Minden új, mégis régi/Finn Wolfhard(bef.)

eighteen.

Az ébresztő hasogatóan üvöltött fülembe, egyenesen tudatomig. Hat óra.

-Basszus!-vánszorogtam ki kényelmes fekhelyemből és a szekrényem elé léptem. Gyorsan átöltöztem és táskámmal kezembe indultam meg a szomszédba.

-Szia Mariah! Hozzám vagy az öcsémhez jöttél?-mosolygott rám csábosan-legalábbis ő annak gondolta-Jarvis.

-A tesódhoz, de nem maradok sokáig!-sétáltam be a házba. Kérdően pillantottam a fiúra, melynek okát meg is értette

-A szobályában van!-intett az emelet felé és be sietett a nappaliba. Felsétáltam szobálya elé, tiszta csönd szűrődött ki a szobából. Óvatosan be nyitottam és enyhén elmosolyodtam

Jack fejhalgatóval a fején aludt, az ágyon. Lábai épp hogy nem súrolták a padlót, kezei pedíg feje mellett pihentek.
Közelebb sétáltam hozzá, majd megálltam lábainál. Egy gyors mozdulattal elkaptam bokáit és lerántottam az ágyról. Ijedten kapálózott a levegőbe, majd koppanva földet ért

-Idióta!-nevetett fel és lassan feltápázkodott-Legközelebb nem leszek ilyen óvatlan!-tűrte ki szemei elől szőke tincseit.

-Hát ja!-horkantottam fel vidáman-Akkor, matek!-tértem a témára és cuccaimat elő kotorva leültem az egyik babzsák fotelba. Mellém húzta a másikat és bele huppant.
Tekintete köztem és a füzet között járt, látszott rajta, hogy máshol jár

-Jack, mi lenne ha figyelnél?-emeltem rá tekintetemet. Olyan arcot vágott mint Oscar amikor az éppen fogyasztott ételből szeretne.

-Figyelek!-vágta rá indulatosan-Csak nem a matekra!-nézett csábosan. Neki sikerült is, bátyjával ellentétben.

-Jack!-húztam el nevét idegesen-Ne hülyülj már! Még, ha csak indokként is van számodra a matek akkor is figyelj, kérlek!-néztem rá gondos anyuka tekintetemmel. Tipikus óvó anyuka, aki a legjobbat szeretné a gyerekének, jól hoztam ezt a szerepet.

-Megpróbálom!-sóhajtott fel fájdalmasan.

Két óra múlva sikerült ténylegesen megértenie a feladatot. Büszke voltam magamra, főleg tudván Jack mennyire szeret elkalandozni.

-Nekem viszont most mennem kell Jack!-keltem fel a fotelból. Vissza húzott kezemnél fogva, egyenesen ölébe.

Gondolkodni sem tudtam annyira lefagytam. Kezeivel szorosan átölelt és lágyan megcsókolt. Vissza csókoltam. Aranyosan bele mosolygott a csókba és egyik kézfejével gondosan eltűrt egy haj tincset arcomból. Levegő hiány miatt elváltunk, de nem sokáig. Ajkaink újra egymáshoz tapadtak és együdt táncoltak az élvezet tánc parketjén. Kellemes melegség áradt végig testemen, arcomat elöntötte a pír. A lágy csókból egyre vadabb lett. Jack nyelve bejutást kért, megadtam neki. Érezni lehetett még a nem régen elfogyasztott gumi maci édes és gyümölcsös utó ízét. Tenyereimet arcára vezettem és még mohóbban húztam magamhoz vágyakozva.

-Gyerekek vacsora!-szakított meg minket Mrs. Anderson kiabálása. Szerencse, hogy nem nyitott ránk. Ezt még én sem tudtam volna kimagyarázni.

-Megyünk!-kiabált vissza a fiú és még egy utolsó csókot adott-Vacsi?-mosolygott rám teljesen kipirulva. Szónélkül bólintottam és tükre elé léptem. Megigazítottam hajamat és elcsúszott nyakláncomat.

Lesiettünk és a nekünk megterített helyre ültünk le. Az isteni vacsora közben felhőtlen csevegés zajlott, egy pontig. Jack az asztal alatt combomra rakta kezét, amit egyre feljebb csúsztatott. Szépen fogalmazok, ha azt mondom eléggé zavart. A fiúnak nem így mondtam volna.

-Köszönöm a vacsorát, de nekem mennem kell! Még egy kicsit kell tanulnom!-pattantam fel az asztaltól szinte rögtön.

-Bármikor szivecském!-mosolygott rám kedvesen Jean.

Magamra kaptam kabátomat, és épp indultam volna ki, de Jack megjelent mögöttem

-Ki kísérlek!-tette majdhogynem láthatatlanul kezét derekamra.

Átsiettünk az úton és megálltunk bejáratiajtónk előtt. Óvatosan hátra fordult, körülnézett és vissza fordult felém. Újból megcsókolt, megint vissza csókoltam.

-Jó éjt Jack! Holnap!-intettem neki és megvártam míg bemegy házukba

-Jó éjt Mary!-intett vissza ajtójukból és bement.

Tekintetem a cseresznye fás ház emeleten sötétlő ablakára csúszott. Lélegzetem elakadt, nem hittem a szememnek egy percre. Fáradtam megdörzsöltem szemeimet és pár pislogás után újra felnéztem.
Nem volt ott semmi, azt hittem Borist látom.