In love with a doctor

16.fejezet

- Tudod, min gondolkozom?-ölelt át hátulról Spencer.
- Nem.-nevettem el magam, majd kavargatni kezdtem a salátát. Spence életének első salátáját. Hát igen, a gyakorlati dolgokból nem jeleskedik.
- Jövőhéten betöltöd a 18-at és hivatalosan is elhagyhatod az intézetet.
- Lehet.-fordultam szembe vele.-De ahhoz, kell a pszichiáterem engedélye is.-húztam el a számat. Mr. Rohadék, pedig nincsen cukorka osztogatós kedvében.
- És ha én adok rá engedélyt?-vonta fel a szemöldökét.
- Az jó lennek.-csókoltam meg.-De mégis hol laknék?-tettem fel a költői kérdést, mire Spencer zavartan elmosolyodott.
- Miért nem költözöl hozzám?-simított végig az arcomon.-Vagy túl gyors?-gondolta meg magát, miután vadul az ajkamba haraptam.
- Tökéletes lenne.-vigyorogtam rá és átöleltem a férfit.

- Felhozom a cuccaidat.-jelentette ki. Mire körbe néztem a lakásba, ami számomra már korántsem volt idegen.
- Tényleg hálás vagyok.-mosolyodtam el.
– Addig kérsz valamit?
- Igen – mondtam határozottan, mire meglepődve nézett rám. – Egy puszit és egy ölelést – nevettem el magam, majd odaléptem hozzá, és adtam neki egy puszit, majd átölelt, és ahogy hozzá bújtam, a vállára hajtottam a fejem. Az elmúlt egy hétben elmondhatatlanul hiányzott ez az érzés. A közelsége, az illata, az érintése. Annyira megnyugtató volt.
- És melyik oldalon szeretnél aludni?-tette fel a hatalmas kérdését.
- Nem tudom.-vontam vállat.-De melletted.-csókoltam meg.