Minden új, mégis régi/Finn Wolfhard(bef.)

sixteen.

Végre megtörtént. Ajka puha és édes mint a méz. Egyszerre mindennek és semminek sem lett értelme. Gyors és még is lassú az idő múlása

Minden megszűnt létezni.

Lassan eltávolodtunk és mosolyogva fürkésztük egymás arcát.

-Én nem szeretnélek kerülni!-nevetett fel és ismét megcsókolt. Kezeit derekam köré csavarta és szorosan ölelt magához. Fejemet nyakhajlatába fúrtam és bőre férfi kölnitől friss illatát mélyen magamba szippantottam.

-Én sem, de sajnos nem lehet köztünk több barátságnál.-jelentettem ki a szemkontaktust kerülve. Lassan eltólt magától és kétségbeesetten nézett rám

-Még is miért? Talán nem volt jó? Elrontottam valamit? Vagy talán más jön be?-csalódottan huppant az ágyra. Nem így terveztem, mert igazából nem tudok választ adni neki

-Szó sincs értől Finn, csak nem akarom elrontani a barátságunkat.-ültem le mellé-Kössünk egy alkut!-csúsztattam kezeimet övére, felém kapta fejét és érdeklődően vizslatott-Ma itt maradok veled, és ma még csókolózhatunk. Holnap viszont minden vissza tér a régi kerékvágásba, és elfelejtjük ezt az egészet!-mosolyogtam rá bíztatóan. Nem szólt semmit.

Ajkunk megint találkozott, és ezek után még vagy ezerszer.

Ölébe ültetett és így folytattuk a csókolózást. Kellemes bizsergés futott át testemen és egy pillanatra minden kiment fejemből.
Méretes tenyere hátamat simogatta, míg le nem vette rólam felsőrészemet. Szégyenkezve kaptam el fejemet míg kezeimet nem sokat takaró fehérneműm elé helyeztem. Rögtön nem volt semmi kedven ehhez az egészhez

-Mary, tiszta kék-zöld folt vagy!-érintette meg pár ütés helyét. Ajkaimba harapva próbáltam nem vissza gondolni mitől is vannak rajtam.

-Vissza-Vissza adnád a pólóm, kérlek!-suttogtam erőtlenül. Szó nélkül vissza adta én pedíg gyorsan magamra kaptam. Leültem mellé az ágyra és szótlanul fütkésztem a velem szembe lévő falat.

-Sajnálom!-mondta remegő hangon és magához vont. Tudta mi történt velem, csak nem tudta még látszanak a nyomok.

Az iskola.
Minden napi csúfolódások és az állandó lökdösődések, minden rajtam ragadt.
,,-Nézd ott jön az a nyomi, aki még mindíg szerelmes a halott haverjába!-röhögte mindenki."

-Gyere, feküdjünk le aludni!-húzott maga mellé az ágyba. Mellé feküdtem és hozzá bújtam. Fejem melkasán pihent és bátortalanul öleltem magamhoz. Hajamat simogatta és kezét oldalamon pihentette. Olyan volt mint egy álom, csak valóság volt. De az álom is hamar megérkezett mindkettőnk szemére.

***
Hajnali három. Finn még aludt, én már csak az ajtóból pillantottam vissza rá. Ideje haza menni. A cetlit melyre írtam ágya mellett hagytam

,,Szerdára gyere haza!"

Minnél halkabban igyekeztem kisurranni, szerencsére sikerült is. Hívtam egy taxit és haza mentem.
Mire megérkeztem már öt óra volt.

Össze pakoltam iskola táskámat, felvettem az egyenruhám és rendbe szedtem magam. Hajamat ki bontva hagytam, hogy ha unatkozom órán babrálhassak vele.
A szokásos Martens bakancs ma sem maradt el.

Hétkor már kint ácsorogtam házunk előtt, de nem sokáig mivel jött Jack, Malcolm és Ayla.

-Reggelt!-lépkedtem melléjük. Jack láthatóan nem sokat aludt az este. Ayla vidáman szökdécselt az úton, amit őszintén én sem értettem. Malcolm zenét hallgatott.

-Megtaláltad?-kapta felém aggódva fejét Jack
Megráztam fejemet és csöndben siettem tovább. Ujjainkat hirtelen össze kulcsolta, de tudomást sem véve róla siettem tovább

-Volt valami a bulin? Nem igazán emlékszem, hogy csináltam e volna valami hülyeséget!-nevettem el magamat. Erősen próbáltam kerülni a Finnes témát, de kíváncsi voltam Jack szemszögéből a történtekre

-Hát-húzta el a száját-Nem sok dolog!-hallgatag volt-Mire emlékszel?-fordította oldalra fejét kérdően

-Arra, hogy megcsókoltál!-motyogtam dühösen-Ha nem mondom ki, el sem mondod?-szemeim szikrákat szórtak, de nem akartam még egy kósza pillantással sem jutalmazni a fiút.

-Figyelj Mary, sajnálom! Hülye voltam és részeg! Előbb utóbb megtettem volna, de ez igazságtalanság volt! Megbocsáltasz?-fordított magával szembe, kénytelen voltam rá nézni

-Meg, de...Mi baja van Aylának?-tereltem a szót és tovább mentem. Mellém sietett, de nem fogta meg kezemet

-Valami srác már megint!-nevetett fel és az út további részét csöndben tettük meg.

Az iskolában mindenki engem és Jacket nézte, mintha valami veszélyeztetett állat fájta utolsó két példánya lennénk. Páran össze súgtak mögöttünk, de nem érdekelt.
A termünk kicsi volt, leültem Ayla mellé és kérdően pillantott felém

-Finn vagy Jack?-kérdezte váratlanul. A kérdés kínosságát még az is fokozta, hogy a szőke mögöttem ült

-Öhm-ennyi jött ki ajkaimon. Nem válaszoltam, inkább csak elfordultam. Egy lapot nyújtottam át Aylának.
,,Szünetben beszélünk?"
,,Természetesen!"
Ezzel le is zárult a csevegés, és a tanár belépett.