Minden új, mégis régi/Finn Wolfhard(bef.)

twenty-five.

Ki pakoltam a táskámból és bekapcsoltam a tévét. A híradó ment, leültem az ágyra és a táskámból elő vett szendvicsemet kezdtem megenni.

-Egy holttestet találtak Vancouver egyik öblében, nem tudták azonosítani, de nagyjából 17 év körüli nő nemű áldozatról lehet szó.-mondta hangjában megdöbbentséggel a riporter-Biztos forrásaink nincsenek, de a testet két hetesnek ítélték meg!-az előtte elhelyezkedő lapokat rakosgatta és folytatta a hírek bemondását.
Mindenki azt hiheti én vagyok az. Épp jó idő a végleges szökésre.

Táskámból elő kapartam a pénztárcámat. 260 dollár, és pár cent. Új élet. Jól hangzott, de közel nem volt nálam annyi pénz, hogy megvalósíthassam.

A szobában volt egy számítógép. Elé ültem és bekapcsoltam. Lassú volt, de így is segítségemre lett.
,,Kiadó lakás Coquitlamban" ez volt az első keresésem. Szerencsére találtam egy lakást ahova társ albérlőt keresnek. Felhívtam a számot és szerencsére egy fiatal lány volt az. Megértő volt a pénzzel kapcsolatban, amúgy sem került sokba. Négyen laknánk ott, egyszerűen elosztva a lakbért. Új otthon, pipa.

Reggel elmentem a lakáshoz, nem egy jó környéken van, de a semminél jobb. A haza menésnél jobb.

Megvolt a fedő storym, az új nevem, csináltam közösségi oldalakat is. Új ember lettem, egy ál ember

-Szia te biztosan Suzy vagy!-mosolygott rám a vöröshajú szeplős lány-Veronica vagyok!-beinvitált a kicsiny lakásba és megmutatta a szobámat. Csupán egy ágynak volt bent hely, de több nem is kellett-A többiek elmentek dolgozni, este ők is haza érnek! Nekem viszont mennem kell! Van munkád?-nemlegesen megráztam a fejem-Akkor velem jössz! Épp üresedés van a kávézóba, egy kávézóba dolgozok!-hadarta. Igazán hevesnek tűnt, főleg az én nyugodtságomhoz képest

-Ez nagyon kedves tőled! Mindent köszönök!-mosolyogtam rá és elindultunk a kávézóba.

Szerencsém volt, mindennel. A jól kitalált személyiség rajzommal, a lakással és a munka hellyel is.

Suzy Liszov, a Német lány. Elköltözött otthonról új élet reményében, szerencsét próbálni. A múltja zökkenő mentes és az élete unalmas, néha csak erre vágytam.

A munkahelyen rugalmas beosztást kaptam mosogató lányként, kénytelen voltam elvállalni, akár mennyire is utáltam mosogatni. A pénz néha olyan dolgokat tesz az emberrel amit nem akarna.

-Milyen volt az első napod?-csapódott mellém Veronica amikor meg indultunk haza felé. Megrántottam a vállam, nem volt kedvem beszélgetni-Fáradt vagy? Tudom nem egyszerű ez a munka, de ha jól csinálod idővel elő léptetnek!-mosolygott rám bíztatóan

-Az jó lenne!-mosolyogtam vissza és tovább mentem. Bűntudatom volt. Nem volt honvágyam, csak igazságtalannak tartottam tettemet.
Idővel elmúlik!-gondoltam magamba. Hittem benne, hogy így lesz

-Suzy, ők itt Marco és Nathan! Remélem jól kijöttök majd!-mosolygott még mindíg. Lassan kezdett idegesíteni, hogy állandóan mosolyog.
Marco úgy 18 lehetett, gesztenye barna jól nyírt haja és kék szeme nyugtatta meg lelkem, jól fog alakulni minden. Nathan kicsit idősebb lehetett, csak úgy mint Veronica. Ez a tény nem aggasztott, legalább nem csak négy tinédzser van egy lepukkant lakásba ahol gyomor mosós bulikat fognak tartani.

Mindenkivel jól kijöttem, kedvesek voltak. A munka helyen és otthon is. A hangulat kezdett leülepedni az eltűnésem kapcsán, azt hitték meghaltam. Néha azt érzem jobb lett volna, ha én lettem volna az a lány. Vajon hány embernek okoztam fájdalmat? Tényleg azt hitték én vagyok az? Még Finn is? Kicsit csalódott voltam, de nem tudtam mit kezdeni.

Két hónap telt el azóta, hogy elmentem otthonról. Egészen össze szoktam a lakótársaimmal, szerettem ott lakni. Csak sajnos közeledett a születésnapom, az igazi. Mondjuk ez az egy dolog volt amiből mindíg az eredetit mondtam. Március 13. Péntekre esett idén. Egy irónikus Péntek 13.

Minden nap fájdítottam a lelkem, Finnel és a Calpurnia CD-vel. Újra és újra végig hallgattam. Hiányoztak a barátaim

-Suzy!-csapódott mellém reggel a munkába menet Marco. Nem messze a könyves boltba dolgozott, imádott ott lenni, akár zárás után is-Tudom, hogy mindjárt itt a 17.születésnapod, vettem neked egy ajándékot!-nézett le rám óvatosan

-Igazán nem kellett volna! De még is mit?-dobtam egyet hátamon lévő táskámon és a fiúra néztem. Hatalmas mosoly ékeskedett arcán, spatulával sem lehetett volna levakarni

-Meglestem, hogy melyik CD-t hallgatod minden nap, ugye nem baj?-megráztam a fejem és csöndben figyeltem mit is akar mondani-A Calpurnia a hétvégén itt fog koncertezni, vettem két jegyet. Egyet neked és egyet nekem! Bele hallgattam és meginádtam!-nevetett fel boldogan-Olyan jegyet vettem, hogy találkozhass a banda tagokkal a koncert után!-ujjongott, de nekem egy szó sem jött ki a torkomon. Újra láthatom őket.
Fel ismernek egyáltalán? És ha igen, mi lesz utána? Le fogok bukni! Marco megtudja mi történt, és akkor a többiek is! És basszus Csütörtök van! Mi lesz velem? Ments meg uram!