Idegen védelmező

16. Reggel

Ránéztem a telefonom órájára. 5:37-et mutatott.
- Áhh felkelek - gondoltam. Úgyis bajlódok még a bokámmal és fél nyolckor jön értem Lewis.

Felültem az ágyban és kitakaróztam. A bokám be volt kötve. Még én kötöttem be...
Le kell vennem megnézni milyen a bőr felülete.

Levettem a kötést és amit láttam lesokkolt.. A bokám szinte mindenféle színben pompázott. És emellett mozgatni se tudtam. A fájdalomról nem is beszélve.
Be kell kenjem azzal az érzéstelenítő krémmel. Ezzel csak annyi a gond hogy a krém a dobozban van, a doboz pedig lent a konyhában. És a konyhába valahogy le kellene jutnom...

- Nos.. - vettem egy nagy levegőt majd szép lassan ki is fújtam. - Akkor lebegjünk egy kicsit... - mondtam magamnak a kevésbé ésszerű, de egyben egyetlen megoldást.
Eddig elég sok mindent kipróbáltam hogy hogyan is tudnék lebegni, de eddig nem sikerült. Leszámítva a tegnap estét. De tegnap csak becsuktam a szemem és közben a szobámra gondoltam, miután kinyitottam már ott voltam a szobámban. Egyszóval akkor nem lebegtem...
Mintha... Ne már... Az nem lehet... Anya megmondta... De hogyan?... Honnan tudta?...

Portáltam...
Ahogy anya mondta... De ez nem lehet... Portálni csak boszorkányok tudnak. Ráadásul egy ősi vérvonal leszármazottja. De én angyali - lélek volnék...
Úristen... Ez szörnyű... Olyan mintha egy idegen életben lennék, egy idegen testben, idegen helyen...

*Gondolataim feldolgozása után*

Visszatértem a jelen helyzetembe. Le kell jutnom a konyhába.
Na vegyük csak sorra a lehetőségeimet...
Portálás.. Lebegés..

Furcsa, de én még mindig a lebegés mellett voltam, pedig még eddig csak egyszer csináltam, de akkor is aludtam.
Szóval... Elég patthelyzet...

Beugrott egy elég hülye és képtelen ötlet... Biztos hogy nem fog működni, de egy próbát megér.

Logikailag ha arra gondolunk, portálni csak boszorkányok tudnak, vagyis a "boszorkány énem". Akkor lebegni az "angyali-lélek énem" tud.
Tudom.. Teljességgel őrültség, de logikus, nem?
Azt viszont én sem értem hogyan lehetek egyszerre angyali-lélek és boszorkány... Nem csak hogy teljesen ellentét a kettő, de még azt se tudom a boszorkányságot kitől örököltem.. Mert azt csak örökölni lehet.
Na egyelőre mindegy.

Visszatérve a logikázásra.
Mivel lebegni az angyali-lelkek tudnak...
Aztaa.. Most jutott eszembe hogy Kyle mit mondott. A lelkek nem tudnak lebegni. Bár még hozzátette hogy a mi családunkban bármi előfordulhat.
- Lehet én ilyen extra valami vagyok... - nevettem. Na jó ez már beteges.

Na mindegy. Eltekintve ezektől, a logikám logikus.. Húúú, tiszta ész vagyok.
Szóval ha lebegni a lelkek (vagyis csak én) tudnak, akkor valószínűleg kapcsolatos az angyallal. Mármint magával a szóval, plusz ha egy angyal szárnyra gondolok akkor lehet sikerülni fog.
Jó kis elmélet.
Már csak abban reménykedem hogy gyakorlatban is jó.

Felnéztem magam elé.
A nyakláncomon lévő angyal szárnyra gondoltam.
- Angyal. - mondtam ki hangosan. Hatásszünet. Semmi. Még egy kis hatásszünet. Még mindig semmi. Valami nem jó.
Eszembe jutott valami...

Ismét a nyakláncomon lévő angyal szárnyra gondoltam.
- Angel. - mondtam ki halkan, angolul.
Éreztem amint megemelkedem. Kinyitottam a szemem. És tényleg lebegtem. Már nem ültem, lebegve álltam. Behajlítottam egy kicsit a bal térdemet és éreztem amint előre fele elindulok. Már ott voltam az ajtónál. Ha elakartam 'kanyarodni' akkor csak arra az irányra gondoltam...

Sikeresen lejutottam a lépcsőn is.. Ott volt szinte majdnem mellette a konyha.
Bementem.
Majd leültem a földre. Igen, a földre, mivel a szekrény alatt van a doboz. Kihúztam és kivettem belőle a krémet. Bekentem vele a bokámat és egy kis idő múlva kezdtem érezni a hatását. Már nem fájt annyira a bokám. Feltudtam állni. Húú. Azért egy kicsit még lehet érezni.
Rájöttem hogy vissza kell jussak a szobába a cuccaimért és fel kéne öltözzek mert igencsak hideg van.

