Szolga /Exo-Xiumin FF/

40.

Felvettem a túl drágának tűnő és ugyanilyen érzésű, vörös inget, amit szintén Minseok vett nekem. Annyira szép volt, mégis annyira messze állt tőlem. Sose volt sem pénzem ilyenekre, sem pedig alkalmam, hogy ilyen cuccokat hordjak. Mély levegőt vettem és lassan megigazítottam a nyakam köré szoruló anyagot, ami tartotta rajtam az egész felsőt, hiszen innentől már csak fodrok tarkították az ing ujját. Vállaimat szabadon hagyta a felső, ami miatt egy kicsit meztelennek éreztem magam, nem is beszélve a szűk, rövid szoknyáról, ami rajtam volt még. Magasított derekába beletömködtem az inget, ami kissé fojtogató volt, de el kellett viselnem ahhoz, hogy végre neki tudjunk indulni a hétvégének. Már minden bőrönd és táska az autó hátuljában várakozott, hogy végre útnak eredhessünk. 

Óvatosan lépkedtem a magasított sarkú cipőben, amiben még kissé bizonytalanok voltak a lépteim, de hamar belejöttem. 

- Kész vagy? - Kérdezte Minseok.

- Mhm - Bólintottam és meghúztam a lófarokba kötött hajamat.

A férfi felvette a zakóját és végignézett rajtam. Én is adtam magamnak egy pillanatot, hogy végigmérjem az ugyanolyan színű öltönyében és nadrágjában, sötétszürke ingében és az elegáns cipőjében. Haja kissé kócosan, de rendezetten ült a feje tetején, mintha már csak azzal lett volna beállítva, hogy folyamatosan beletúrt. Leakasztotta a kocsi kulcsait a kis fogasról és rám mosolygott.

- Menjünk - Biccentett az ajtó felé.

Bólintottam és magabiztosnak tűnő léptekkel kisétáltam a bejáraton, amit kinyitott előttem. Udvarias volt és rendkívül kedves, amit reméltem, hogy az egész hétvége alatt tartani fog, hiszen elég ideges voltam anélkül is, hogy az ő hülyeségeit és arrogáns beszólásait hallgattam volna. Idegessé tett, hogy a legnagyobb rendezők és filmiparosok egy helyen lesznek, valamint a legnagyobb nevek a szakmában, én meg azt sem tudom, Minseok éppen készülő filmjének mi a címe. Zavarban voltam és nem tudtam ellene mit tenni, mert ha a férfit kérdeztem róla, letudta annyival, hogy ne foglalkozzak senkivel, csak vele. 

Meglepetésemre Minseok ült a volán mögé, engem pedig az anyósülésre tessékelt. Nehézkesen vágódtam az autóba, hiszen ha megemeltem volna a lábam, a szoknyám azonnal többet mutatott volna, mint szerettem volna, így csak a kezemmel takarva magam, olyan gyorsan lensültem az ülésre, ahogy csak tudtam. Minseok a hátsó ülésre nyúlt és előre húzott egy kék mappát. Átnyújtotta nekem és aztán levette a zakóját, hogy kényelmesebb legyen az utazás neki. Kérdőn pillantottam fel rá, hogy miért adta oda nekem a dossziét. 

- Idegesnek tűntél, hogy nem tudsz semmit a találkozóról - Magyarázta egy halvány mosollyal, miközben elindította az autót. - Összeszedtem neked a nagyobb neveket és a filmjeiket.

Meglepődve néztem le a mappára és felnyitottam. Pár oldal papír volt csupán benne, egy-egy képpel és bekezdésekkel tűzdelt tudnivalókkal az emberekről. Elmosolyodtam és felnéztem a férfire.

- Köszönöm - Emeltem fel egy lapot és azonnal tanulmányozni kezdtem.

- Úgysem fognak tőled kérdezni semmit - Ingatta meg a fejét. 

- Azért nem akarok bután odaállítani - Sóhajtottam. - Ha már nem vagyok szakmabeli, legalább valamit konyítsak hozzá.

Minseok halkan felnevetett és kigurult az utcából. 

- Neked annyi lesz a dolgod, hogy helyeselj nekem és csinos legyél mellettem - Egy pillanatra oldalra nézett és felmérte az összeszorított lábaimat, amiket kényelmetlenül sehogy sem tudtam tartani a rövid szoknya miatt. - Az egyik már sikerült.

Zavartan elmosolyodtam és lenéztem a lábaimra, majd csak belebújtam a nekem készített olvasmányba. Nem tudom, hogy melyik a nehezebb, ha folyamatosan bunkó, vagy ha ilyen kedves lesz. Az egyik idegesít, a másik nagyon zavarba hoz.