Szolga /Exo-Xiumin FF/

4.

Nem kellett mesélnem semmit a napomról szerencsére, ugyanis a nevelőapám házon kívül volt. Nem halogathattam így se sokáig az elkerülhetetlent, de legalább egy kis időt adtam még magamnak, mielőtt félholtra veretem magam a büszkeségem miatt. Persze könnyen megtehettem volna, hogy nem gondolkodok, csak cselekszem, ahogy arra megkért az a férfi, de ez még nekem is sok volt. Lehet, hogy megalázkodtam egész életemben, lehet, hogy hagytam magam irányítani, de erre nem volt bátorságom. Az a Minseok jóképű volt, de az az arrogancia, az a fölényes képmutatás, amivel előttem állt, kiölt belőlem mindent. Ráadásul nem volt még dolgom férfival, azt sem tudtam, mit és hogyan kellene csinálnom, sose volt ebben tapasztalatom, sose szerezhettem bátorságot vagy előkészületet. Így maradt az igazi lényem, aki inkább elsírta magát és hagyta, hogy elküldjék onnan, ahol megannyi bajom megoldódhatott volna. 

Kinyitottam a hűtőt, de természetesen nem volt otthon semmi ehető. Egy kis vaj maradt a doboz alján, ami bent árválkodott a hűtőszekrény alsó fiókjában. Ezen kívül csupán csak egy ketchupos doboz és egy tej volt bent, de meglepően egyikhez sem volt hangulatom, na meg gusztusom sem. Fanyalogva becsuktam az ajtót és sóhajtottam egyet. Szétnéztem a helyiségben, de a pulton sem volt több, mint két zsemle, amit még napokkal ezelőtt tettem oda. Már biztos penészes és kemény is lehetett, úgyhogy nem volt kedvem megenni. Inkább megfogtam a zacskóval együtt és kidobtam a kukába a pékárut. Az egyik fiókhoz léptem, ahol a nevelőapám a spórolt pénzét szokta tartani és kinyitottam a kis dobozkát. Csalódottam láttam azt az árva bankót, ami egyedül bent csücsült a papírdobozban, de nem volt más választásom. Kivettem onnan és tudtam, hogy nem fogja keresni, hiszen nagyon ritkán spórol értelmes dolgokra. Általában italra és a nőire költi, azt sem tudja, mikor és mennyit szór ki. Nekem is dolgoznom kéne, hogy pénzt tudjak keresni, hogy minél előbb kiszabaduljak ebből a szar helyzetből, de egyetem mellett csak egy-egy alkalmas diákmunkákat sikerült csinálnom, hetente vagy havonta pár alkalommal. A megkeresett, kevéske összeget félre tettem vagy kajára költöttem, mikor mire volt szükségem.

Visszakullogtam a szobámba és beharaptam az alsó ajkam. El akartam menni otthonról, hiszen nem tudhattam, hogy a nevelőapám mikor jön haza, azt meg végképp nem, hogy az a Minseok elmondta e neki már, hogy megbuktam a megmérettetésen. Egyiket sem akartam megtudni, úgyhogy gondolkodnom kellett. Le kellett zuhanyoznom, hogy a holnapi egyetemre legalább fel legyek készülve. Nem tudtam, hogy hol aludhatnék vagy legalábbis hol húzhatnám meg magam éjszakára, de ki kellett, hogy találjak valamit.
Talán az egyetem szertárában, a raktárban vagy egy hajléktalan szállón, nekem mindegy volt, amíg nem találkoztam a vasököllel, amit csak késlelteti tudtam.
Gyorsan bedobtam a táskába egy tollat és egy füzetet, mellé pedig begyűrtem egy tiszta pólót és egy bugyit, a többit most, zuhanyzás után veszem majd magamra. Sietve betömtem a saját pénzemet és a most elvett bankót is egy kis zsebbe, hiszen nem kockáztathattam, hogy a nevelőapám dühében, ha tud az incidensről, feltúrja a szobám és megtalálja azt a pénzt, amit arra gyűjtök, hogy őt magam mögött hagyhassam.

A gyomrom fel-alá süllyedt, mert az idővel rohantam. Bármelyik pillanatban a semmibe fulladhatott volna az esély, hogy akár egy napra is megmenekülök. Sose lehettem biztos benne, hogy egyedül leszek a következő pillanatban, ez pedig adrenalinnal töltött fel. Féltem és dühös voltam, nem tudtam elhinni, hogy ez történik velem. Még mindig megalázottnak éreztem magam, eldobottnak és hasznavehetetlennek. Úgy éreztem, hogy még abban is elbuktam, hogy egy arrogáns seggfej útmutatását kövessem, hogy talpnyaló legyek, hogy meghunyászkodjak. Pedig ennél egyszerűbb pénz és mód nem igazán akadt a világon. Ez mégsem én voltam, képtelen voltam rá. Már csak azt kellett megvárnom, hogy Minseok megjelenjen és visszakövetelje azt a temérdek pénzt, amit valószínűleg a nevelőapám most szór, azért nincs itthon és aminek az utolsó fityingjeit most tettem el.