26.fejezet

507 27 0
                                    

A zár kattanására keltem, szinte ösztönösen nyúltam az éjjeli szekrényben lévő olló után, hátha valami betörő van itt. Ezt az ollós dolgot még anno Spencerrel találtuk ki. Miután kikeltem az ágyból, kisétáltam a szúró eszközzel a kezembe, majd megpillantottam őt.

- Spencer.-szólítottam meg. A profilozó megfordult én pedig azonnal neki estem. -Te ittál?
- Shh.-tette a mutatóujját a számra.
- Spencer Reid-mondtam ki a teljes nevét, ami mindig vészjósló szokott lenni.-válaszoljál már.-akadékoskodtam.-Kérvényt nyújtsak be vagy mi?
- Benyújthatsz.-nevetett fel.
- Kezded kihúzni a gyufát.-figyelmeztettem. Miután nem válaszolt folytattam.-Különben is neked nem New Orleansban kéne lenned? -ráncoltam a szemöldökömet.
- Kivettem egy kis szabit.-demonstrálta a hüvelyk és a mutatóujjával a kis jelzőt.
- Figyelj.-sóhajtottam.- Szerintem fürödj le és feküdj le.-tanácsoltam.
- Na .-morgott.-Inkább feküdjünk le.-húzott magához, majd belecsókolt a nyakamba.
- Nekem most ez nem megy.-húzódtam el tőle.-Feküdj le.-kértem újra.
- Miért csinálod ezt?-vonta fel a szemöldökét harciasan, sőt a kezét is összevonta a mellkasa előtt.
- Nem akarok veszekedni.-szögeztem le.-Csak...-hajtottam le a fejem.
- Csak?
- Elakartam mondani neked valamit, de nem most.-vontam vállat.-És nem így.-néztem rajta végig.
- Hallgatlak.
- Terhes vagyok.-suttogtam alig hallhatóan.
- Hánynom kell.-jelentette ki, majd befutott a mosdóba, én pedig hirtelen, azt se tudtam, hogy mit tegyek, nevessek vagy sírjak? Végül csak megcsóváltam a fejemet és egy vizes törölközővel karöltve mentem Spence után.

- Liv.-ölelt meg hátulról Spencer.
- Szia.-fordultam meg az ölelésében és egy lágy csókot adtam neki.-Hogy vagy?-nevettem fel.
- Fáj a fejem.-dürmögte.
- Kellett neked innod.-böktem oldalba.
- Hé.-kapta el a karomat.-Tegnap este mondtál valamit.
- Ma hajnalban.-helyesbítettem.
- Szóval...tényleg terhes vagy?-sandított rám mosolyogva.
- Igen.-húztam ki magam. Mire ösztönösen magához ölelt.
- De miért nem mondtad?
- Biztosra akartam tudni, meg picit féltem a reakciódtól.-vallottam be.
- Jajj, te.-puszilt meg.
- 8 hetes vagyok.-meséltem neki a fejleményeket.
- És gondolkoztál már neveken?-simított végig a pocakomon.
- Ha lány lesz, akkor te döntesz.-vontam vállat mosolyogva.
- Hm...Jennifer?-nézett rám kérdőn.
- JJ után?
- Igen.-bólintott rá.
- Aaron?-vetettem fel az én nevemet.
- Hotch után?
- Nos, az apjáról nem fogom elnevezni.-közöltem vele, mire szinte azonnal kitört belőlünk a röhögés.
- És ha beteg lesz?-komolyodott el.
- Nem lesz az.-szögeztem le.-Különben is az ultrahangon kilehet mutatni ezt.-jegyeztem meg.
- A mentális betegségeket nem.-csóválta fejét.
- Csak fogd be.-húztam közelebb magamhoz és szenvedélyesen megcsókoltam.

In love with a doctorWhere stories live. Discover now