Minden új, mégis régi/Finn Wolfhard(bef.)

eleven.

-Jól vagy?-kulcsolta össze ujjainkat Finn. Hangtalanul megráztam fejemet és karjaiközé vetettem magam. Szorosan öleltem magamhoz a fiút. Bátorítóan simogatta hátamat és hagyta, hogy öleljem.

-Nagyon sajnálom!-húzódtam el tőle gyorsan. Könnyeimet törölgetve siettem be házukba. Idősebbik Wolfhard már bent volt a nappaliba.

-Mariah!-mondta lágyan nevemet Nick-Szerintem beszélgessetek egy kicsit Finnel, úgy gondolom könnyen megértenétek egymást!-mosolyodott el bíztatóan. Közben Finn is bejött a házba, szótlanul állt mellettem.

-Nem jössz fel?-utalt emeleten lévő szobályára. Bólintottam és követtem felfelé a lépcsőn.-Tudtad, hogy látom minden este ahogyan kisurransz?-pillantott át válla fölőtt egy aranyos mosollyal arcán

-Most már igen!-nevettem el magamat és bementem szobályába. Tegnap már voltam itt, tipikus fiú szoba. Kupis és egyszerű, nem mintha az enyém nem ilyen lenne.

-Mi történt veled?-huppant le ágyára és megpaskolta maga mellett az üres helyet-Elég sokat látlak szomorkodni!-jelentette ki halkan.

Leültem, de szótlanul nézegettem a szobában, míg meg nem éreztem hideg tenyerét kéz fejemen.

-Sok minden!-válaszoltam egyszerűen-Veled?-néztem arcára-Tudod az nap este, Berlinben. Láttam a szemedben valamit, és nem a szürkehályogra gondolok most!-hangosan nevetett fel én pedíg meg mosolyogtam kis viccemet-Szomorú voltál!-vettem komolyra a szót. Hangosan felsóhajtott

-Végre egy ember aki át lát rajtam!-mosolygott rám kedvesen még is szomorúan-Szorongok, gyógyszert szedek rá!-kezdett el babrálni ujjaival, folyton csak azokat nézte.-A suliban sokat piszkáltak, és mindenkinek meg akarok felelni. Túl nagy stresszel és teherrel jár a hírnév!-hangja enyhén megremegett, fájt így látni őt.

-Apám vert.-suttogtam. Felém kapta tekintetét és lágyan maga mellé húzott. Kezét vállamon hagyta, nyugtatott közelsége-Volt egy legjobb barátom, Boris...meghalt. Szerelmesek voltunk, de ezt csak a halálos ágyán mondta el nekem.-vállára hajtottam fejemet

-Mesélj róla!-simogatta vállamat. Hangja kedvesen csengett a szobában

-Két éve halt meg, nagyon hiányzik. Sok rosszba keveredtünk, ittunk, loptunk, cigiztünk és egyéb rossz dolgot csináltunk pár barátunkkal. De velem mindíg kedves volt.-meséltem a szemközti falon álló nagy fekete tévébe nézve tükörképünket-Azóta nem tudtam mást szeretni, de szerintem nem is fogok soha többé!-kezdtem el halkan sírni. Szorosan magához ölelt, olyan védelmezően szorított mellkasához mint eddíg még senki más.

-Nagyon sajnálom Mary!-suttogta fülembe. Lassan eltólta magát tőlem és kezeit arc csontom éleihez illesztette. Kis köröket rajzolt hüvejk ujjával bőrömre-Minden rendbe fog jönni!-mosolygott rám bíztatóan. Egy apró puszit nyomott homlokomra és szemeit végig vezette a szoba falain-Lenne kedved ma itt aludni? Nem szeretném, hogy apád bántson! Felelősnek érezném magamat, ha ez történne!-kelt fel ágyáról és ablakához sétált. Elhúzta sötétítő függönyeit és lassan fordult vissza hozzám

-Köszönöm!-mosolyogtam rá boldogan.

-Mit csináljunk?-járkált fel alá szobályában. Ideges volt, nagyon.

-Esetleg...videó játékozhatnánk!-nevettem fel. Boldogan kapcsolta be a tévét és a hozzá tartozó kiegészítőket. Kis lépésenként kezdett megnyugodni, ami örömmel töltött el.

                                      ***

Hajnali három volt. A játékot rég befejeztük, úgy éjfélkor. Csak beszélgettünk, mindenről. Filmekről, könyvekről, zenéről, és meglepődve figyeltem fel a tényre. Minden közös bennünk. A világ szemléletünk, az ízlésünk, és hát három barátunk is.

-Nem nézzük meg a Holdfény királyságot? Ha már mind kettőnk kedvenc filmje!-nevetett fel boldogan. A földön elterülve vitattuk az élet kérdéseit, olyan bizalmasan mint Borisszal tettem régen

-Finn késő van!-húztam el számat-Majd máskor!-mosolyogtam a plafon felé-Hol fogok aludni?-ültem fel a szőnyegen. Finn is így tett

-Az ágyamban? Én alszok, majd lent a kanapén!-fel pattant és az ajtó felé ment, de utána mentem és vissza húztam

-Majd alszom a földön!-szem forgatva ült le ágyára. Adott egy pokrócot és egy párnát. Lefeküdtem a földre és vártam, hogy Finn leoltsa a lámpát, de nem tette

-Tudod Mary, attól még, hogy te nem öltözöl át én át szeretnék!-nevetett fel kínosan. Felpattantam a földről és kimentem szobálya elé. Pár perc múlva már nyitódott is az ajtó. Finn ,,Beatles"-es pólót és fekete melegítő nadrágot vett fel az elegánsnak mondható vacsora öltözéke helyett.

Vissza mentem a szobába és lefeküdtem a földre. Finn lekapcsolta a lámpát és hosszú percekig tartó csönd következett

-Jó éjt!-mondtam ki hangosan a fejemben járó gondolatot

-Neked is!-dünnyögte álmosan és kicsivel később már horkolt is. Lassan az én szemei is letapadtak és elnyomott az álom

                                          ***

Valaki kezében tartva felemelt és egy jóval puhább helyre helyezett. Gondosan betakart egy finom anyaggal, majd mellém feküdt

-Köszönöm!-suttogtam mosollyal arcomon

-Nem hagyhattam, hogy egy szép lány a földön feküdjön a saját makacssága miatt!-nevette el magát halkan-Jó éjt Mariah!-suttogta mellettem feküdve

-Neked is káposzta!-nevettem fel. Pár másodpercen bellül el is aludtam. Nyugodt voltam és boldog. Nem emlékeztetett semmi sem a múltra, és Borisra sem