Idegen védelmező

3. Ne menj el!

December. 8.-a van. Már csak egy hét...
Reggel a szomszéd kutyának az ugatására ébredtem.
Meg persze nem aludtam valami jól, ugyanis azt álmodtam hogy Kyle itt hagy engem. Mármint hogy egyszer csak eltűnik és én itt maradok egyedül.

Ahogy felültem az ágyban nem láttam Kylet. Ez ijesztő..Az álmomban ugyanígy volt, felkeltem és nem volt az ágyam mellett, mint ahogy szokott...

Lementem a konyhába, nincs ott, bementem a fürdőbe, nincs ott, néztem a nappaliban, ott sincs.

Kezdtem a kibukás szélén állni, tenyerembe temettem az arcom, már majdnem sírtam mikor hátulról valaki megölelt.

Megfordultam... Kyle volt.

- Hol voltál? -kérdeztem.
- Hívtak és mennem kellett, ne haragudj hogy itt hagytalak. -mondta nyugtatásul.
-Kik hívtak? -kérdeztem, de közben éreztem hogy úgyse fogja elmondani.
- Azt nem mondhatom el.
- De miért? -kérdeztem - Ha elmondod akkor bántani fognak téged vagy engem?
- Nem. De azt nem is hagynám hogy bántsanak. -mondta kicsit megemelve a hangszintét.
- Oké tudom, de lécci ilyet még egyszer ne csinálj hogy itt hagysz egyedül! -mondtam neki mert tényleg nagyon megijedtem reggel.
- Most mondanám neked hogy megígérem hogy többször nem lesz ilyen, de sajnos nem tudom. -mondta.
Most akkor mivan?...gondolkodtam.
Akkor nem lesz többé velem vagy mi?
- Most akkor nem leszel többé velem? - kérdeztem ijedten.
- Hát csak a szülinapodig lehetek veled így..
- Addig a szülinapomig ami egy héttel később lesz vagy ami 50 év múlva lesz? - kérdeztem reménykedve.
Láttam ahogy elmosolyodik, de utána komolyra és aggódóra változott az arca.
- Addig ami egy héttel később lesz. - mondta szomorúan mire én is elszomorodtam, sőt, már sírtam is.
- De és mit jelent az hogy "így" ? -kérdeztem zokogva.
- Hát hogy ebben a formában. - mondta. Itt arra utalva hogy csak egy lélek akit csak én látok.
- Itt arra érted hogy lélek formájában?
- Igen. De nyugodj meg! Azt megígérem neked hogy megkereslek és ugyanígy vigyázni fogok rád! - mondta magabiztosan.
- Jó, de egyáltalán miért mész el?-kérdeztem.
- Mert... - kezdett bele, de nem mondta végig.
- Mert???
- Azt nem mondhatom el. - mondta.
Éreztem hogy ne firtassam tovább mert úgyse fogja elmondani.. makacs.
- Jó, akkor ne mondd - mondtam neki olyan hangon, minthogy " a vita lezárva".
Nem mondott semmit csak megölelt és nyomott egy puszit a hajamba.

---Este---

Kylelal a nappaliban ültünk a TV előtt egy kanapén.
Valami filmet néztünk, de én az egész film alatt csak azon gondolkodtam amit Kyle mondott.
Nem értettem az egészet.
Viszont ami feltűnt hogy megint december 8.-a van.. Mármint ismét.
Emlékszem amikor 7 éves voltam a 8. szülinapom előtt egy héttel jelentette be hogy a szüleim megfognak halni.
A fájdalmas emlék hatására könnycseppek gördültek végig az arcomon. Ezt persze Kyle azonnal észrevette.
- Mi a baj?
- Semmi semmi - mondtam könnyeimet letörölve az arcomról.
- Semmiért nem sír az ember..
- Csak egy rossz emlék volt. - mondtam.
- A szüleid halálának a napja, igaz? - kérdezte.
- Igen. - mondtam majd újabb könnycsepp folyt végig az arcomon. Amit most Kyle törölt le és utána át is ölelt.
- Ne sírj. - mondta nyugtató hangon.

Aztán eszembe jutott hogy szülinapom után nem lesz itt, már nem fog többet vigasztalni, se megölelni, se nevetni velem.. 

Ennek hatására még jobban elkezdtem sírni.
Kyle közelebb húzott magához és szorosabban ölelt.
Aztán mintha hallaná mire gondolok megszólalt.
- Ne félj nem hagylak sokáig egyedül. El fogok jönni hozzád. - mondta nyugtatóan.
Válaszként bólintottam egyet majd hirtelen a karjai közt álomba zuhantam. Mint akkor régen a 8. szülinapomon.