Találkozzunk Midgardon [ÁTÍRÁS ALATT]

Előkelő vacsora

Estefele, ahogy ígérte, Thor kopogott Luna ajtóján, hogy elkísérje vacsorázni, mivel a palota hatalmas és a lány még eltévedne. Már készen várta a királyt, ugyanis a látomása úgy megvislete, hogy képtelen volt aludni, ezért inkább összeszedte és kicsípte magát az estére.. elvégre a palotában fog vacsorázni Asgard királyával. Egy hasonló eseményen azért illik csinosan megjelenni. Kiválasztott egy folyókék, ujjatlan ruhát amihez ezüst cipőket és egy széles övet vett fel. Haját unalomból befonta. Kilépett a szobájából és Thor kedvesen elmosolyodott.

-Nagyon csinos vagy ma este. Tegeződhetünk, ugye?

-Hogyne, felség.- hajtott fejet Luna, ugyanis fogalma sem volt, hogyan kéne viselkednie. A király hangosan elnevette magát.

-Barátok vagyunk, Luna. Ha egymás között vagyunk, nem kell máshogy kezelj. De most menjünk.

Thor a karját nyújtotta, majd elindultak a folyosón. A szobák ajtóival szemben nagy ablakok húzódtak, előttük nehéz, sötétvörös függönyök lógtak. A lemenő nap fénye lágyan simogatta őket utolsó sugaraival. A lábuk alatt húzódó vörös szőnyeg puhán süppedt be a lábuk alatt, ahogy léptek. A falak körülöttük mind színaranyból voltak, a plafon, magasan a fejük fölött festményekkel volt díszítve mindenhol, amerre csak jártak.
Az étkező egy óriási terem volt, közepén egy hosszú asztallal, amin nagyon sok teríték állt. A tányérok és evőeszközök ezüstből, míg a poharak csillogó üvegből készültek. A vendégek már beszélgettek a teremben, mikor viszont megérkezett a király, mindenki elhallgatott egy pillanatra és az asztalhoz sétáltak. Thor után mindenki helyet foglalt és meghozták a vacsorát.
Amíg csak a szem ellátott gőzölgő leveseket, aranybarna sülthúsokat és frissensült kenyeret látott, annyit és annyifélét, hogy az is csoda volt, hogy az asztal össze nem rogyott alattuk. És az illatok! Lunának azonnal megjött az étvágya.

-Mondd csak Thor, mi hír Midgardon? Változott valami, mióta legutóbb ott jártunk?- kérdezte a királyt egy vörös szakállú, nagy hasú, mennydörgő hangú harcos.

-Hogy őszinte legyek, nem sokat.- felelt Thor két falat között.

-És ő ki?- érdeklődött az előző férfi mellett ülő szőke bajuszos harcos le sem véve a szemét Lunáról.

-Ahhoz semmi közöd, Fandral!- jelent meg a semmiből Loki. A teremre azonnal síri csend ereszkedett- A kedves urak és hölgyek ne is foglalkozzanak velem, csak gondoltam eszek pár falatot én is.

-Dehogy gondoltad!- kiáltott egy úr, aki már nem volt szomjas.

A körülötte ülők hangosan nevetni kezdtek, mire Luna aggódó pillantást vetett rájuk és a hercegre is. Az úr egy hirtelen ötlettől vezérelve kiitta a pohara tartalmát és Loki felé hajította. Luna a szája elé kapta kezeit, fel ne sikítson ijedtében, de ahelyett, hogy eltalálta volna a herceget, csak átesett rajta és egy zöldes villanás kíséretében eltűnt az alak. Luna kérdőn nézett Thorra.

-Az öcsém a csínytevés istene és a múltja sötét, mert nem egy rossz döntést hozott. Ezen bűnök miatt itt, Asgardban börtönre csökkentették a halálos büntetését az anyám könyörgésére. Az általa elkövetett borzalmak miatt senki sem tiszteli, cserébe megveti és ahol csak tud, keresztbe tesz neki.

-Még te is? A tulajdon bátyja?

-Nem vagyok a bátyja. Az apám maga mellé vette egy csata után. Viszont sosem akartam neki rosszat, csak...

-Köszöntem a finom vacsorát.- állt fel az asztaltól Luna zaklatottan- Ne fáradj, egyedül ia visszatalálok.

Ezzel kiviharzott a teremből, de senki sem figyelte őt hosszabb ideig. Senki sem értette, mi üthetett belé.
Ezalatt Luna egyedül bolyongott a palotában. A folyosók sötétek és üresek voltak. Azt sem tudta, hogy merre kéne mennie, de el kellett jönnie, mert nem bírta tovább nézni, ahogy azok az emberek, vagy istenek, vagy legyenek ők bármik is, bántják Lokit. Nem tudta, hogy mit gondoljon róla. Eddig csak annyit látott belőle, hogy rendkívül okos és tehetséges a varázslás terén, és hallotta, hogy sötét múltja van. Furcsa és összetett személy lehet. Ez a furcsaság és valami megmagyarázhatatlan veszélyérzet egyenesen vonzotta a lányt. Egy újabb ajtó előtt haladt el, de ez különbözött az eddigiektől. Arany volt, de fekete minta volt rajta- mintha ezernyi tövises növény szára tekergőzött volna rajta. Hátborzongató látványt nyújtott és ha még ez sem lett volna elég, hogy elriassza a lányt, odabentről hangos káromkodást hallott. A nyelvet ő maga nem ismerte, életében nem hallotta, mégis értette, hogy a másik mit mond. A bent lévő hangja kísértetijesen ismerős volt.

Luna nem habozott sokáig, szinte azonnal benyitott. Nem egészen azt találta, amire számított, vagy amit remélt, hogy találni fog.