Best of me II кσσкν✔️

ღ 29 ღ

A várószobában vártam. Amint Taehyungot a műtőbe vitték, felhívtam az anyukáját...ami kb 15 perce volt. Előre hajoltam. Én tettem ezt. Miattam történt. A kurva életbe Jungkook. Bassza meg. Bassza meg, bassza meg, bassza meg.

Nem tudtam mi a baj. Nem tudtam, hogy Taehyung jól van-e. Semmit sem tudtam. Kérlek Istenem, engedd hogy jól legyen.

Percek teltek el, és Taehyung anyukája rohanva jött be. A fia után érdeklődött és minden, amit mondani tudtak, hogy a műtőben van. Nincsenek még hírek, ami azt jelenti, hogy nem megy túl jól...

Az arcom a kezeimbe temettem, ahogy Taehyung anyukája próbálta halkítani sírásait. Kurva élet.

"Sajnálom... Ms. Kim.." mondtam. Ránéztem, és ő egyszerűen bólintott. Felajánlottam egy zsebkendőt, de nem vette el, elhessegetve engem.

Az alsó ajkamat szívtam, ahogy lenéztem. Éreztem, ahogy a telefonom rezeg.

Lisa💓:

Hé, szóval a szüleim

nincsenek itthon a hétvégén..

Szeretnél lazulni?

Az üzenetre néztem. Csak bűntudatot éreztem. Kurva nagy bűntudatot.

Kookie💦 megváltoztatta a neved Lisára

Kookie💦 kitörölte a nevét.

Lisa:

Kook?

Mi a baj?

Látta

Megráztam a fejem, a telefonom a zsebembe tettem.

Egy órája vártunk, mikor egy sebész sétált be. "Taehyung rendben van és stabilizált az állapota. Műtétet kellett végeznünk, mivel a csomók a nyakában blokkolták a légzését. Kiengedtük a folyadékot ami a csomókban volt, és két csomót eltávolítottunk a háromból, de jelenleg egy lyuk van a nyakán, ami segít neki a légzésben. A csövet otthagyjuk, amíg a nyaka meg nem gyógyul."

Hallottam az anyukáját sóhajtani a megkönnyebbüléstől. "Láthatom őt?" Kérdezte.

Csak ültem ott. Tudtam, hogy nem vagyok szívesen látott. Amennyire látni akartam Taehyungot, az anyukájára volt szüksége.

"Persze. Mutatom az utat." Mondta az orvos

Néztem, ahogy a kettő elsétál. A kezeimre néztem. Hatalmas megkönnyebülést éreztem, ahogy elrejtettem az arcom. Elcseszett vagyok.

Taehyung szemszöge

Körbenéztem a szobában. A látásom homályos volt az első pár percben, de hamarosan tisztán láttam.

Beszélni próbáltam, de annyira fájt, hogy sírni tudtam volna. Az utolsó dolog, amire emlékszem, az az, hogy Jungkookot kiviszik a szobából és nekem pedig segítenek hátradőlni.

Hallottam a pittyegő gépet és a kezemre néztem, amin egy újabb IV volt. Becsuktam a szemem egy pillanatra, aztán meghallottam anyát.

"Istenem, megijesztettél...annyira megijesztettél Taehyung." Könnyezett.

"M-" ow. Gumikacsa (angolban ezzel a szóval szépítenek káromkodást. Nem egészen tudtam magyar megfelelőt találni a szépített változatra) ez fáj.

"Ne beszélj... Taehyung, műtéted volt, mert a csomók blokkolták a légzésed.... most lélegzel, mivel egy lyuk van a nyakadban...a csőt egy hét múlva kiveszik oké?  Csak hagynunk kell, hogy meggyógyulj, szóval ne beszélj." Szipogott, hátrasimította a hajam.

Lyuk a mimben?... Lassan bólintottam, próbáltam nem ijedtnek tűnni, szóval az ablakra néztem. Úgy maradtam egy pillanatra, mielőtt anya felé fordultam.

Rám nézett és próbáltam tippet adni neki, hogy azt akarom tudni, hol van Jungkook. Ehelyett csak úgy tettem az ujjaimmal mintha üzenetet írnék.

"Mi? Oh! Oh oké, várj."

Megfogta a telefonom és ideadta. Gyorsan leírtam a szavakat. 'Hol van Jungkook?'

Anya sóhajtott. "A váróban van..nem hiszem, hogy jó ötlet ma látnod őt Taehyung. Tudom, hogy hiányzott neked, de nem ma."

Nem ellenkeztem. Egyszerűen bólintottam és becsuktam a szemeim.

Talán a szerelem nem nekem való..