Idegen védelmező

19. Kyle (újra) a házamban

Egy kis idő múlva már ott is voltunk a ház előtt. Lewis lelassított majd megállt. Mind a ketten kiszálltunk. Ő kivette a táskámat, majd odajött mellém hogy belé tudjak kapaszkodni.
Bekisért a házba és letette a táskámat a folyosón.
- Dorothy, ha nem gond, én most megyek. - mondta Lewis. - Tanulnom kell meg még az ügyvéddel is beszélnem kell.
- Ja nem gond. De várj, milyen ügyvéddel?!
- Hát tudod.. - itt leesett hogy miről is beszél.
- Jajj, igen, persze. - mondtam. - De jó hogy mondod, mert nekem is beszélnem kell az ügyvédemmel. Most hogy betöltöttem a 18-at, így minden rám hárul.
- Tudom. - mondta együtt érzően Lewis. - Viszont akkor én megyek.
- Okés, szia Lewis. - léptem oda hozzá majd megöleltem.
- Szia Dorothy. - ölelt vissza, majd ki is ment.
Hallottam, amint beindítja az autót, majd szép lassan elhajt.

Besétáltam a nappaliba, leültem a kanapéra, majd felhívtam az ügyvédem.
Azt mondta hogy ő már aznap elintézett mindent. Mármint december 15.-én. Egyszóval semmi dolgom sincs ez ügyben.

Felmentem a szobámba.
Ledobtam az ágy mellé a táskám, én pedig felhuppantam az ágyamra.
Törökülésbe ültem, és neki álltam tanulni.
Igazából nem sok minden volt szóval hamar végeztem.

Unalmamban lementem a nappaliba tévézni. Vagyis ,,kigondoltam" hogy lemegyek és már lent is voltam. Portáltam. Mostanában gyakran 'megesett' az ilyen.
Lent fetrengtem a kanapén és próbáltam keresni valami érdekes műsort, de nem sikerült.

Nagy nehezen felálltam és belebegtem a konyhába... Egész belejöttem ezekbe a dolgokba, ahhoz képest hogy nem tudok magamról semmit. Mármint a mostani énemről.. Hogy ki is vagyok valójában...
Engedtem magamnak egy pohár vizet, majd megittam. Mikor megakartam fordulni, beleütköztem valakibe...
Lassan felnéztem az ismerős mellkastól és Kyle mosolygó arcát láttam magam előtt.
Megfogta a derekam majd magához húzott. Megölelt.
De úgy, mint aki sose akar elveszteni..
Ez számomra "idegen" volt, mivel ő most a tanárom.
Vagyis a tanárom, akit 7 éves korom óta ismerek.

Kyle állam alá nyúlt és mélyen a szemembe nézett. Én valamiért zavarba jöttem és próbáltam elnézni más irányba. Azonban Kyle megfogta az arcom két oldalról és megcsókolt.
Nem tudtam reagálni.
Kyle elhúzódott tőlem és éreztem a csalódottságát.
- Sajnálom.. - suttogtam.
- Nem a te hibád. - mosolygott rám. - Én erőltetem mindig.

Igazából azt nem sajnálom hogy megcsókol, csak azt hogy én ilyenkor lefagyok.

- Ohh igazán? - vonta fel a szemöldökét Kyle, majd megeresztett egy rejtelmes mosolyt.
Ebben a pillanatban elkapta a derekam és ismét magához ölelt, de most úgy hogy nem volt a lábam a földön.

Lebegés közben sem szokott leérni, de ez teljesen más volt. Ijedtemben olyan szorosan magamhoz öleltem Kyle-t hogy észre sem vettem hogy beszorítottam a szemem.
Később lettem figyelmes arra, amint Kyle édes nevetését hallottam.
- Ennyire nem kell félni... Úgysem ejtelek le.
Kyle közben letett.
- Tudom. De most olyan hirtelen emeltél fel.
Meg azért nem is vagy alacsony..- gondoltam.
- Hát köszi, tudom. - nevetett Kyle
- Ahhj Kyle. Szállj ki a fejemből. - mondtam zavaromban.
- De olyan aranyos vagy mikor nem mered kimondani, de én így is hallom.
- Hihetetlen vagy... - mondtam neki mosolyogva. - Amúgy hogy jöttél be?
- Szeretnéd te azt tudni.. - kacsintott.
- De most komolyan.
- Hát attól függetlenül hogy ember lettem, attól a képességeim még nem tűntek el. - mondta Kyle. - És hát simán bejutottam.
- Ja értem. - mondtam. - Most hogy így mondod... Szeretném megkapni a válaszaimat..
- Hát jó, ahogy akarod..
- Szóval válaszolsz minden kérdésemre? - kérdeztem felcsillanó szemekkel..
- Ha tudok akkor igen. - mondta megadva magát. - De előbb menjünk és üljünk le.
Ahogy ezt kimondta, benyúlt a két térdem alá, és menyasszony stílusban felkapott és bevitt a nappaliba.

Egyszerűen gyűlölöm az ilyen hirtelen mozdulatait.. Attól félek hogy leejt, mivel nem vagyok könnyű egyén..
- Pont azért fogom többször csinálni. - mondta Kyle huncutan. - És miért ejtenélek le? Akkor valószínűleg nem én lennék a tesi tanár..
- Azta, tényleg... Te a tesi tanárom vagy.. - mondtam elképedve.
- És a matek tanárod, ráadásul az osztályfőnököd is. - mondta Kyle vigyorogva. És közben letett a kanapéra.
- Ezt tuti te intézted így.
- Áh, nem.. - kacsintott.
- Komolyra fordítva a szót, megkaphatom a megérdemelt válaszaimat??
- Talán..
- Hé, hisz az előbb azt mondtad hogy igen.
- Megmásítottam a döntésem.. A válaszok egy pusziba fognak kerülni. - mondta Kyle. Azzal karba tette a kezét és oldalra fordította a fejét, mutatva, hogy az arcára adjak puszit...
Na hát eddig is gátlásos voltam, de most főleg, hogy ő a tanárom.

Mindegy, egy pusziba csak nem halok bele.
Közelebb ültem hozzá és elkezdtem "csücsörítve" az arcához hajolni, mikor már majdnem az arcánál voltam, becsuktam a szemem..
Mikor adni akartam a puszit csak annyit vettem észre hogy Kyle elfordítja a fejét és ezáltal nem az arcára adtam, hanem a szájára a puszit. Ennek hatására kipattantak a szemeim. Ezt Kyle is észrevette és derekamat megfogva, közelebb húzott magához, én közben újra becsuktam a szemem és a puszi, átment csókba. Finom gyengéd és érzéki csókba.
Nem sokáig tartott mert lassan elhúzódtam, majd mikor kinyitottam a szemem, Kyle mosolygó arcával találtam magam szembe.
Éreztem, amit érez. Nem hittem el hogy ezt az örömöt én okoztam neki.
- El sem hiszem. Dorothy Angel visszacsókolt. - suttogta nekem Kyle.
- Most már megkaphatom a válaszaimat, tanár úr? - mondtam neki és elnevettem magam.
Kyle válaszként csak egy aprót bólintott. Majd újra megcsókolt...

Na sziasztok 😀😁
Bocsi hogy ilyen soká hoztam az új részt, csak kicsit szét vagyok hullva 😂😂
Remélem tetszik.
Xoxo. Melissa