In love with a doctor

10.fejezet

Ismered azt az érzést, amikor mindenki rólad beszél, aztán megjelensz a háttérben és hirtelen elhallgatnak?
Én pont ezt érzem. 2 hét telt el a bizonyos csók óta. Dr.Reid átpasszolt egy másik pszichiáterhez, akire egyébként már ötször rátámadtam. És csak múlt héten. Igen, határozottan romlott az állapotom. Nem lett volna szabad megcsókolnom, de egyszerűen annyira vágytam már rá. És persze, mint a legtöbb férfi, ő is cserben hagyott.
This year, to save me from tears. I'll give it to someone special- halottam meg hirtelen a Last Christmast. Ugyanis ma van dec.26. Ilyenkor sok páciensért jönnek a rokonok és elvihetik őket egy-egy hétre. Értem bezzeg nem jött senki. Bár mégis ki jönne? A szüleim halottak, a nagynéném börtönbe van, a pasija meg öngyilkos lett.
- Liz öltözz.-jött be az egyik nővér. Asszem Nina a neve.
- Minek?-durcáztam be és a karjaimat összefontam a mellkasom előtt.
- Jöttek érted.-mosolyodott el sejtelmesen és elhagyta a szobámat. Egy meglehetősen laza szettet választottam, az egyik kedvenc bőrdzsekimmel kombinálva. Hiába, ha az ember egy elmegyógyintézetbe van, legalább nézzen ki valahogy. A hajamat hullámosan hagytam, a sminkem pedig csupán egy korrektorból és egy szempillaspirálból állt. Nem vittem túlzásba. Bár Nina szerint, kevésbé is lehetne depressziós fejem. Hát kösz.

- De ki jött?-kérdeztem már századjára az elmúlt 20 percben.
- Majd megtudod.- amint kiléptem a kapun és felmutattam a kártyámat, szembe találtam magam Dr.Reiddel.
- Hát te?-tegeztem, hisz már amúgy se az orvosom. Szóval az udvarias és jófej énemet már baszhatja.
- Jöttem érted.-fürkészett. Mire elkaptam, az épp szembe jövő Nina karját.
- Vigyél vissza a szobámba.-a nővér csak kedvesen megsimogatta az arcomat és boldog karácsonyt kívánt. Na, ő is elmehet a picsába, az egész bagázzsal együtt.
- Most komolyan veled kell töltenem a karácsonyt?- köptem a szeretett orvosomnak a szavakat.
- Úgy tűnik.-írta alá az ideglenes gondviselői nyilatkozatot, majd felém fordult. - Kint parkolok.