Találkozzunk Midgardon [ÁTÍRÁS ALATT]

17.

Hild

-Most komolyan? Ettől hánynom kell!- jelentettem ki, miután Loki karon ragadva a cellám felé vonszolt.

-Most meg mit vagy úgy oda? Tegnap szerintem illő módon elbúcsúztam, úgyhogy ne pattogj itt nekem!- ennyire goromba hangnemet még egy nekem címzett mondata sem ütött meg.

-Ez nem te vagy.- vettem halkabbra és nyúgodtabbra a hangomat- Az a Loki akit én ismerek tuti biztos, hogy nem beszélne így velem. Szeretlek, és valamikor te is szerettél.

-A múlt idő helyes. Valamikor szerettelek, viszont azóta kinyílt a szemem. Tudod, már tartottam neked hegyi beszédet a változásról, nem fogom még egyszer végig mondani. Csak annyit fűzök még hozzá, hogy lehet, egyáltalán nem ismertél. Ez eszedbe jutott már valaha is?!- halkan, de tisztán beszélt ő is. Minden kiejtett szó egy újabb tőrként szúrt a szívembe. Néhányat még meg is forgattatak.

-Megértettem.- suttogtam- Nem fogok utánad koslatni. Az én Lokim Svartalfheimben meghalt.

-Nem.- felelt keserűen- Ő már Midgardon se élt.

-Nézz a szemembe!- kiáltottam rá- És mondd bele, hogy nem szeretsz!

-Ha ez kell ahhoz, hogy leszállj rólam ám legyen.- a földre lökött és szembe fordult velem- Gyűlöllek.- mondta lassan artikulálva- Valami mégis...

-Mégis mi?- kérdeztem.

-Valami mégis az ellenkezőjére késztet.- fejezte be a mondatot.

-Tehát?- vártam, hogy felkap a karjaiba, majd a hangárba siet velem, hogy eltűnhessünk innen a csudába, de semmi ilyen nem történt.

-Visszaviszlek a celládba.- modta, majd durván megfogta a karomat és a börtön felé vonszolt a hideg és koszos padlón.

Mire elértük, már megjavították a generátort, amit tönkre vágtam. Az új burkolata sokkal erősebbnek tűnt. Felkerültek rám a már jól ismert fém bilincsek és az energiamező újra a rabjává tett. Loki, mint akinek már semmi mondanivalója sincs, kiment. Nem fárasztottam magamat olyannal, hogy utána kiáltok bármit is.
Egy perccel később iszonyú fájdalom nyilallt mindenembe, mintha villám csapott volna belém, aztán elhalt. Majd megint éreztem és újfent abbamaradt. Így ment ez egész délután... már ha az űrben létezik olyan, hogy délután.

Ha már délután van, legyen este is. Tehát este, mikor csend honolt az egész hajóban, én nem tudtam aludni. Azon agyaltam, hogy mi nem stimmelt Lokival, mikor rámnézett. A ruha rendben volt, a haja sem volt rossz. A köpenyt kicsit hiányoltam, bár ez az én személyes véleményem. Az arca... valami ott. Azok a szép kék szemei!
És itt jöttem rá az összes kérdés válaszára. Kék szeme volt most, pedig zöld van neki. Manipulálták.

Daisynek hála olvashattam egy titkos S.H.I.E.L.D. bázis megsemmisüléséről. A katasztrófa okozója a Tesseract volt, de az Elme kő is ott volt, bár az nem tett akkora kárt. Eric Selvig és Clint Barton persze máshogy mesélné ezt... akiknek az esemény után kék szemmel harcoltak a szervezet ellen. Manipulálták őket, hasonlóan Lokihoz.

Szólnom kell Daisynek!

-A hatalmas titán úgy határozott, hogy teljesíti egy kérésedet. Bármit, kivéve a szabadon engedésedet.- rontott be kopogás nélkül a cellába Loki. Rá sem ismertem. Sehol egy csibészes mosoly...

-Telefonálnék egyet Midgardra. Azt lehet?- kérdeztem tapintatosan.

-Meglátjuk, hogy tudunk-e olyan telefont szerezni. Az én társaságomban fogsz beszélni. Egy gyanús szó, és véged!- figyelmeztetett halkan.

-Miért nem engedtek el? Megkaptátok a követ, nem?- érdeklődtem. Logikusnak láttam, mert a kő miatt fogtak el. Megkapták, hát eresszenek el.

-Thanos azt mondja, hogy még fontos szereped lesz a jövőben. Én nem tudom mi, ahogy senki más se, rajta kívül.- osztotta meg velem- Keresek egy telefont.

-Lekötelezel!- gúnyolódtam, miután elment.