Húsz szál rózsa: Neked ||JiHope||

• tizenhatodik rózsa •

Megfojt az emléked, Szerelmem

Álmosan nyitogattam pilláimat, halvány mosollyal az arcomon, miközben arcomat még jobban belefúrtam a párnába - a kellemes illatnak köszönhetően.

Talán, tíz perc is eltelt, mire felfogva a helyzetet, rémülten ugrottam fel az ágyból, ezzel együtt pedig kiszakadva idilli pillanataimból is.

Döbbenten futtattam végig tekintetem a szobán -

- a szobádon.

Minden pontosan olyan volt, még mielőtt elmentél.

Még az illatod is körbelengte az aprócska helyiséget, amiben több, mint fél éve nem jártál.

A tegnap este képkockái csak nehezen jöttek újra elő, s szégyenkezve temettem arcomat tenyereimbe.

Mostanság szokásommá vált, hogy a szívemben érzett fájdalmat alkohollal próbálom csillapítani, s ez, még ha csak átmeneti állapot is -,

- Odáig jutottam, hogy csak tömény alkohollal a szervezetemben vagyok már csak jól.

Tegnap többet ittam a szokottnál, s végül a házatok előtt kötöttem ki, nem kicsit illuminált állapotban.

Keservesen sírtam, miközben az ajtót vertem, s gondolom - ugyanis erre már nem emlékszem -, szüleid végül megszántak, s behoztak magukhoz.

Így keltem ma ismét az ágyadban, ám most nélküled, s a miattad kialakult hiányérzettel a szívemben.

Tudtam, hogy nem kellene azt tennem - amit, én mégis körbe futtattam íriszeimet a szobán, ezzel a múlt emlékeinek utat engedve agytekervényeimben.

Az ágyad melletti fiókos szekrényeden most is ott hevert egy csomag zsebkendő, akárcsak régen, s eszembe jutott, vajon az allergiád mostanság is előjön -e, mint régen.

A százdarabos papírcsomag mellett egy bekeretezett kép volt rólunk, amin nevetve nézünk bele a kamerába, egy szívecskét formálva karjainkkal.

Emlékszem, aznap is itt voltunk nálatok, s a kertben sütögettünk a szüleiddel. Csodás nap volt, s még rengeteg ehhez hasonló kép készült, te valamiért mégis ezt választottad ki.

- Talán, mert ez volt együtt, az utolsó boldog pillanatunk? -

Tekintetem most a ruhás szekrényeden állapodott meg, amin egy hatalmas tükör helyezkedett el, s egy kellemes emlék villant be hirtelen:

A tükör előtt álltál, elegáns ingedet igazgatva, közben értelmetlen dolgokról fecsegve nekem, én mégis -

- akkora lelkesedéssel ittam szavaidat, mintha csak Jézus mondana nekem példabeszédet.

Elmosolyodtam látványodra.

Ahogy azt a hatalmas inget próbáltad betűrni nadrágodba - sikertelenül, közben durcás fejjel meredve a tükörbe, folyamatosan mozgó ajkakkal, nem tudtam nem nevetni, édes lényeden.

Széles vigyorral az arcomon sétáltam mögéd, derekad átkarolva, fejem válladra hajtva - úgy figyelve egybeolvadt mivoltunkat a tükörből.

Te is megálltál minden nemű cselekedetedben, s mosolyogva simítottál rá hasadon pihenő ujjaimra.

Szerelmesen figyeltük egymást a tükrön át, kacéran szemezgetve tükörképünkkel, s akkor úgy éreztem, talán képes lennék kimondani neked végre azt, hogy veled tervezem a jövőt, mert szeretlek.

De végül, nem tettem meg.

**********

Öklöm hatalmas csattanással érkezik a tükörnek, mely apró darabokra hullva érkezik meg a földre - pont mint az én szívem.

Néhány üvegszilánk felsérti a kezem, a vér pedig kiserken bőröm alól, de nem foglalkozok az égető fájdalommal, a könyves polcokat közelítem meg, lesöpörve róluk mindent.

A fiókokkal és az íróasztaloddal is megteszem ugyanezt, de mikor az éjjeli szerkényedhez érek, hirtelen megtorpanok, s a közös képünket veszem kezeimbe.

Zokogva hullok a földre, a képet erősen a szívemnél tartva, s abban reménykedem, hogy ez mind csak egy borzasztó álom.

Párnádat gyorsan lehúzom magam mellé, s arcomat beletemetem, majd elüvöltöm magam.

A vér egyre csak folydogál kezemből, a látásom egyre homályosabb, de én csak zokogva üvöltözöm a földön, összekuporodva.

- Ez csak egy rossz álom, ez csak egy rossz álom. Halljátok? Ez csak egy álom! - rekedtes, elfúló hangom megtölti a szobát, s az utolsó, amit látni vélek, szüleid rémült ábrázata, amint felém rohannak,

ám előttem minden elsötétül, s csak remélni tudom, hogyha holnap felébredek;

ez csak egy rossz álom marad majd.

Tizenhat üvegszilánk szúródott a kezembe,
Tizenhatmillió darabra hullott a lelkem.

********
Verjetek meg, már megint ennyit késtem!😩
Hamarosan itt a történet vége, tehát, lassacskán majd, mindenre fény derül.