jel. Valamikor a középkorban felszentelték. Per pillanat nem jut eszembe más. Még nincs elnevezve, úgyhogy meg kell oldanotok.
-Rendben, köszönjük szépen.- mosolygott Alec.
-Elvinnétek a tok nélkül?- csóválta a fejét az eladó, majd egy sötét, szintén csillagokkal díszített bőrtokot emelt ki az egyik fiókból.
Casey belecsúsztatta a kardot a tokba, és a derekán lógó fegyverövhöz csatolta azt. A fegyver szinte izzott az oldalán, a lány érezte a belőle sugárzó biztonságot.
Alec rögtön el is vitte őt az Angyal Termébe, hogy elnevezzék a kardot. Végül egy belső megérzés miatt a kard Hesperus lett. A nap ezzel a tevékenységgel el is telt.

Másnap Casey arra ébredt, hogy valami hideg csapódik neki. Mikor kicsit feleszmélt, észrevette, hogy a padlón fekszik, nyitott ablaknál. Alec mellette ült, a szemeiből aggodalom sugárzott.
-Miért nézel ilyen furán?- kapaszkodott fel az ágyra a lány.
-Mi a baj veled, Casey? Már többször is észrevettem, hogy beszélsz álmodban, de ilyet még nem csináltál...
-Mit csináltam?
-Nem emlékszel? Kinyitottad az ablakot, és mikor megkérdeztem, hogy miért, nekem támadtál... Még jó, hogy ki tudtam szedni a kezedből Hesperust. Ne mocorogj!- szólt rá a fiú, miközben egy iratze-t rajzolt Casey lehorzsolt alkarjára.
-Nem tudom, mi van velem. Mióta újra találkoztam Theoval, fura álmaim vannak.
-Démon nem szállhatott meg, megcsinálták veled az összes szertartást.
-Ez így igaz. Megkérhetlek valamire?
-Bármire.
-Ígérd meg, hogy nem beszélünk senkinek erről az egészről.
-Ígérem. Találunk majd magyarázatot és megoldást, ne aggódj!- ölelte át a fiú.
Egy percig csendben ültek, majd Alec ismét megtörte a csendet.
-Akarod, hogy elhalasszuk a mai programot?
-Egy ilyen hülyeség miatt? Felöltözök és jövök.- nyomott egy puszit Alec arcára Casey, majd berohant a fürdőszobába.

Másodperceken belül ismét Vándoron ültek, és egy mezőn ügettek át.
-Hová viszel?- kérdezte mosolyogva Casey.
A pár perccel azelőtti vágta miatt annyira hátracsúszott a nyeregben, hogy érezte Alec meleg leheletét a nyakán, és mellkasa mozgását is.
-Úgy gondoltam, végigjárhatnánk a családi birtokokat. A Fairchildhoz viszlek először.
-De az nincs... Tudod, leégve?
-De, de attól szétnézhetünk. Mellesleg Magnus üzent. Azt mondja, megtalálta, milyen varázslat alatt áll édesanyád. Megtudta néhány alvilági pletykából, hogy a Fehér Könyvben van az ellenszere, ami a Fairchild birtokon volt utóljára. Azt mondta, hogy ha megtaláljuk, a könyvért cserébe felébreszti az anyukádat.
-De ha a Fairchild birtokon van, akkor már régen elégett, nem?
-Casey, ez egy nagy erejű varázskönyv. Még a Mennyei Tűz sem égeti el teljesen, nemhogy holmi mondiláng.
-Én hiszek neked...- mentegetőzött a lány.
Miután átverekedték magukat egy kisebb erdőn, hirtelen megtorpantak. Alec kikötötte Vándort egy fához, majd besétáltak egy hamulepte, fekete földrészre. Néhol még akadt egy-egy kőhalom, rozsdás szögek és üvegszilánkok voltak szétszórva a földön. Máshol hatalmas hamuhalmok voltak, faforgáccsal körülvéve.
-Üdv a pokolban.- kommentálta Casey.
-Üdv.
-Itt kéne megtalálni a könyvet? Alec, ez olyan, mintha tűt keresnénk a szénakazalban...
-Nyugalom, egy próbát megér.
-Ha anya nem hagyja el Valentine-t, itt neveltek volna fel?
-Szerintem igen, mivel a Morgensternek már évek óta elvesztették a földjüket.
-Oké. Akkor fogjunk hozzá a kereséshez, gondolom.
-Ja, gyerünk.- indult el balra Alec.
Casey jobbra vette az irányt, a bal oldalán lógó Hesperus minden lépésnél a lábához csapódott.
Már több kőhalmot áttúrt, miután mozgást vett észre az egyik halom mögött. Nem hitt a szemének. Egy piszkos, fehér szárnyakkal és ruhákkal körülvett csontváz mocorgott az egyik halom mögött. Egy pentagrammába volt zárva, véres arany haja pedig glóriaként vette körül a fejét.
-Alec... Alec!- Casey biztos volt benne, hogy még egy tapasztalt árnyvadász is megijedne ebben a helyzetben, nemhogy ő.
A fiú mosolyogva mellé rohant, de mikor meglátta az angyalt, elállt a szava.
Ne aggódjatok.- visszhangzott az angyal hangja mindkettejük fejében.
A következő szavakat már csak Casey értette.
Casey Morgenstern. Ithuriel vagyok. Az apád több mint húsz éve tart fogságban itt, a Földön. Megmutatok neked pár dolgot, hogy megérthesd a teljes múltadat, és az apádat.
-Rendben.- makogta Casey.

