Minden új, mégis régi/Finn Wolfhard(bef.)

three.

-Egész szép házad van!-dobta le az ajtó melletti fotelra zakóját-Tetszik!-nevette el magát. Mióta újra találkoztunk kezdtem ki virulni. Rossz bevallani, de hiányzott.

-Köszönöm, de ez nem az enyém, vagyis most már de!-kerestem a megfelelő szavakat. A ház elég bonyolult téma volt. Közösen vettük Froy-al, de kivásároltam a részét-Alhatsz a vendég szobában!-lépkedtem mezítláb a konyha felé. Öntöttem magamnak egy pohár vizet, majd meg is ittam. Lassan kisétáltam a helységből és felnéztem a szótlanul ácsorgó Finnre.

-Tudod!-kapta felém hirtelen a fejét-Én máshogy gondoltam!-közelebb lépett hozzám, nem hátráltam

-Mármint?-kérdezem vissza értetlenül, mire csak felkacagott. Még közelebb lépett hozzám, majd szótlanul megállt előttem

-Ne tegyél úgy mintha semmi nem lett volna köztünk!-közelebb hajólt hozzám és egy lágy csókot nyomott nyakamra, aztán még kettőt és még vagy ezret

-Nem teszek úgy!-sóhajtottam fel-De Finn, részeg vagy!-tóltam el magamtól erősen-Vagy nyolc éve nem találkoztunk! Előtte is csak fél évig laktam a szomszédba!-magyaráztam idegesen. Fejemet fogva a kanapéra huppantam és vártam, hogy beszéljen

-És?-kezdett el majd hogy nem kiabálni-Jackkel több is volt köztetek, mint pár csók!-nevetett fel szarkasztikusan-Mariah ti lefeküdtetek!-kiabált idegesen

-Az már a múlt Finn!-horkantottam fel idegesen-Négy éve volt! És részegek voltunk! Nem volt komoly!-nevettem fel én is, de legbellül nagyon ideges voltam

-Neked lehet hogy nem, de Jacknek igen! Mary, azt hitte, hogy szereted és, hogy vele fogod leélni az életed!-erre nem feleltem. Kellemetlenül éreztem magam. Elindultam a szobám felé, de elkapta csuklómat és vissza húzott

-Eressz el Finn, vagy Isten bizony megütlek!-sziszegtem minden egyes betűjét szavaimnak. Nem engedett el.-Finn, engedj el!-mondtam még egyszer, de a következő mondatom már nem tudtam elkezdeni.
Finn ajkai az enyéimnek nyomódtak.

Ajkaink táncot jártak, vissza csókoltam. Minden ugyan olyan volt, mint az első csókunknál. Felejthetetlen volt, és most újra felidéztem.
A kanapé felé vezetett, ahol ölébe ültetett, majd így folytattuk az előbb elkezdett csókolózást, mely kezdett eldurvulni.

-Szeretlek Mariah!-sóhajtotta kéjesen, amikor az egyik csókom helyét erősen megszívtam.
Nem sokkolt le különösebben, részeg.

-Meddig leszel a városban?-hagytam abba hirtelen csókolgatását. Megrántotta a vállát és maga mellé ültetett

-Ameddig megtűrsz a lakásodban!-nevetett fel, de komolyan gondolta. Nevetve felé pillantottam, és megint szerelembe estem

-Ingyen élő!-nevettem még mindíg, majd fel siettem lépcsőmön-Jössz már?-pillantottam vissza mikor nem követett. Több se kellett neki felpattant a díványról és követett felfelé a lépcsőn

-Akkor veled alszom?-hirtelen megfordultam a lépcső tetején. Körbe öleltem nyakàt és mélyen barna szemeibe néztem

-Ha még egyszer ilyen abszurd dolgot kérdezel akkor a halakkal fogsz!-mondtam olyan komolyasággal, hogy egy jókorát nyelt-Persze, hogy velem alszol te sügér!-nevettem el magam és megcsókoltam. Nyolc év után újra és nem utoljára.