Találkozzunk Midgardon [ÁTÍRÁS ALATT]

21.

Daisy

-Tehát- kezdett bele Wade- Ha jól értem, arra készültök, hogy betörtök egy hajóra, amin az univerzum legerősebb, leghatalmasabb őrültje terpeszkedik egy sereggel és négy közveszélyes elmeroggyanttal a háta mögött, csakhogy megmentsetek egy lányt.- összegezte a dolgot, sajnos pontosan.

-És ellopnánk a Végtelen kesztyűt, hogy megmentsük az univerzumot.- tette hozzá lelkesen Adam.

-Na álljunk csak meg! Erről nem beszéltetek nekem!- kiabáltam. Teljesen kiakadtam, mert úgy hittem, csak a húgom miatt megyünk. Bár, most így kimondva nagyon önzőnek éreztem magamat, tehát hangosan nem is folytattam a mondatot.

-Erről én sem tudok...- suttogott Phil, miközben lassan Adamre fordította a tekintetét. Ekkor megnyúgodtam, hogy nem csak én gondoltam úgy.

-Ugye nem gondoltátok, hogy ki fogok hagyni egy kiváló lehetőséget arra, hogy megmentsem az univerzumot?! Ugye nem gondoltátok, hogy ez csak a húgáról szól?!- bökött felém az állával- Ugye nem?

-De... tulajdonképpen de.- feleltem flegmán.

-Jó. Majd ha eldöntöttétek, hogy mit akartok csinálni, akkor szóljatok.- döntötte hatra a fejét Wilson, mialatt alvást színlelt.

-Egyet értek Adammel. Nem hagyhatunk ki egy ilyen alkalmat!- mondta Coulson.

-Az előbb még te is ki voltál akadva!- ripakodtam rá.

-Meggondoltam magam.- vonta meg a vállát. Dühösen fújtam egyet, de mikor lenyúgodtam és átgondoltam a dolgot végül igazat adtam a férfinak.

-Igazad van Adam.- sóhajtottam- A kesztyűt is lenyúljuk!- jelentettem ki határozottan.

-Jó. Nem hazudok, a kaland öngyilkosság.- bólogatott Wade azzal az aszott fejével- Mind meghaltok, kivéve ha vigyázok a seggetekre, amit egy feltétellel vállalok. Kettővel.- fűzte hozzá gyorsan.

-Hallgatlak.- vonta fel a szemöldökét a főnököm.

-Először is, töröljenek az adatbázisukból. Nem akarom, hogy tudjanak rólam.- Phil lassan bólintott- És másodszor- hatásszünetet tartott- ha ellenség van a láthatáron, küldjétek őket hozzám.

-Megdumáltuk!- nyújtottam a kezemet, amit el is fogadott és jól megrázott.

-Mehetünk is, csak összeszedem a motyómat.- ugrott fel.

Felvette a szokásos piros-fekete bőrruhaját, a maszkjával együtt. A hátára rögzítette a machete kardjait és egy nagy fekete sporttáskába belehányta a fegyvereit. Egy viszonylag kis méretű unikornis plüsst is magához vett, majd a ruhája alá gyűrte a zipp-zár mentén. Kérdő pillantásokat vetettünk rá.

-Most mi van?- alig szűrődött át egy kevés hang a maszkon- Kabala!

-Egy szavunk se volt.- védekeztem gyorsan.

-Nekünk is csomagolsz fegyvert, nem?- kérdezte Coulson.

-De. Az arany fószernek mit vigyünk?- vetette oda neki.

-Semmi sem szükséges. A Lélek kő a fegyverem.- mondott le a stukkerekről, bár le merném fogadni, hogy használni sem tudná.

Sajnos Adam nem hordott magánál távirányítót, amivel idehívhattuk volna az űrhajóját, tehát kénytelenek voltunk vissza autókázni. Kínos csend honolt a kocsiban, csak a motor búgott kitartóan. Wade-nek fogyott el leghamarabb a türelme és megtörte a csendet.

-Lehet egy kérdésem?

-Mi az?- kérdezett vissza Phil, de nem tudott rá haragudni, mert az ő idegeire is ment ez a gyilkos csönd.

-Ha a S.H.I.E.L.D. egy szuper titkos szervezet, akkor miért nyomtatták rá a logójukat mindenre? A kocsira, a zakóra, a repülőre, a palack vízre, még a cipőjükre is?- ez egy elég hülye kérdés volt, de beszélgetés kezdeményezésére épp megfelelt.

-Hát mert állati jól néz ki!- vágott olyan arcot Coulson, mintha ez egyértelmű lenne.

-Akkor gravírozza bele abba a Mátrixos napszemüvegébe is!- vágott vissza Wilson.

-Nagyon vicces!- játszotta el a sértődöttet, amin mi (én és Adam az anyós ülésen) remekül elszórakoztunk.

-Mondd csak, Adam, van családod? Barátod, barátnőd, társaid?- bátorkodtam megkérdezni. Nem sokat tudok róla és ez kíváncsivá tesz. Bár a kérdés után elkomorodott.

-Engen egy laborban csináltak. A Föld másolatának védelmezése során kaptam az Adam Warlock nevet a Lélek kővel karöltve. Azóta bolyongok és új célt keresek. Úgy hiszem megtaláltam. Segítek megvédeni az univerzumot.- sóhajtott egyet, mire én közbe szóltam.

-Macerás egy hobbi lehet.- erre csak elmosolyodott és folytatta.

-Se barátom se barátnőm, amúgy. Két társam van, Gamora és Pip a troll. Sokszor segítettek már útjaimon.

-Az jó, ha az ember nincs egyedül.- akarva akaratlanul is Luna jutott az eszembe. Mikor felhívott úgy hangzott, mintha ki akarna békülni azzal, hogy fátylat borít a múltra. Majd ha szemtől szemben találom magam vele, ezt is tisztázni fogjuk.

Észre sem vettem, hogy visszaértünk. Adam mutatta, hogy merre vegyem az irányt, tehát előbb jobbra, majd egyenesen mentem tovább. Egy bozót előtt állított meg. Mind kiszálltunk és megkerestük az álcázott űrhajót. Nem volt nehéz, miután Deadpool nekiment. Becuccoltunk az utastérbe, majd Warlock elfoglalta a pilóta ülését és már mentünk is.

Vigyázz Thanos, közeledünk...