Minden új, mégis régi/Finn Wolfhard(bef.)

thirteen.

Fekete nadrág, bordó átlátszó csipke fölső és a szokásos Martens. Nem terveztem, hogy kiöltözök, nem is lett így. Sminkem mint mindíg kevés volt, csak egy sötét rúzs emelte kontrasztossá bőröm.

Az utcán vártam a többieket, természetesen kabátban. Hétre beszéltük meg, mindenki ott volt hétre, csak Finn Ő felségének sikerült negyed nyolcra lejönnie

-Már rég kész voltam!-csapta össze tenyereit. Gondolom nem ilyen reakcióra várt tőlünk, mivel eléggé meglepődött. Egyszerre vágtuk a fejéhez, hogy egyszer az életben nem tud pontos lenni. Én ugyan még nem ismertem olyan jól, de én is dühös voltam.

-Menjünk már, így is szarrá fagytunk!-nevetett fel Malcolm és úgy is tettünk ahogy mondta.

                                       ***

Max. harmincan lehettünk, de az is sok volt. A srácok mindenkit ismertek, hát én senkit.

-Szia Josh! Jó a buli!-pacsizott le Jack a fiúval. Mi is a házi gazdához siettünk és kicsit beszélgettünk vele

-És Mary!-kapta rám tekintetét-Melyik jó madár barátja vagy?-mért végig engem, majd a mellettem ácsorgó fiúkat

-Nincs barátja!-mondta helyettem Ayla és Joshra kacsintott. Ezek után már nem sokat beszélgettek a fiúval. Szét szóródtak mellőlem az ismert emberek másodpercek alatt.

Mivel már rég óta egyedül támasztottam a falat telefonozva, így úgy döntöttem elmegyek inni valamit. A konyhába két ember volt, azok is egymással foglalkoztak. Felkaptam egy félig tele lévő üveg alkoholt és vissza mentem a lépcsőhöz. Leültem és lassan iszogatni kezdtem. Hát ja, nem volt a legjobb ötlet üvegből inni. Az első korty után enyhén megszédültem és bele kapaszkodtam a korlátba, hogy ne essek el. Az üveg félig tele vagy félig üres, enyhén ittas állapotomba ezen morfondíroztam.

-Szia!-ült le mellém Jack. Arcán hatalmas volt a mosoly, meg hát az alkohol is nyomot hagyott tekintetén.-Ma szebb vagy, mint eddig valaha!-húzott magához közelebb. Nem voltam tisztába a dolgok következményével, na meg persze azzal sem, hogy mi történik

-Tetszem neked Jack?-karoltam át nyakát. Kiskutya szemekkel néztem a fiúra. Csábosan megnyalta ajkait és közelebb húzódott hozzám

-Mariah te vagy a legszebb és legcsodálatosabb lány akivel találkoztam!-tekintete cikázott ajkam és szemem között, de nem sokáig. Ajkait enyémnek nyomta és vad csókolózásba keveredtünk. Hideg tenyere hátamon futkosott, míg enyéim nyaka körül voltak.
Egy pillanatra elváltunk és csalódottan néztem fel a fiúra, azt hittem más.

-Jack? Mit művelsz?-lépkedett idegesen felénk Finn-Ezt Mariahtól meg sem kérdezem, mert hulla részeg!-forgatta meg szemeit. Mellém lépett és eltólta tőlem a fiút.

Jack ellenkezett, de Finn egy jól irányzott ütéssel leterítette. Felkapott kezeibe és kisétált velem a házból. A következő amire "emlékszem", hogy fekszem az ágyban, de nem az enyémben. Gondosan be takarva, és az ágy szélén ül

-Jack egy szemétláda amiért kihasznált!-csóválta a fejét rosszallóan Finn-Pedíg ő is tudja milyen érzékeny vagy!-dühöngött halkan. Teljesen úgy viselkedett mint Boris. Hirtelen minden olyan volt, mintha ő lenne velem a szobába.

-Szeretlek Boris!-simítottam kezeimet övére. Elnémult és egy hatalmasat nyelt.

-Nem Boris vagyok, sajnálom!-suttogta-Most pihenj Mariah, holnap nem a te napod lesz!-nevetett fel és felkelt, de vissza rántottam

-Akkor ki vagy? Te nem szeretsz engem?-néztem fel rá kétségbe esetten. Vissza ült és halgatta szuszogásomat

-Finn vagyok, de én is szeretlek! Csak neked az lesz a legjobb, ha nem szeretsz, te jobbat érdemelsz nálam!-megsimította arcomat és egy apró puszit nyomott orromra-Aludj jól!-mosolygott rám és az ajtó felé sietett

-Te is Wolfhard!-kicsit hátra fordult, de szinte rögtön ki is ment a szobából. Gyorsan elaludtam, de pontosan nem is tudom. Azt se tudom mi volt valós és mi nem az estéből. Minden esetre úgy kezelem ezt az egészet, mintha csak egy álom lett volna.