"Fellebegtem".
Oda bicegtem a szekrényemhez és kivettem belőle egy melegebb sötét farmert, egy atlétát mivel nagyon fázós vagyok, egy vékony fekete pulcsit és arra vettem fel egy meleg azték mintás hosszított pólót. (Igen direkt fordítva a pulcsira a pólót.) Felvettem egy zoknit és már mentem is a fürdőbe.
Kifésültem a barna váll alá érő hajam és elválasztottam két oldalra. Gyorsan kihúztam feketével a vízvonalamat, majd egy kis szempillaspirál és már kész is. Nálam ez volt az alap smink.
Vissza mentem a szobába felkaptam a táskám és már lebegtem is lefele, mivel a táskával együtt nehezebb és fájdalmasabb lett volna a bicegés.

Lent gyorsan csináltam kettő szendvicset és kivettem a hűtőből egy fél literes ásványvizet, amit be is tettem a táskámba.
Ránéztem az órára 7:00.
Aztaa.. Jól elment az idő.

Eszembe jutott hogy, ugyebár betöltöttem a 18-at, így írhatok magamnak tesi felmentést a bokám miatt. Aztán majd suli után elmegyek az orvoshoz és majd ő ad a többi napra.

Előkaptam az ellenőrzőmet és elkezdtem írni..

Tisztelt tanárnő/tanár úr!

Szeretném magamat testnevelés óra alól felmenteni, mivel a bokám nagy valószínűséggel kificamodott és elég nehezen tudnám teljesíteni az órai torna gyakorlatokat.

Köszönettel: Dorothy Angel

Szerintem tökéletes lesz így.
El kell fogadnia. És Mrs. Kate, a tesi tanár, úgy is el fogja fogadni mert amúgy is megértő, de most ráadásul még terhes is és ilyenkor a hormonok engedékenyebbé teszik. Mire nem jó a biológia és a pszichológia...

Elpakoltam az ellenőrzőm, gyorsan átnéztem a táskám tartalmát hogy meg- e van minden és miután meggyőződtem róla hogy igen, bezártam a táskám.
7:15.
Áhh, oda bicegek a folyosóhoz és elkezdek készülni, úgy sincs más dolgom és mindjárt jön Lewis.
Kivettem a cipős szekrényből egy fekete bő szárú Lasocki bokacsizmát, mivel az nem szorítja annyira a bokám.
A fogasról leakasztottam a hosszított fekete kabátomat.
Épp húztam fel a cipzárját,mikor csengettek. Ez biztos Lewis lesz.
Gyorsan felkaptam a táskám, a telefonom belecsúsztattam a zsebembe és már nyitottam is az ajtót.
- Szia. - köszönt reggeli, rekedtes, de egyben kedves hangon Lewis.
- Szia. - köszöntem vissza, miközben bezártam a házat.
- Várj segítek. - mondta Lewis és elvette a táskámat. - Hogy van a bokád? -kérdezte.
- Fogjuk rá hogy jól, viszont írtam tesi felmentést és délután szerintem elmegyek az orvoshoz. - mondtam.
Lewis felém tartotta behajlított kezét segítségként. Belekaroltam.
- Majd kísérjelek el? -kérdezte miközben sétáltunk a kocsi felé.
- Jajj, nem kell, köszi. Nem akarok a terhedre lenni.
- Dehogy lennél. Igazából semmi programom sincs suli utánra, szóval ráérnék. - mondta Lewis kedvesen.
- Hát jó. Köszi. - mosolyogtam el magam. - Legalább lesz valaki akibe tudok majd kapaszkodni. - viccelődtem.
- Na látod, nem leszek haszontalan. - nevette el magát.
Segített beülni az autóba mivel egy nagy fekete "dögje" van.
(Ez a nagy dög igazából egy fekete Range Rover.)
A táskámat berakta hátra az ővé mellé és megkerülve az autót beült ő maga is.
- Figyelj Lewis. Én bízok benned. Tudod szeretek létezni és nem akarok még meghalni. - mondtam neki mikor beindította az autót. Persze csak vicceltem.
- Jah, nem mondtam még hogy négyszer megbuktam a vizsgán és a jogsit pedig megvettem? - kérdezte halál komolyan, de tudtam hogy viccel.
- Én esküszöm kinyírlak. - mondtam neki.
- Amúgy el ne hidd. Elsőre átmentem mindenen, úgy hogy biztonságban vagy. - mondta nevetve.
- Remélem. - nevettem én is.

Amíg beszélgettünk addig ugyebár járt a motor és Lewis bekapcsolta a fűtést is szóval tökjó volt az idő. Persze csak az autóban.
Lewis óvatosan rálépett a gázra majd szép lassan elindultunk a suliba...

Na sziasztok!! :D
Tudom nagyon sokáig nem volt rész, de ezt ráfogom a sulira.
Szóval most itt van ez a (számomra) hosszú rész kárpótlásul.
Remélem tetszik :)
Jó olvasgatást :)
Xoxo. Melissa