Minden új, mégis régi/Finn Wolfhard(bef.)

four.

-Holnap mit csinálsz?-mosolygott rám a tükröm előtt öltözködve. Hozott magával pizsamát meg váltás ruhát, szóval komolyan gondolta a látogatást

-Nincs különösebben semmi programom!-fordultam felé és magamra kaptam pulóveremet-Neked?-mosolyogtam a most már férfire. Megrántotta vállát, majd közelebb lépett hozzám és átölelte derekamat

-Arra gondoltam, együdt tölthetnénk a napot!-húzta ajkait kacér mosolyra-Elmehetnénk a moziba, vacsorázni, a tengerpartra vagy ahova csak akarsz!-nevette el magát vidáman. Össze fontam ujjaimat nyaka mögött és mélyen a szemébe vezettem tekintetem

-Jól hangzik!-kuncogtam el magam-Nem aggódsz, hogy valaki meglát minket?-kaptam el tekintetem és a földet kezdtem el páztázni szemeimmel. Államnál fogva felemelte fejemet így nem hagyva nekem, hogy ne nézzek rá

-Ha bárki meglát minket, akkor az igazat mondom!-nevette el magát ismét. Ajkait nyakamra nyomta és apró csókokkal kezdte azt behinteni.

-Még pedíg?-kérdeztem vissza értetlenül. Fejét elemekte nyakamtól és gesztenye színű íriszeit enyéimbe vezette

-Megmondom, hogy szeretlek!-mondta olyan komolysággal, hogy képes voltam lefagyni szavai hallatán. Közeledni kezdett felém és megcsókolt. Méz édes ajkai tökéletes puzzle darabként illeszkedtek enyéimhez.

-Finn-suttogtam nevét hirtelen elvágva tőle-Azt hiszem én is szeretlek!-pirultam bele saját mondatomba. Megint megcsókolt és ezt vagy még egy milliószor megtette.

-Kicsit kifárasztott az utazás, aludjunk!-húzta ajkait keskeny mosolyra, majd bedőlt az ágyamba. Mellé heveredtem és lekapcsoltam az àgyam melletti kislámpát

-Jó éjt Finn!-suttogtam és leraktam fejemet a selyemmel beborított párnámra

-Jó éjt Mariah!-mondta ő is. Át karolta derekamat és közelebb húzott magához. Egy apró puszit nyomott fülem mögé, majd lassan álomba szenderült, ahogyan én is.

Sokszor vágytam erre az alatt az első négy év alatt. Ennek viszont most kellett történnie. Hiszen mindennek oka volt az életemben ahogy annak is, hogy Vancouverbe költöztünk a koncert után. Bábok vagyunk a bábjátékos pedíg a sors. A sors úgy döntött újra össze hozza az életünket, és minket is.