Minden új, mégis régi/Finn Wolfhard(bef.)

six.

Haza mentem. Ha azt a házat egyáltalán lehet otthonnak nevezni két nap után.

Jack találkozott Malcolmmal, erősködött, hogy maradjak, de ezzel az indokkal eltudtam menni
,,Holnap úgy is találkozunk!"

Szóval igen, fogjuk rá leráztam Jacket. Kellett a magány. Nem voltam jól. Most még jobban hiányzott Boris, mióta elköltöztünk.

Ma este megszökök egy kicsit, mint otthon. Felfedezni a világot. Bár nem nagyon láttam sehol sem olyan helyet ahova menekülhetnék.

Olyan rég tettem meg, mi lenne ha ma... nem szabad! Rossz amit tettem, a sok közül az egyik legkártékonyabb.

A szobám padlóján feküdtem, senki nem volt otthon. Lassan szívtam be és fújtak ki a levegőt orromon. A gondolatok csak úgy elárasztották a fejemet, és nem éppen az unikornisokról szólóak közül voltak. Feltápászkodtam a földről és az ablakom elé vánszorogtam. Testem remegett és szédültem, valószínűleg a "helyes" táplálkozásom miatt.

Egy fiú ült a patrán, káposzta lila haját tökéletesen megvilágította az utcai lámpa fénye. Fejét fogva, térdeit melkasához húzva ücsörgött.

Itt az ideje mennem.
Felkaptam táskámat, bele raktam pár dolgot, magamra kaptam egy cipőt a kabátomat és egy sapkát. Mehettem volna a bejárati ajtón keresztül is, de jobbnak láttam az ablakot. Kimásztam és megindultam a fiú felé. Nem tudom miért, de mellé kucorodtam.

-Te cigizel?-néztem rá a dohányzó fiúra. Igazán elmés kérdés volt ez most tőlem, mint amikor egy balkézzel író embertől megkérdezik ,, Te bal kezes vagy?"
Lassan felém emelte tekintetét és megköszörülte torkát

-Attól függ ki kérdezi!-válaszolta. Jól van így is lehet játszani

-Attól függ te ki vagy, és miért vagy a házunk előtt!-néztem magam elé mereven. A fiú felnevetett, de nem különösebben érdekelt

-Ugyan az a válaszom!-csóválta meg a fejét, majd elnyomta a csikket-Egyébként, csak néha! Ha szükségem van rá!-válaszolta és felkelt mellőlem. Én is így cselekedtem

-Egyébként Mary!-nyújtottam kezet, melyet el is fogadott

-Finn!-mosolyodott el.-Én most megyek, csá!-intett és bement a cseresznye fás ház udvarába.
Megcsóváltam a fejem és én is tovább mentem a saját dolgomra.

Őszintén? Egyáltalán nem lepődtem meg. Ítélkeznék? Dehogy is, én sokkal rosszabb dolgokat tettem.

Rengeteget gyalogoltam a sötét kihalt utcákon, de semmi. Egy hely sincs ahol meghúzhatnám magam. Önfeledten boldog vagyok. Messze jártam, hideg volt és halvány lila gőzös nem volt merre vagyok Vancouveren bellül. Leültem egy padra és kutakodtam táskámba
Kés, papír zsepi, géz, cérna és tű, némi apró pénz, egy Walkman és egy kép Borisról. Szóval csomó olyan dolog amit nem tudtam jelen pillanatban hasznosítani. Mit tegyek? Felkeltem a padról és megindultam a legközelebbnek tűnő éljel nappali felé.
Egy fiatal fiú volt a kasszás, talán útba igazít majd.

-Heló!-köszöntem amint beléptem. Fáradtan emelte fel tekintetét rám. Intett, ezek után körülnéztem a boltban. Minnél olcsóbb dolgokat akartam keresni. Végül a választásom egy palackos vízre esett.

-Ennyi lesz csak?-tekintete érdeklődő volt, de nem különösebben izgatta, mi más kéne még. Elő vettem a régi módszereimet, jaj úgy hiányzik Boris.

-Nem éppen, szép fiú!-könyököltem a pultra-Most költöztem ide és nem igazán tudom merre is járok!-magyaráztam nyávogósabban az átlagosnál

-Merre laksz?-könyökölt ő is a pultra. Gondolkodtam, hogy mit mondjak. De a címet semmi képpen nem mondom meg

-Richmond!-amint kimondtam csodálkozva füttyentett kettőt

-Kislány mennyit sétáltál? Három órát?-nevetett, majd megfordult. Valamit keresett, addig én is elvettem pár dolgot

-Igen!Merre van a legközelebbi busz megálló?-kérdeztem most már kihúzva magamat közömbös arc kifejezéssel

-5 perc séta a parkon át, majd ott lesz egy elég feltűnő tábla, na ott!-mosolygott még mindíg. Elvettem a pultról a vizet és kiléptem

-Köszi!-kiabáltam az ajtóból. Már az utcán voltam amikor elnevettem magam-Barom!-kibontottam ingyen vizemet meg a lopott csokimat, egy gyors táplálkozás és pár perc séta után oda értem az úti célom egyik pontjához. A buszmegálló, megkerestem merre is kell mennem. Leültem és vártam a járművet.

Mosolyogva gondoltam vissza a boltra, ilyen egyszerű lopásom sem volt még.

Hamarosan jött a busz, fel száltam rá és az utolsó ülésen helyet foglaltam. Rajtam kívül, csak pár egymást faló tini volt még.

Hajnali négy, pont időben értem haza. A szüleim ötkor kelnek, épp hogy ne bukjak le.
Kiültem ablakomba és onnan figyeltem az utcát, és a szomszéd házakat. A csetesznyés ház utca fronti ablakában égett a villany. Még vagy már nem aludtak, mindegy is. Leraktam eddig hátamon lévő táskámat és befeküdtem az ágyba, regenerálódni