Váratlan meglepetés

635 62 0
                                    

Luna

Hát megköttetett a szövetség. Visszatértünk Asgardba. Meghökkenve láttam a fejleményeket.
Heimdall egy szóval sem említette, hogy leváltottak. Azt meg pláne nem, hogy kire.
Mit sem sejtvén a palota felé mentem intézni az ideiglenes uralkodó dolgait erre ki ül a trónon?

-Örülök, hogy te is kijutottál!- vetettem oda neki félvállról.

-Nem volt nehéz, miután ott hagytál!- kaptam a goromba választ.

-Mindenki a saját szerencséjének kovácsa.- vágtam vissza egy földi közmondással.

-Biztos...- gondolkodott el, mert nem értette- Most viszont csak az érdekel, hogy miért hazudtad azt Heimdallnak, hogy én nem jutottam ki, amíg te igen.

-Haragudtam rád. Reméltem, hogy Surtur megöl. És... nagyon megbántam már. Fontos leckét tanultam.- vallottam be. Nem erőlködök, tudom, hogy úgyis börtön lesz a vége.

-Sokkal jobban hasonlítotok Lokival, mint azt hinnéd.- csóválza a fejét egy keserű mosollyal.

-Ki ne ejtsd a nevét a szádon...- suttogtam.

-Ahogy akarod. Őrök, börtönbe vele! Hiába a barátom, a törvény mindenkire vonatkozik.

-Ahogy óhajtod, felség!- hajoltam meg gúnyosan, míg az őrök közre fogtak és elkísértek a cellámig. Nem tudom, hogy miért záratott be, talán veszélyesnek talált.. nem számít. Ez akkor sem Thorra vall.

Két álló napja rohadok itt, ételt, italt alig kapok. Úgy bánnak velem, mint egy közönséges rabbal. Pedig én mentettem meg Asgardot, nem is egyszer. Az egyik nap odajött Thor és megkérdezte, hogy adhat-e valamit. Ezt kihasználva kértem egy midgardi, Petőfi verses kötetet és egy nagy pohár tiszta vizet. Másnap be is állított hozzám ezekkel egy őr. A kezembe nyomta őket, de volt nála egy üveg Baileys is.

-Az ital ajándék.- mondta, letette a földre, majd távozott.

Mohón megittam a vizet. Jól esett, hogy nem azt az isteni bort kell innom. A versek felét elolvastam még aznap. Belekortyolva az italba, rémülten vettem észre, hogy valami nem stimmel vele. A Baileysnek nem ilyen íze és állaga van! Jobban megnézve megnyúgodtam, mert whiskey volt benne. Azt is szeretem...
És itt esett le.
Csak egy valaki tudja, hogy whiskeyt is szoktam inni. Még a családom sem... csak Loki.
Reméltem valamit trükközik, ezért az üveget jobban is szemügyre vettem. A fekete üvegen nem láttam át, így a matricáját fürkésztem. Semmi.
Az üveg alján volt a vonalkód, ami alól kilógott egy még apróbb cetli.

Reméltem, hogy észre veszed a whiskeyt és eszedbe jutok. Hallom börtönben ülsz. Szép a kilátás? Este kihozunk... készülj!

Ennyi állt a kis papírfecnin. A kézírás vagy macska kaparás, vagy gyönyörű, kinek mi az ízlése. Ezt csakis Loki írhatta, ő tud ennyi mindenről.

Megpróbáltam aludni, pihenni, mert ha este megszöktet, akkor az fárasztó menet lesz. Elgondolkoztam azon, hogy miért izgulok annyira, hogy újra láthatom.
Elárult.
Mérges vagyok rá.
Mégis szeretem. És szeretni is fogom. Tudom, hogy ő is így érez.

Eljött az igazság pillanata. Este van, én pedig mindenkinél éberebb vagyok. Várom a szabadulást. Várom a jégóriásokat. Éjfél múlt pár perccel, mikor megjelent két alak a cellám előtt.

-Szép a kilátás, nem?- gúnyolódott az egyik.

-Te pontosan tudod! Jó volt a whiskeys trükk. Tetszett.- ismertem el.

-Ugyan. Könnyebb volt, mint hinnéd. Akkor, jössz?- kérdezte. Most már biztos vagyok, hogy Loki jött értem, de ki az a másik alak?

-Ki az melletted?- kérdeztem halkan.

-A tanácsadóm. Lyera.- mondta suttogva, hogy a többi rab ne hallja.

Odalépett a generátorhoz, ami zárva tartotta a cella energiarácsát, majd puszta kézzel tönkre tette. A rács szikrázva adta fel a megnyerhetetlen harcot az energiahiánnyal szemben. Kecsesen kilépdeltem a cellámból, majd Loki előtt álltam meg.

-Hogyan tovább?- vontam fel a szemöldököm- Megszöktetsz, köszi, de hogyan jutunk ki?

-Ahogyan bejutottunk.

Sármos félmosolyra húzza a száját, majd a köpenye takarásából előhúz egy kék követ. Gyanítottam, hogy az régen a Tesseract volt, mára már csak a kő maradt belőle. Tudtommal Pip, a troll őrizte, de Loki simán ki tudja játszani őt. Itt is ez történhetett.
Zavartan néztem rá, majd egy pillantás alatt Jotunheimbe vitt.
A bolygó mesésen festett.
Finom hóesés, hatalmas vár, hasonlított Minas Tirith-hez. Sejtelmesen világított az a sok parányi ablak az alkonyat félhomályában.
Gyönyörű volt, tényleg, de majd' megfagytam.

-Csak nem fázol?- jött a költői kérdés Lyeratól, látva a sápadt bőrömet és a remegő számat.

-Szép ez a város. Kár, hogy nem láthattam előbb.- mondtam Lokinak, az előző megjegyzést elengedve a fülem mellett.

Már vacogtak a fogaim. Erre se szó-se beszéd, Loki rámteríti a köpenyét. Az a puha zöld anyag kellemesen felmelegített. Most volt csak igazán időm szemügyre venni őt kék bőrrel. Fura volt így látni. Ami a legérdekesebb, volt haja, míg a többi óriásnak nem.

-Egy szót se.- suttogta nekem, a puffogó Lyerat nézve. Egy gyenge, hidegtől remegő mosoly kíséretében bólintottam, majd elindultunk a halványan derengő város felé.

Találkozzunk Midgardon [ÁTÍRÁS ALATT]Where stories live. Discover now