Húsz szál rózsa: Neked ||JiHope||

• tizenegyedik rózsa •

Édes arcpirulásod

Rossz napokon az embernek elő kell idéznie az elméjéből egy számára kedves emléket, vagy dolgot - és az elvonja majd a figyelmét a fájdalomról.

Anyu mindig ezt mondogatja nekem, de a rossz egyre csak emésztget, mert ha nem az elmém emlékei között kutakodok boldog percek után - a bánat ugyan úgy emészt tovább, kegyetlen tőrjeit egyre csak forgatva szívemben, arra várva, hogy mikor adom már fel végre.

De megfogadtam, hogy nem fogom.

Erősebb a mi szerelmünk annál, hogy azt a bánat legyőzze, és én hiszek ebben.

Kérlek te is higgy bennem, bennünk!

Én várlak Jimin, várlak, mert szeretlek, várlak, mert számomra Te vagy a tökéletes!

Sosem mondtam neked, ezért nem is tudhatod, de ha legalább egy levelemet is elolvastad már, akkor nagyon szépen kérlek, higgy nekem!

Azon a napon képtelen voltam válaszolni neked, a torkomra égtek a szavak, de Jungkook sosem ért fel hozzád!

Jungkook sosem jelentett semmit - az ég adta egy világon semmit.

Nekem te vagy a legszebb Park Jimin, kérlek, higgy nekem!

**********

Sokszor hoztalak már zavarba - s ez számomra mindig is vidám helyzet volt.

Élveztem, hogy ilyen hatással lehetek rád, hogy ily' módon reagálsz szavaimra, érintéseimre.

Úgy éreztem, fontos vagyok valakinek.

- Mert fontos voltam neked. -

A lakónegyedünkben volt egy régi könyvtár - ami sajnos már ugyan bezárt -, régen azonban nagyon sok időt töltöttünk ott.

Amikor úgy éreztük, hogy otthonunk nem túl nyugodt és megfelelő, egy-egy találka megejtésére, mindig ott találkoztunk.

Mindketten imádtuk a régi könyvek illatát, a kedves könyvtáros nénit, és persze, olvasni is mindketten szerettünk, - főleg Te.

Tényleg, vajon megkaptad a könyveket, amelyeket küldtem neked?

Hagynak téged ott olvasni?

Sokszor volt, hogy záróráig bent ücsörögtünk a fotelekben, egy-egy polc takarásában, és csak élveztük egymás társaságát.

Emlékszem, akkoriban már voltak sejtéseim a feléd táplált érzéseimet illetően, de még nem voltam magamban túl biztos.

Keskeny határ volt a legjobb baráti szeretet és a szerelem között, én pedig állandóan ezek között ingadoztam.

Azon a napon bókoltam Neked először, és talán utoljára is.

- Sosem voltam a szavak embere, és nem tartottam fontosnak az érzelmeim, gondolataim kimondását - hiba volt. -

Te éppen egy könyvet bújtál, lábaidat felhúzva a kényelmes kis fotelben, csillogó szemekkel és beharapott ajkakkal olvasva a sorokat.

Valami szerelmes krimi volt, ami engem annyira nem kötött le, de te teljesen odáig voltál a főhősért.

- Chim? - megtörtem a kialakult, kellemes csöndet kettőnk között, mire te érdeklődve kaptad fel tekinteted a könyvből, kedvesen mosolyogva rám.

Mindig is szeretted, ha Chimnek szólítottalak, és bár nem kedveltem a becézgetést, mivel téged ez boldoggá tett, örömmel szólítottalak Chimnek, Babócának, Manócskának, Édesnek -

- mikor mi jött éppen a számra.

- Hm? Mi az? - kérdezted nevetve, miután már több perce csak bámultalak, tátott szájjal, figyelve kissé feminines, gyönyörű vonásaidat.

Mindig is imádtam duzzadt ajkaidat, huncut csillogású szemeidet, melyek mindig egy aprócska csíkká húzódtak össze, amikor nevettél, szőkés, enyhén hullámos tincseidet, kissé kiálló arccsontodat, és az azon feszülő selymes, sápadtas bőrt.

Annyira lélegzet elállító voltál abban a pillanatban is - mint mindig -, hogy nem is gondolkodtam, úgy csúsztak ki ajkaim közül a szavak, melyeket egyenesen feléd intéztem.

- Olyan szép vagy. - mosolyodtam el halványan, közelebb ülve hozzád.

Egy pár pillanatig csak döbbenten meredtél rám - egyre piruló orcával -, majd - akkora már - paradicsom vörös fejedet, aprócska tenyeredbe temetted.

- H-hogy mondhatsz ilyet? Aigoo Hoseok, zavarba hozol! - fúrtad arcodat még jobban tenyereid közé, miközben kínosan motyogtad a szavakat, de én nem tudtam mást, csak nevetni rajtad.

Annyira édes voltál, annyira zavart - s nekem tetszett,

tetszett, hogy ezeket mind én váltottam ki belőled.

Tizenegyszer, s még annak a tizenegyszeresének is a tizenegyszeresével is - kimondanám most már ezeket a dicsérő szavakat, csak még egyszer az életben láthatnálak zavarban, édes mosollyal az arcodon.

**********

Remélem, még nem untok nagyon!😕❤️