Szolga /Exo-Xiumin FF/

77.

*Minseok POV*

A telefonom csörgése zökkentett ki az új forgatókönyv tanulmányozása közben. Új lehetőséget kaptam egy forgatásra, de szerettem előtte alaposan végigolvasni a forgatókönyvet, átgondolni a jeleneteket, színészeket felsorakoztatni a fejemben, hogy kikkel dolgoznék szívesen, akik ezekre a szerepekre tökéletesek. Szememmel megkerestem a telefonom, de aztán visszanéztem a sorokra és vakon csúsztattam el a képernyőt, hogy felvegyem.

- Kim Minseok - Mondtam a nevemet semleges, lapos hangon, ahogy nem is figyeltem, mit mondok, csak az olvasásra koncentráltam.

- Itt Joon - Hallottam meg a sofőröm hangját a készülékben.

- Hallgatlak - Közöltem vele.

- Maya hazaért már? - Kérdezte.

Kicsit lejjebb engedtem a forgatókönyvet és felvontam a szemöldököm. Megnyaltam a számat, miközben vettem egy mély levegőt és azonnal elöntött egy nem túl kellemes érzés, amitől forogni kezdett a gyomrom.

- Neked kellett volna hazahoznod - Tájékoztattam őt.

- Nem volt az egyetem előtt időben - Mondta. - Vártam rá, de húsz perce ki kellett volna jönnie.

- A barátnőjét ismered? Yon - Ötleteltem.

- Hm - Hümmögött válaszként. - Láttam már, igen.

- Ha látod, kérdezd meg tőle, hogy hátha van egy plusz órája vagy valami közbejött - Utasítottam a feladatára. - Utána hívj vissza!

- Oké - Mondta, azzal bontottuk is a vonalat.

Letettem a papírköteget a kezemből és kitoltam a székemet. Lassú léptekkel haladtam lefelé, hiszen nem tudhattam, hogy Maya valóban hazaért e már. Kételkedtem benne, ugyanis végig itthon voltam és amikor ő hazajön, mindig bekopog hozzám, hogy megérkezett, hogy tudjam, itt van, ha bármire szükségem van. Tudta, hogy ma is otthon leszek, kizárt, hogy nem hallottam volna legalább az edények csörgését, ha elkezdi az ebédet csinálni. Na meg amúgy sem jött volna haza szó nélkül, hogy Joon várjon rá. Mivel nem volt mobilja, mindig időben és pontosan igyekezett ott lenni mindenhol, nehogy gond legyen belőle.
Sóhajtottam és megvakartam a tarkómat, miközben átlépkedtem a földszinten. Kell vennem neki egy telefont, ez így már idegesítő. 

- Maya! - Kiáltottam egyet, hátha a szobájában van.

Megálltam a lépcső alján és felfelé nézve vártam egy kicsit, miközben füleltem. 

- Maya! - Szólítottam meg megint, de semmi választ nem kaptam.

Kihúztam a telefonomat a zsebemből és tárcsáztam Joon számát. Topogtam egy kicsit, miközben vártam, hogy kicsörögjön és felvegye. Pár szaggatott berregés jelezte, hogy kinyomta a hívásomat. Idegesen sóhajtottam egyet és megszorítottam a készüléket. Elöntött a feszültség és a rossz érzés ezzel kapcsolatban. Maya sose csinált még ilyet. Mindig hazajött, mindig megvárta Joon-t vagy engem, ha pedig valamiért elhúzódott neki valami, mindig szaladt kifelé az egyetemről, hogyne késsen sokat. Kisétáltam az előszobába és beleléptem a tornacipőimbe, amik éppen elől voltak. Leültem a cipős szekrény tetejére, hogy kényelmesen be tudjam kötni a fűzőimet, amikor megcsörrent a mobil mellettem. Úgy kaptam fel, hogy majdnem kirepült a másik irányba a készülék az ujjaim közül. 

- Na? - Vettem fel elegánsan.

- A barátnőjét nem találtam meg, de az egyik tanár szerint elmaradt az utolsó órája - Közölte. 

Nyeltem egyet és lehunytam a szemem, ahogy sietve átgondoltam az útját hazafelé.

- Az utolsó órája ötven perc, utána mire elkészül és hazaér.. - Motyogtam magamnak. - Busszal is már rég itthon kéne lennie.

beletúrtam a hajamba és leakasztottam a kulcstartó fogasról egy kocsikulcsot és a lakáskulcsomat.

- Elmegyek megkeresem - Mondtam végre teljes hangerővel Joon-nak. - Addig menj és vegyél neki egy telefont, ez már kész röhej.

- Mindegy, milyet? - Kérdezett vissza.

- Csörögjön és hívni tudjon vele, az a lényeg - Mondtam és már kint is voltam a házból.

- Oké - Felelt. - Hová mész? Hol keresed?

- Nem tudom - Mormogtam kelletlenül, ahogy valóban nem tudtam, hol is kezdhetném. - Először megnézem az egyetem környékét és a kávézót, ahová szokott járni - Mondtam neki, miközben saját magamnak is listáztam az útvonalat. - Ha megvetted a telefont, gyere haza, kérlek és ha megérkezik út közben, akkor azonnal hívj!

- Oké - felelt. - De Minseok, az egyetem környékét ki is hagyhatod, ott nincsen.

- Faszom - Sziszegtem. - Akkor majd valahol megkeresem.

- Nem mondott semmit, hogy hová megy vagy van e külön órája? - Kérdezte és hallottam, ahogy közben csapódott az ajtó, ahogy valószínűleg visszaült az autójába.

Mély levegőt vettem és én is beszálltam a volán mögé. Egy gombnyomással kihangosítottam a mobilt és már indultam is, közben pedig pörgött az agyam. Elöntött a forróság, ahogy eszembe jutott valami és szinte szédülni kezdtem az adrenalintól. Beharaptam a számat és ráléptem a gázpedálra.

- Minseok - Halottam meg Joon hangját a kihangosítóból.

Sóhajtottam és mereven az utat figyeltem, hiszen máris túlléptem a sebességhatárt, de leszartam.

- Van egy ötletem - Mondtam reszketeg hanggal, mert máris aggódtam, hogy ha bejön a sejtésem, akkor mit fogok tenni.

- Hová mész? - Kérdezte és hangjából kihallottam az aggodalmat.

- A nevelőapjához.