Húsz szál rózsa: Neked ||JiHope||

• búcsú rózsa •

Búcsúzóul, egy utolsó rózsa; Nektek

Szégyenkezve tolom elétek a képemet - bár, csak jelképesen -, minden esetre, tényleg nagyon szégyenlem magam, amiért közel egy hónap után hozom csak az utószót. Ez még csak nem is egy rész, túlzottan sokat nem is kell rajta gondolkodni, én mégsem tudtam előbb hozni, igazán sajnálom!

Arra gondoltam, az utószóban kifejteném nektek a gondolataimat erről a történetről, az esetleges tovább gondolásáról, valamint néhány érdekesebb tényt is megosztanék a könyvről veletek.

Nos, mint azt már a történet elején is említettem, egy húsznapos könyvnek szántam ezt, azaz, minden nap jöttek volna a részek, ezzel azonban elég nagy kihívás elé állítottam magamat. Már volt egy húsznapos történetem (Taekook, Szerelmem fogalomszótára), de azt kétségtelenül könnyebb volt megírni, egyrészt; mert akkoriban még javában tartott a nyári szünet, másrészt pedig azért; mert sokkal könnyedebb témája és stílusa volt.

Itt, rögtön ki is térnék egy kicsit a történet jellegére, hangulatára, miértjeire. Már az elején tudtam, hogy ez nem életem legvidámabb története lesz majd, viszont ennyi szenvedést sem terveztem bele. Talán, az egész sztori az én különös és szélsőséges hangulatingadozásaim miatt alakult végül így. :'D Ennek ellenére, én rendkívül élveztem írni, aki több könyvemet is olvasta, tudhatja, hogy szívesebben fókuszálok az érzelmekre, nagyobb hangsúlyt fektetek rájuk általában, mint a cselekvésekre, ez az írói jellemzőm pedig ebben a történetben mutatkozott meg leginkább.

A történet középpontjában Hoseok és az ő gondolatai, visszaemlékezései álltak. Hoseok sokszor számított negatív szereplőnek, nem véletlenül, benne próbáltam meg megjeleníteni az emberi bűnöket, saját magunkat, saját magamat. Ő az egész történet alatt szenvedett, ostorozta magát a múlt miatt, meg akart változni, ráébredt bűneire, miután élete legfontosabb szereplőét elvesztette, mégis, a történet végén, mikor Jimin-nel újra egymásra találtak és megkapták az esélyt az újrakezdéshez, Hoseok-ot ismét "megkörnyékezte az ördög", ám azt a ti fantáziátokra bíztam, milyen befejezést szántok a Jihope párosnak. Bár, az utolsó rész legvégén tettem utalásokat arra vonatkozóan, mi történhetett Jungkook üzenete után, mégsem mondanám, hogy ebből konkrét dolgokat lehet leszűrni, és ez nem is baj.

Már a történet elején ilyesmire terveztem a lezárást, semmi konkrétat nem szerettem volna. Hoseok az emberi bűnöket testesítette meg: az emberek képesek még a megbánás után is többször bele esni ugyanabba a hibába, persze, meg is tudnak változni. Jimin a lelkünkben élő kedves, naiv ént tükrözi, akin az emberek átgázolnak, aki sokat szenved, de - nagy küzdelmek árán ugyan -, végül mindig képes lesz felállni.

Ennyi lettem volna nektek az utószóval, remélem, sikerült belecsempésznem néhány érdekesebb dolgot is az elemezgetésbe. Talán nem túlzottan lelkesedtek a befejezésért - persze, meg tudom érteni -, remélem, megértitek, miért jutottam végül erre a döntésre.

Nagyon Remélem, hogy a történetemmel sikerült elnyernem néhányotok tetszését! Nagyon Szépen Köszönöm a kedves szavakat és a vote-okat is, amikkel engem illetettek! Tisztában vagyok azzal, hogy ez a történet nem feltételen népszerű, mind a témája, mind pedig a stílusa miatt, így, még inkább jól esik, hogy vannak akik végig velem tartottak a könyv folyamán! <3

A JiHope rajongóknak üzenem, nem ez volt az utolsó könyvem ezzel a párossal, a közel jövőben tervezek velük egy hosszabb, komoly történetet is, arról is majd mindenképp értesítelek titeket! <3

Még egyszer; Köszönöm Szépen Nektek! <3

Egy utolsó szál Rózsa; Neked, Érted, Veled.

Ezennel, a könyvet lezártnak tekintem.