Best of me II кσσкν✔️

ღ 33 ღ

2017. Május 17

Ez a két hónap egy hullámvasút volt nekem és Taehyungnak.

Először is, minden egyes napot átalszik, és alig eszik. Amikor aktív akar lenni, hirtelen álmos lesz. Azt mondták, könnyen szerez sebeket, szóval néha félek megérinteni őt. Könnyen lesz beteg is, ezért mindig meg kell mosnom a kezem, és maszkot kell viselnem amikor bemegyek a szobájába.

Már egy ideje, hogy meg tudtam őt csókolni... Hiányoznak az ajkai, de ő mindennél jobban hiányzik. Vissza akarom kapni az én Taehyungomat. Aki mindig aktív volt és vidám. Aki teli volt élettel..

Néztem a fiút aludni, néztem hogy milyen vékony lett. Néha kényszerítenem kellett, hogy egyen. Egy nap sírt, mert nem akart enni...

Őszintén szólva, nem tudom mit kellenne tennem.. annyira frusztrált voltam. Nem is említve, hogy anya előjött, hogy nem fogadja el, hogy meleg vagyok. Sokáig magában tartotta, remélve, hogy elfogadja, de már nem tudja.

Megmagyarázza, hogy miért volt Lisa meghívva a 'partimra' amikor hazamentem. Anya mindig is jobban szerette Lisát mindennél. Izgatottabb volt a Lisával való jövőm miatt, mint én.

Nem mentem haza mióta azt mondta, nem fogad el. Sok minden történt. Nem mondtam Taehyungnak. Főleg mivel mindig alszik, de azért is mert nem akarom, hogy tudja.

Most a tartalék ágyon alszok, amit a nővérrel tetettem be a szobába. Őszintén nem hiányzott ez az ágy. Általában elhagyom a szobát amikor Taehyung anyukája jön, tudom hogy szüksége van egy kis időre a fiával egyedül, szóval örömmel adom meg neki..

Aztán, Lisa. Egy nap Lisa bejött a kórházba, és az étkezőben talált. Meg voltam lepődve, és nem tudtam mit csináljak vagy mondjak. Egy vallomást tett. Bevallotta, hogy mennyire hiányoztam neki, és hogy mennyire szeret. Elmagyarázta, hogy mennyire velem akart maradni, de félt...

Nem fogadtam el őt. Nem akartam őt. Előtte akartam, de most már más. Még mindig van egy kis bűntudat bennem, amiért nem fogadtam el az érzéseit, és hogy nem érzek ugyanúgy. Nem annyira zavar, de egy kicsit mégis..

Szóval itt vagyok, a szoba másik végében ülve, ahogy néztem amint Taehyung mocorog néha néha, amíg fel nem ébredt. Nem számítok arra, hogy sokáig fennmarad, szóval megfogtam a gyógyszereit, és egy üveg vizet.

"Tessék, vedd be mielőtt elalszol." Odaadtam neki. Megigazítottam a takaróját, és visszaültem a kerekesszékembe.

"... tudnál velem aludni?"

"Ah... talán később Taehyung, pihenj egy kicsit.."

"De...az minden amit csinálok. Csak egy kis ölelést szeretnék, kérlek-"

"Nem Taehyung."

Néztem, ahogy Taehyung a pólóját piszkálja és megharapja a száját. "M-miért n-nem?"

Nem válaszoltam.

"Tudtam, hogy így fogsz viselkedni.. ha már nem tetszik, ahogy kinézek miért vagy i-"

"Félek Taehyung." Válaszoltam egyszerűen.

"Félsz? M-mitől félsz?"

"... mindentől félek Taehyung... Félek megmozdulni, félek lélegezni, félek megérinteni téged! Félek, hogy egy rossz mozdulatot teszek. Annyira törékeny vagy. Minden amit teszek bánthat téged, és azt nem akarom. Te-"

Megálltam, levegőt vettem.

"Napról napra gyengébb vagy, félek hogy elveszítelek. Nem veszíthetlek el. Nem élném túl a fájdalmat. Nem tudnám túlélni, és az a te hibád lesz. Szerelmes lettem beléd. Beengedtelek, majd azt mondod, haldokolsz, mikor tudtad, hogy szerelmes lettem..." Taehyungra néztem.

"Tudom.. nem ígérem hogy örökké Jungkook, de... ígérem hogy most küzdök. Próbálkozok. Küzdök érted.. érted Jungkook. Nem akarlak elhagyni. Nem! Én is boldogan akarok élni veled... Szükségem van rád... de napról napra nehezebb küzdeni és... és én csak fel akarom adni..."

"Mi van velem Taehyung? Mi lesz velem ha meghalsz? Mi lesz velem? Hogyan kellene boldognak lennem, ha az életem szerelme folyton a halálról beszél. Mi lesz velem?" Sírva fakadtam. Nem tudom elképzelni nélküle a jövőm... tényleg nem tudom.

Taehyung megrázta a fejét. " Nem tudom..Jungkook.. én-" szipogott. "Most... csak az kell hogy szeress. Szükségem van arra, hogy szeress és soha ne engedj el. Csak most... kérlek.."

Megállítottam magam a sírástól. Utálok ilyen gyenge lenni Taehyung előtt. Odamentem Taehyunghoz és lassan az ágyra feküdtem. Óvatosan köré tekertem a kezem.

"Ne hagyj el Taehyung.." suttogtam, könnyek gyűltek a szemembe.

"Próbálkozom..." De ez nem egy ígéret..