Egy hatalmas házat látott maga előtt. A pincében kémcsövek, pengék és különös anyagok voltak. Ithuriel a pentagramma közepén ült, csontsovány volt, viszont még élt. Körülötte különféle ketrecekben vámpírok, vérfarkasok, tündérek és boszorkánymesterek, valamint különös torzszülöttek morogtak és vicsorogtak. Az ajtó kinyílt, és egy magas, szálkás férfi lépett be az ajtón. Szürke szeme kíváncsian szikrázott, fekete haján pedig megcsillant a gyéren világító lámpa fénye. Casey rögtön felismerte Valentine-t, aki az angyalhoz sietett.
-Hazudtál nekem! Azt mondtad, hogy a fiam, Jonathan egy erős és okos harcos lesz, ehelyett pedig olyan, mint egy embertestet öltött démon! Jocelyn kétségbe van esve. Alig tudtam maradásra bírni! Nem fogsz ki rajtam, Ithuriel! A véredet adod a születendő lányomnak!
-A lányodnak?
-Igen. Cordelia Townsend gyereket vár tőlem. Az ételébe már egy ideje alvilágivért keverek, és most az angyalvért is beleveszem a tervbe.- vágta meg az angyalt.
A sebből aranyszínű, sűrű folyadék ömlött Valentine táljába.

A következő képen Valentine sétált be Jocelyn szobájába, kezében a kis Casey-vel.
-Ki ez, Valentine?- kérdezte a nő.
-Jocelyn... A kislányt az ajtónk előtt hagyták. Egy levél volt benne, azt írta, hogy ő is egy Morgenstern, és hogy meghaltak a szülei. Fel kell nevelnünk, Joce!
-Ez csak természetes! Szegény kicsilány...- vette a karjaiba Jocelyn.
-Nincs neve. Úgy gondoltam, elnevezhetnénk együtt.
-Val, mire gondoltál?
-Maryse, Valentina, esetleg Cordelia?
-Ezek nem illenek hozzá...- mosolygott Jocelyn a kislány hatalmas, szürke szemeibe nézve.
-Akkor te mire gondolsz?- karolta át kedvesen Valentine.
-Nem is tudom... Te egy igazi kis hajasbaba vagy, igaz?- simogatta meg Jocelyn Casey fekete fürtjeit.
-Jocey, drágám, mi lesz a név?
-Legyen Casey. Casey Morgenstern.
-Ez nem hangzik rosszul, édes.- puszilta meg a férfi a nőt.

A másik emlékben Casey egy szőke kisfiúval kergetőzött a Fairchild-ház kőrül. Olyan 3-4 évesek lehettek. Jocelyn gömbölyű hassal figyelte őket az erkélyen lévő székről. Valentine eközben a konyhában aprított fel egy arany színű valamit, amit Jocelyn kávéjába tett.

A negyedik történetben Clary egy érdekes, nonfiguratív valamit rajzolt, amit Jocelyn és Valentine mosolyogva néztek.
-Mi lehet ez? Olyan mint egy rúna.- mosolygott Valentine.
-Val, Clary csak egy kisbaba, egyszerűen firkál.

Az ötödik, és egyben utolsó képen Jocelyn Casey-t rángatta magával.
-Gyere már, kicsim! Nincs sok időnk!
-Anya, Jonathan és apa nem jönnek?- kérdezte Casey cérnavékony hangon.
-Most bújócskázunk, drága. Apáék majd megkeresnek, és ismét együtt leszünk.
-Akkor bújjunk gyorsan!- pattant fel a kislány.
A következő pillanatban Jocelyn a kezében Claryvel, oldalán pedig Caseyvel egy erdőben futottak.

-Ez meg mi a fene volt, Ithuriel?
-A múltad, Casey. Az igazság. Kérlek nevezz el rólam egy szeráfpengét, és add nekem. Tudod, az álmaid igazából üzenetek. Üzenetek, csak nem tudom, kitől.
-Hogy szabadulhatok meg tőlük?- kérdezte a lány, miközben átnyújtotta a kardot az angyalnak.
-Casey, miről van szó?- szólalt meg Alec.
-Később mindent elmondok.- mondta Casey.
-Oké.
-Ithuriel, hogy fékezzem meg az álmokat?
-Öld meg azt, aki miatt mindez bekövetkezik.
Ithuriel magába döfte a kardot, és a következő másodpercben egy hatalmas robbanás keretében a test eltűnt. Alec a karját fogva feküdt méterekkel arrébb, Casey viszont sértetlenül állt a korábbi helyén. Miután segített Alecnek egy iratzeval, mindent elmagyarázott, amit megtudott.
-Ez hihetetlen. Kísérletezett rajtatok?
-Az anyám nem is az anyám! Mindkét szülőm csak nevelőszülő, az igaziak halottak!
-Igazából Cordelia Townsend még él. Ő Emma Carstairs anyja, John Carstairs felesége.
-Az most teljesen mindegy...- kezdett vitába a lány, de aztán hirtelen valami vonzani kezdte a hely felé, ahol Ithuriel előtte feküdt.
Elindult oda, Alec pedig követte. A kövek helyén csak egy hamuhalom volt. Casey feltúrta, és egy régi szakácskönyvet talált. Fellapozta, és egy zsebkönyvméretű, fehér kötetet talált a közepén. Ahogy belenézett, minden számára ismeretlen nyelven volt írva, egyedül a cím volt angolul.
-A Fehér Könyv. Ez az.- mondta Alec.

Kész az új rész, szerintem ez most egészen jó lett, de érdekel a véleményetek. Sziasztok! 😘

City of PainWhere stories live. Discover now