In love with a doctor

25.fejezet

2 hét telt el a bizonyos teszt óta. Azóta már voltam nőgyógyásznál, aki megállapította a terhességemet. 8 hetes vagyok. Ami Spencert illeti, igen, még mindig nem mondtam el. Szegény nincs is itthon, épp New Orleansban nyomoz, de a helyzet, az ,hogy nem csak ez az egyetlen zavaró tényező, több okból kifolyólag is titkolózom, amiért legszívesebben szembe köpném magam. Reggel épp egy fotósorozatot csináltam, menhelyes kutyákról, amiket egyébként azonnal elloptam volna. Bár szerintem Spence nem értékelné.
- Megyek.-kiabáltam kifelé, majd megindultam az ajtó felé. Miután kinyitottam azt, döbbentem figyeltem az öltönyös aktakukacot.
- Jó napot!-köszöntött mosolyogva. -Bemehetnék?-nézett rám zavartan.-Felmérést végzek.
Már épp bennem volt, hogy rácsapom az ajtót, de aztán elgondolkoztam. A statisztikák 89% a felméréseken alapszik, szóval miért is ne?
- Jöjjön csak. -álltam félre az útjából. -Megkínálhatom valamivel? -játszottam el a jó háziasszonyt.
- Nem, köszönöm.-csóválta a fejét zavartan.
- Foglaljon helyet.-kértem. Miután leültünk a kanapéra, felé fordultam.- Szóval miről is van szó?-ráncoltam a szemöldökömet.
- Csupán szeretnék feltenni néhány kérdést.-miután megvontam a vállamat, folytatta.-Elmúlt 18?-kezdett bele.
- Öhm,ja.-tettem karba a kezemet.
- Elégedett az életével?
- Hát most minden összejött.-haraptam az ajkamba zavartan.-De igen.
- Betegségek?
- Szerencsére nincsenek.-jegyeztem meg.-Maga valamiféle biztosítási ügynők?- az ürge nem válaszolt, csupán felnyitta az aktatáskáját és kivett belőle egy vastag könyvet, már éppen a számon volt, hogy ez meg mi a franc, amikor olvasni kezdte.

„Hirdesd a jó hírt!" – mondta rég az Úr,

ki szomjas föld porán ment, ment,

reményt vitt lankadatlanul.

Mindenkit hívott, szólta Jah szavát;

korán kelt, és soká szolgált,

míg az est leszállt.

Ma mindenütt jó hírt viszünk,

megosztjuk úgy, mint Mesterünk:

a szenvedésnek hamar vége lesz már!

- Héé.-állitottam le.-Ez a biblia?-néztem rá. -Maga valami szekta tagja ,ugye?-fontam össze a karomat. A csávókám vadul csóválni kezdte a fejét, mire nekem is leesett.-Jehova tanúi.-suttogtam.- Na,jó elég volt ebből a vallási szarból.-álltam fel.-Gyerünk kelljen fel, vége a gyereknapnak.-nyúltam a keze után és ráncigálni kezdtem. Miután szó szerint kidobtam, utána vágtam még a hülye táskáját, na meg a bibliát is.
Néhány pillanat múlva megcsörrent a mobilom, és mivel még mindig a hülye szekta hatása alatt voltam, dühösen szóltam bele a telefonba.
- Mi van?
- Liv.-halottam meg Khal hangját.- Nem beszéltél Spencerrel?
- Nem.-suttogtam magam elé.-De mi történt? Khal aggódnom kell?
- Nyugi.-próbált nyugtatni.-Később hívlak.-ígérte meg, majd bontotta a vonalat. Én pedig elmebeteg módon hozzá vágtam a falhoz a mobilomat.