ღ 14 ღ

373 49 0
                                    

2017. Január 5

Ma volt az első nap, hogy újra megpróbáltam járni. Őszintén szólva, az ágyamból sem akartam kiszállni, de Taehyung kényszerített.

Most a hátsó szobában vagyok, ahová az időpontomra jöttem, Taehyung segít a segítőnek a lábgyakorlataimmal. Borzasztóan kellemetlen volt. A lábaim gyakorlatilag zselék voltak.

"Oké, most ezeket a gyakorlatokat naponta kell csinálnod, most pedig próbálj a lábadra állni Jungkook."

Megrázom a fejem, a kerekesszékemet fogom.

"Nem..."

Taehyung szemszöge

Jungkookra néztem, s láttam mennyire feszült lett a székében. Megharaptam a szám szélét, s sóhajtottam egyet ahogy megdörzsöltem a nyakam.

Nem akartam kényszeríteni, de egy kis lökés nem árt, igaz?

Odasétáltam Jungkookhoz, a segítőre nézve hogy ne nézzen ide, és az ölébe ültem, kezeim a nyaka köré fontam.

"Kook.. Tudom, hogy ijesztő és valószínűleg nem is akarsz itt lenni,de.. én itt vagyok veled, oké. Ez csak az első lépés. Egyenlőre, csak arra kell koncentrálnunk hogy ráállj a lábadra."

Az arcát simogattam, lehajoltam és egy kis puszit adtam a szájára, majd kezemmel végigsimítottam a haján.

E/3 szemszöge

Jungkook kifejezéstelen arccal nézett Taehyungra, mielőtt belesimult volna a fiú érintésébe, sóhajtott majd bólintott.

Jungkook tényleg szerette Taehyungot, habár senkinek nem kellett ezt tudnia.

Taehyung elmosolyodott, megpuszilta Jungkook homlokát, mielőtt lemászott volna az öléből, és megköszörülte a torkát, hogy a segítő tudja most már megfordulhat.

"Kész vagy?" Kérdezte a középkorú nő.

"Igen.." mondta Jungkook ahogy felhelyezte a féket.

Nemsokára Taehyung és a segítő segítettek Jungkooknak felállni, a fiú a száját harapdálta, ahogy a kettőre támaszkodott.

"Nem tudok." Rázta meg fejét Jungkook.

"Tudsz, és fogsz is." Nézett Taehyung Jungkookra.

Jungkook mély lélegzetet vett és bólintott.

És ezzel, elkezdődött a délutánjuk. Persze nehéz volt, és alig értek el valamit, de ez is valami volt. Még amikor Jungkook próbált mentségeket találni, Taehyung ott volt hogy kitolja a komfortzónájából.

Jungkook a kerekesszékében ült, izzadság csorgott a homlokáról.

"Alkalmatlan vagyok, és sosem jövök ide vissza." Fújtatott.

Taehyung a szemeit forgatta. "Ahha, most menjünk pihenjünk holnapra." Nevetett a fiú.

18:56

Taehyung és Jungkook, az utóbbi szobájában ült, a kórházi tévét nézve, ahogy egymás mellett ültek és az otthon készített ételt ették, amit Taehyung anyukája csinált kettejüknek.

Nevetések hangzottak el kettejük között, ahogy az ételt ették és a mesét nézték a tévében.

"Taehyung, édesem, az orvosok látni akarnak." Szakította őket félbe Taehyung anyukája.

Taehyung a homlokát ráncolta, az ételére nézett mielőtt rá tette volna a fedőt és egy puszit nyomott Jungkook arcára. "Mm, jó éjszakát Kookie."

Mielőtt Taehyung elment volna, Jungkook a fiú csuklója után nyúlt, közelebb húzta s megcsókolta őt. A csók egy jó percig tartott, mielőtt Jungkook lassan elhúzódott. "Jó éjszakát szerelmem."

Taehyung elpirult, s odasietett anyukájához, aki azon nevetett, hogy milyen aranyos a két fiú.

Ez alatt Jungkook az ételére nézett egy mosollyal. Rádöbbent, hogy még nem kérte meg Taehyungot hivatalosan, hogy randizzanak. Úgy gondolta, hogy együtt vannak, de Jungkook nem csak gondolni akarta mostmár..

Taehyung különleges..

És így Jungkook elkezdte tervezni a kis meglepetést, amit Taehyungnak fog adni.


Best of me II  кσσкν✔️Where stories live. Discover now