Idegen védelmező

30. Kisebb vita

Reggel a lehető legvidámabban keltem... Kyle ott volt reggel mellettem és édesen aludt. Feltápászkodtam mellőle és lementem a konyhába. Útközben beugrottam a fürdőbe a köntösömért, mivel egy szál pólóban és francia bugyiban voltam. (biztos Kyle vette le a farmerom és a pulcsim.) Kicsit furcsálltam, mert nagy volt rám a köntös, de betudtam azzal, hogy biztos fogytam.

A konyhában neki álltam kávét főzni. Meglepve vettem észre, hogy friss dolgok vannak a hűtőben. Pedig egy hónapig nem voltam "itt". Biztos Kyle-ék töltötték fel. Újra és újra...

Kivettem a tejet, és két bögrével a kezemben visszamentem a kávéfőzőhöz. Épp a tejet öntöttem már bele amikor egy kar fonódott a derekam köré. Mosolyogva letettem a tejet és megfordultam az ölelésben. Felnézve, egy kócos, mosolygós "fiú" állt előttem. Egy szál alsó nadrágban...

- Most már tudom, hol van a köntösöm... - jelentette ki Kyle, rám nézve. Vagyis a köntösre nézve.
- Ööhmm.. Ez lenne az? - kérdeztem ártatlanul.
- Igen...

Kyle elkezdte kibontani a köntösöm.
- Mit csinálsz? - kérdeztem halkan, kicsit megszeppenve.
- Vissza veszem azt, ami az enyém. - válaszolta sejtelmesen azzal levette a köntöst rólam és magára vette. Én kicsit "lefagyva" álltam előtte, pólóban és bugyiban.
- Gyönyörű vagy! - nézett rám igézően Kyle. Én csak elpirulva mosolyogtam.

Hirtelen kirázott a hideg, amit Kyle is észrevehetett.

- Gyere ide. - mondta mosolyogva, azzal szétnyitotta a köntösét. Bebújtam a köntösébe és ő pedig úgy karolt át.

- Most vettem vissza azt, ami az enyém.
- Úgy gondolod? - néztem fel rá a köntös alól.
- Tudom! - mondta ki határozottan.

Vissza hajtottam a mellkasára a fejem. Boldog voltam.. Igazán boldog.

Gondoltam nem lehet gond... Úgy is hétvége van... Ráérünk... Hát felportáltam a szobába... És "véletlenül" az ágyba. Valahogy nem gondoltam át, mert én Kyle alá kerültem. Kyle eléggé megvolt lepődve. A pólóm felcsúszott, de a köntös takarta, viszont ő érezte. Alkarján támaszkodott a két vállam mellett. Éreztem, amit érez... Meglepettség, majd hirtelen egy kisebb zavar, ami átmegy haragba.(?!?) Kyle kicsit megráncolta homlokát, majd megkérdezte.

- Ezt szándékosan csináltad vagy véletlenül?
- Melyiket akarod hallani? - kérdeztem elfordulva. Éreztem, hogy legszívesebben sírnék..

Kyle arca kisimult.

- Nézz rám. - mondta gyengéden. Ránéztem... Kyle megpuszilta a homlokom, majd a könnyekkel teli szemembe nézett.
- Nem azt mondtam, hogy nem szeretlek! - törölte le a lefolyt könnycseppet. - És nem is azt, hogy nem kívánlak!

Apró mosolyra húztam a szám, de alig volt látható.

- Hidd el, én szívesen megtenném azonnal, de...
- De? - kérdeztem bátortalanul és halkan.
- De nem akarok elsietni mindent... Nem szeretnék olyat tenni, amit esetleg később megbánnál..
- Én? Miért bánnám meg mikor én akarom? - kérdeztem ingerülten.
- Ezt nem értheted...
- Mit nem érthetek?
- Én.. Jobban szeretem "romantikusan" csinálni. Kicsit régiesen fogom fel...

Egyszerre haragudtam rá és érzékenyültem el. Hirtelen ötlettől vezérelve megcsókoltam. Elhúztam a csókot... Vártam a viszonzást. De nem jött... Abbahagytam. Kyle csak lesütötte a szemét.

- Ne haragudj, de ha most elkezdjük, akkor lesz folytatása is, és nem fogjuk tudni abbahagyni. Ezt nem szeretném.
- És, ha én igen?!
- Akkor sajnálom, nem velem fogod átélni. - mondta szemlesütve.
- Nem csalnálak meg! Soha!
- Nem csalnál meg... Már nem számítana annak... - mondta, azzal feltápászkodott és az ágy szélére ült. Kezét összekulcsolta, könyökét pedig a térdére tette, fejét lehajtotta.