Találkozzunk Midgardon [ÁTÍRÁS ALATT]

Egy csodás nap

Egy csodás pénteki nap volt, mármint Luna számára. A cég, ahol dolgozott az állapotára tekintettel megengedte neki, hogy otthonról dolgozzon nap mint nap. A lány ezzel sosem élt vissza, és igyekezett minél körültekintőbben elvégezni a neki osztott feladatokat. Barátai nem nagyon voltak és a lakását is ritkán hagyta el. Egyedüli társaságot a mostohanővére, Daisy jelentett neki, de az ő munkája miatt nagyon ritkán tudtak csak találkozni, ugyanis a kormánynak dolgozott. Ettől függetlenül mindig jó kapcsolatot ápoltak és gyakran küldött ajándékokat a húgának. 

Ez a reggele is pont olyan volt, mint az összes többi- felkelt fél 10-kor, készített magának egy kávét és unottan leült a laptopja elé. Felnyitotta, majd azonnal fintorgott, mikor megtalálta azt az emailt, ami az aznapi teendőit tartalmazta. Nagyot kortyolt a kávéjából és nekilátott a dolgainak. úgy egy óra elteltével elvesztette minden érdeklődését a kijavítandó táblázatban és most már dühösen állt neki főzni még egy kávét. Bevette az orvos által felírt gyógyszereit, utána fel alá kezdett sétálni a hetedik emeleten lévő kis panel lakásában. Észre se vette, mikor lett a fél 11-ből dél, de a legkevésbé sem zavarta, mert így hivatalosan is megengedhetett magának egy ebédszünetet. Mikor újra a laptopja elé ült, már annyi kedve se volt dolgozni, mint reggel, és hirtelen felindulásból úgy döntött, hogy felmond.

Nem is habozott tovább, még átgondolni sem hagyott időt magának, megírta a levelet és azonnal el is küldte. Ez adott neki egy adrenalinfröccsöt, úgyhogy eldöntötte, hogy vesz egy üveg pezsgőt, meg valami kaját és este megünnepli ezt.. természetesen egyedül.
Hogy miért mondott fel? Már jó ideje ért benne a dolog. Egyszerűen megunta és elvesztette az érdeklődését a munkájában. Nem tudott koncentrálni, folyton elkalandozott a figyelme, hiába engedte a cég, hogy otthonról dolgozzon.
Felvette a fülhallgatóját és elindult a legközelebbi közért felé. Az egyik ház, ami előtt elhaladt első emeleti ablakában különösen libbent a függöny, azt hitte egy szellemet lát, így gyorsan tovább sietett. Ezért is utált kilépni az utcára- gyakran képzelgett és hallucinált olyan dolgokat, amik valójában nem is voltak ott.

Hazafelé úton csörgött a telefonja, így felvette, annak ellenére, hogy privát szám hívta.

-Luna Dale, tessék!- szólt bele hangosan.

-Itt Daisy.- Luna arca felderült. Már nagyon régen nem beszélt a nővérével- Hogy vagy mostanában?

-Mit ne mondjak, egész jól. A doki azt mondta, az állapotom nem romlott, viszont képzeld, ma felmondtam! Hát nem hihetetlen?- nevetett jókedvűen.

-Hogy mit csináltál?! Miért?

-Meguntam. Most épp hazafelé megyek, ünnepelni.

-Mégis kivel?

-Szerinted? Egyedül leszek! Kicsit pezsgőzök, talán megnézek egy filmet.. ki tudja? És te hogy vagy?

-Kevés a szabadidőm, de azért jól. Amint kapok egy szabadnapot a feletteseimtől, meglátogatlak, ígérem, de most nem hiszem, hogy el tudnék szabadulni... elég nagy az őrültek háza idebent.- hadarta a lánynak.

-Mégis miért?- Luna jól tudta, hogy nővére titoktartást fogadott és semmit sem árulhat el a munkájáról, de azért szeretett próbálkozni, hátha ki tud valamit szedni belőle.

-Mert már megint észlelték a Bi....- hirtelen elharapta a mondatot, majd nevetve folytatta- Nagyon ügyes próbálkozás, majdnem elmondtam! De tudod, hogy semmit sem árulhatok el...

-Igen, igen, tudom.- sóhajtott beletörődve- Államtitok, és így tovább. Párszor mondtad már.

-Igen, ahogy mondod. Kárpótlásul küldtem egy csomagot. Remélem örülsz majd és a mérete is megfelelő.

-Mit?- kíváncsiskodott a lány, de csak udvariasságból, mert nem igen érdekelte az újabb ajándék. Valószínűleg csak egy újabb póló vagy egy baseball sapka.

-Meglepetés!- halkan hallotta, ahogy valaki a nővérét szólítja- Szia Luna! Sajnos mennem kell.. nagyon vigyázz magadra!

-Te is, Johnson ügynök!- hívta azon a néven, ahogy a lányt a munkahelyén szólították.

A beszélgetés alatt szépen haza is ért. Felbattyogott a lakásához (nem szeretett liftezni, mert nem bírta a bezártságot sem, hát ha még beszállt valaki más is mellé) és egy közepes méretű fekete doboz várta az ajtója előtt, amit bent lerakott a nappalija közepére és azonnal kibontott. Mindenre számított, csak arra nem, amit talált.
Semmi levél, vagy üzenet, csak egy égszínkék kezes lábas, ez alatt fehér és ezüst páncéllemezek, a doboz legalján pedig egy hüvelyében pihenő kard! Ez volt aztán a különös ajándék.. és ami a legmeglepőbb volt, hogy mind igazinak tűnt. A páncél keménynek és nehéznek, a kard pedig élesnek látszott. Nem bírt tovább magával és még a pezsgő felbontása előtt felpróbálta.

Első ránézésre nagynak tűnt, de ahogy felvett mindent és a derekára kötötte a kardját is, tökéletesen passzolt rá az összes darab, mintha csak ráöntötték volna. Azon el sem gondolkodott, hogy azt honnan tudja, mit hogyan kell felvenni, vagy a páncélokat milyen sorrendben és hogyan kell felcsatolni. Elnézegette magát a tükörben egy darabig, majd mindent levett és visszahajtogatott a fekete dobozba. Az időközben behűtött pezsgőt teljesen elfelejtette, így mikor végzett a pakolással azonnal megfürdött és elment aludni.

Még álmában sem sejtette, hogy micsoda napok állnak előtte és hogy mekkora jelentőséggel fog bírni ez az páncél.