46.fejezet

337 26 0
                                    

Másnap viszonylag könnyebben kezeltem a helyzetet. Spencer bent aludt a központba, így csak SMS formájában tudtunk beszélni egy kicsit. Szegénynek hatalmas lelkiismeretfurdalása van, hogy este magamra hagyott egy síró babával, de szerencsére Ryan, 2 órán keresztül játszott vele, így nem volt vele semmi baj. Pláne az éjszaka, úgy aludt, mint a bunda. Próbáltam Spencer-ből kihúzni, egy-két dolgot ,de ő mindig azzal jön, hogy minél kevesebbet tudok annál jobb. De azt kiderítettem már, hogy az illető revolvert használt, vagyis nincsen a helyszínen töltényhüvely. Szuper...Mindenesetre reggel gyorsan beágyaztam és viszonylag normális külsőt dobtam fel magamnak, majd Aaront is megetettem, no meg felölteztettem és gyors pelenkacsere után bevittem a kórházba. Este ugyanis mesélt az egyik nővér, hogy van az első emeleten egy gyerekmegőrző szoba. Spencernek ezt meg se mertem említeni, pláne, hogy tavaly erről egy másfél órás kiselőadást tartott, miután eltűnt egy gyerek. De bíztam az ottani személyzetben. Penelope-t még az este átvitték az intenzívről, a „normál" részbe. Ám a rendőri felügyelet még továbbra is járt neki. Így az ajtója előtt is egy járőr állt, meglepetésemre viszont egy új járőr.
- Hölgyem, távozzon kérem!-mondta ismételten.
- Ezt már lerendeztetem tegnap a kollégájával.-sóhajtottam fejcsóválva.
- Lív.-halottam meg, Peny hangját. Mire összenéztünk a férfival, aki végül megvonta a vállát, de azért még hozzátette.
- Ne zaklassa fel. -kérte ,én pedig besétáltam a kórterembe.
- Szia.-öleltem magamhoz.-Jajj, édesem, nagyon megijesztettél.-szorítottam meg a kezét egy pillanatra, miközben leültem az ágy szélére.-Hogy érzed magad?
- Kábán, hülyén és betegen.-próbált felülni az ágyon.
- Ne,ne, maradj,ne mozogj.-kértem.-Pihenned kell.
- Hotch mondta, hogy itt voltál tegnap.-mosolygott.
- Igen.-bólintottam.-Beszéltél velük?-céloztam a többiekre.
- Legalább te ne tedd, nem akarom ,hogy áldozatként kezeljenek.-csóválta a fejét frusztráltan.
- Csak aggódnak érted,velem együtt persze.-tettem hozzá.-És minél előbb rács mögé akarják dugni az elkövetőt, ez minden.-vontam vállat, közben pedig igyekeztem könnyedén beszélni erről az egészről, de nehezen ment.
-Annyira normálisnak tűnt, az a pasi volt a kávézóból.-értetlen fejemnek hála, kijavította magát.-Tényleg.-kapott észbe.-Csak Morgannek meséltem róla. Mindegy.-legyintett majd zavartan belekezdett.-Elhívott randizni és azt hittem, hogy tetszem neki.-avatott be suttogva. Néhány perccel később, már kezdett összeállni laikusként a kép, mikor becsörtetett a kórterembe, Hotch, Morgan és Reid.
- Mi történt?-álltam fel ösztönösen, félig-meddig eltakarva Pennyt.
- Gyere, igyunk valamit.-kérte Spence, majd elkapva a karomat, kihúzott a szobából.
- Állj már le. Mi a franc folyik itt? -tettem karba a kezemet.
- Kódolt file-t találtak Garcia gépén.
- Szerintetek valami illegálisat csinált vagy mi?-akadtam ki.
- Szerintünk nem.-beszélt hozzám nyugtató hangon, miközben ügyelt a többes számra is.-De a belső elhárítás letiltott minket az ügyről.
- És ez titeket érdekel vagy mi?
- Lív, hallgass meg...
- Nem, te hallgass meg.-vágtam közbe hevesen.-Nehogy már az áldozatot hibáztassátok. Jobb dolga is van Penynek minthogy, ezen aggódjon.
- Nem hibáztatjuk.-emelte fel a hangját erélyesen, mégis nyugtatóan.-Segítünk neki.-suttogta nekem. -Ez a belsős, kódolt dolog csak egy akadály.
- Remélem is.-duzzogtam, majd odalépve hozzá finoman megcsókoltam. Ám csók közben nem sikerült kizárni a külvilágot, szóval hangfoszlányokból ítélve, éreztem, hogy gáz van, így azonnal besiettünk a szobába. Meglepetésemre Garcia kezdte kitépni magából a csöveket, a többiek pedig ezt, nyilván próbálták megakadályozni.
- Peny.-futottam oda hozzá, leültem az ágyra, miközben igyekeztem lefogni a túlbuzgó hackert.-Mit csinálsz?
- Azonnal ki kell jutnom innen.-harcolt ellenem.
- Hé,hé,hé,figyelj ide.-kértem.-Tisztázni fogjuk a dolgot és kiderítjük, hogy ki tette ezt veled. Szarok rá a belső elhárításra, de neked akkor is pihenned kell.-próbáltam leállítani.
- A fickónak mielőtt rám lőtt, azt mondtam, hogy semmi sem történik ok nélkül. És ha ezt a hitemet, elvesztem, darabokra hullik az életem.-ficánkolt.
Nagy nehezen ,de rávettem a többieket, köztük persze Spencert, hogy Garcia hadd maradjon nálunk ,legalábbis egy ideig. Az orvosok erre azonnal rábólintottak ,a viselkedéselemzők már picit nehezebb falat volt, de végül is sikerült. Spencerrel gondtalanul elhoztuk Garciát ,Aaronnal persze, akit egy gyors etetés után rögtön lefektettem.
- Sietek vissza!-csókolt meg Spence és szinte azonnal le is lépett.
- Csinálok egy kis teát, jó?-mosolyogtam rá Peny-re.
- Ne, nem kell. Fáradt vagyok.
- Rendben.-bólintottam.-Spencer megcsinálta az ágyadat.-mutattam a hálószobára.
- És te?-pillantott rám zavartan.
- A kanapén leszek.-vágtam óvatosan hátba, amolyan bíztatóképpen. Miután lefeküdt aludni, gyorsan bezártam minden ajtót és ablakot , én is nyugovóra tértem. Ám három órával később körülbelül, lövést hallottam, még hozzá két lövést. Azonnal az ablakhoz siettem.
- Ezt hallottad?-futott mellém Garcia.
- Ne mozdulj.-kértem, ám a hacker lány közelebb jött hozzám és félve ,de mégis kimondta.-Ő lőtt rám.-mutatott a férfira, aki épp a lelőtt járőr felett állt. És aki megindult a ház felé.

In love with a doctorWhere stories live. Discover now