In love with a doctor

12.fejezet

- És hány éves vagy?-fordult felém Aaron.
- 17.-húztam le az alkoholmentes piát, miközben oldalra sandítva láttam Garciát, ahogy zavartan az ajkába harap.
- Nyugodtan kérdezhetsz.-vontam vállat, miközben a szőke nőt figyeltem.
- Én csak...-makogott szegény.-Milyen érzés egy elmegyógyintézetben élni?-birizgálta meg zavartan a haját.
- Szar.-túrtam bele a tányéromba.- Olyan mint egy hullámvasút.-próbáltam elmagyarázni.-Hiszen, néha jó érzéssel tölt el, hogy nem vagyok súlyos beteg. Néha pedig, úgy érzem, hogy rosszabb vagyok náluk. Az elmegyógyintézetben megrontják az embert, pláne ha gyerekkora óta ott van. Szar dolog arra kelni, hogy a mellettem lévő szobában nővérek szíjaznak le egy pácienst, a másikban pedig épp megölni próbálják magukat a betegek.
- De, ha nem vagy beteg, akkor miért vagy ott?-ráncolta a szemöldökét Khal, Derek menyasszonya.
- „Mert, beleörültem a szüleim halálába"- rajzoltam idézőjeleket a levegőbe.- De már leakarok lépni.-sóhajtottam.
- És utána vannak terveid?-mosolygott rám JJ. Célozva az elmegyógyintézet utáni életemre.
- Érdekel a fotózás.-vontam vállat.-Pláne a természetképek. Továbbá megakarom szerezni a jogsit is.-ettem tovább.
- Szóval egy igazi művészpalánta vagy.-értelmezte a dolgokat Morgan.
- Utálok rajzolni.-jegyeztem meg.-Nem is tudok.-csóváltam a fejemet.- Szóval itt a művészi kötelék elszakadt.
- És mikor szabadulhatsz ki?-csúszott ki Rossi száján, az engemet is foglalkoztatott kérdés.
- Ezt kérdezzék a pszichiáteremtől.-nyúltam a poharam után.
- Na, szépfiú?-bökte meg Morgan a dokit.
- Nem én vagyok a kezelőorvosa.-köhintett zavartan a doki.
- Mióta?-húzta résnyire a szemét JJ.
- Az eltűnésem óta. -válaszoltam semlegesen a férfi helyett.
- Azóta pedig rohamosan fejlődsz a rossz irányba.- ette tovább a pulykát dr.Reid.
- Bahh.-grimaszoltam.-Az új pszichiáter komolyan panaszkodott?
- Megtámadtad. Méghozzá nyolcszor.-kérte ki magának.
- Megérdemelte.
- Miért is?
- Mert ő nem maga.-nyúltam a szám után, ám már késő volt. Dr.Reid zavartan lesütötte a szemét és tovább falatozgatott. 

Zavartan nyúltam a takarom után. Miközben a vendégszobában lévő digitális órát bámultam. Hajnali 2 van és rohadtul dörög az ég, ami számomra tök gáz, hisz ilyenkor mindig beparázok. Kikeltem az ágyból és óvatosan átsétáltam a másik szobába. Dr.Reid épp aludt, ám az egyik dörgésnél, szó szerint felriadt, pláne amikor még meglátom engem.
- Hát te?-bökött felém nyűgösen, majd felkapcsolta a mellette lévő éjjeli szekrényen a kislámpát.
- Nem tudok aludni.-rágcsáltam az ajkaimat.
- Nem tudsz?-vonta fel a szemöldökét.
- Nem merek.-túrtam bele a hajamba, ám az egyik dörgésnél remegni kezdtem.
- Az elmegyógyintézetben ilyenkor mit csináltak veled?-kelt ki az ágyból aggódva.
- Benyugtatóztak.-sütöttem le a pilláimat.-Esetleg veled aludhatok?-remegtem meg egy pillanatra. Dr.Reid pedig ezt érzékelve, azonnal megölelt és az ágyába terelt.