Szolga /Exo-Xiumin FF/

51.

- És most mit fogsz csinálni? - Kérdezte Yon, amíg mellettem lépkedett a folyosón.

Vállat vontam és szigorúan a cipőmet néztem, ahogy néha kibukkant az orra a könyvhalmaz alól, amit a mellkasomhoz szorítva tartottam. Félő volt, hogy ha felemelem a pilláimat, kihullanak a könnycseppek a szememből, amik így legalább bent rostokoltak, amíg lefelé néztem.

- Nem tudom - Sóhajtottam. - Azt hiszem, hogy nincs más választásom, mint feladni és befejezni az egyetemet.

Ahogy kimondtam, máris nyelnem kellett, hiszen a gombóc a torkomban ismét felköszönt, hogy előszeretettel tolja meg a könnyeimet a külvilág felé.

- Miért nem fogadod el Minseok pénzét? - Kérdezte könnyelműen.

- Mert nem fogadok el adományt - Fújtattam. - Nem vagyok sem a kurvája sem pedig senkije, hogy ellásson engem.

- Nem kell kurvának lenned - Sóhajtott. - Csak egyszerűen fogadd el és kész. Befejezed az egyetemet és majd törlesztesz neki.

- Nem akarok életem végéig neki dolgozni.

- Miért nem? Szerintem isteni pasi és a meló sem rossz, nem?

- De - Sóhajtottam és halkan felnevettem. - De nem azért szerzek diplomát, hogy házvezető legyek.

Yon csak bólintott egyet, de esélye sem lett volna válaszolni, mert mind a ketten megtorpantunk. Értetlenül néztünk egymásra, majd vissza a lépcső aljára, ahol kisebb káosz alakult ki. Lefelé lépkedtünk, közben egyre nagyobb tömeg alakult ki odalent.

- Remélem, hogy megint eltört egy vízvezeték - Nevetett fel Yon. - Három nap egyetem mentesség.

Megingattam a fejem és halkan felnevettem, hiszen eszembe jutott a legutolsó eset, amikor csöpögni kezdett az egyik vezetékből a víz és ezért rendkívüli tanítási szünetet rendeltek el. Felújították a legtöbb csövet és járatot, kicserélték az ócska csapokat és a rendszert. 

- Mi van itt? - Nézett át a tömegen Yon.

- Gőzöm sincs - Feleltem és inkább csak ügyesen manőverezve átvágtam a legtöbb emberen, hogy eljuthassunk a másik folyosó felé, ahová tartottunk, hogy le tudjuk pakolni a könyveinket. 

Sóhajtottam, ahogy elég sokan meglöktek és rám léptek és nem tudtam eldönteni, hogy mi ez a nyüzsgés. Mélyeket lélegeztem és a könyveimmel és a vállammal toltam arrébb mindenkit, hogy utat vágjak magamnak, miközben minden méter után hátranéztem, hogy Yon jön e vagy lemaradt valahol. 

- Bekereteztetem - Sikkantott fel egy lány mellettem, miközben megmutatta a telefonja képernyőjét az ismerősének.

- Én is akarok - Nyújtogatta a nyakát a másik. 

Felvontam a szemöldököm és elég rossz érzésem támadt. Levittem a szemem a tömegben és megkerestem a sok, világító telefon kijelző rengetegben az egyiket, amelyiken kép villogott. Kikerekedtek a szemeim és hátranézem Yon-ra, aki csak kíváncsian a lábujjhegyére állva próbált meg átnézni a tömegen. Megállt a mozgásban és egy nagy mosolyra húzódott a szája. Lenézett rám és a tömeg oka felé mutatott. Lehunytam a szemem és sóhajtottam egyet.

Már kissé idegesebben és könnyebben, kevésbé vigyázva az emberekre törtem utat magamnak. Mi a fenét keres itt Minseok? Nem csoda, hogy mindenki itt van, hiszen a híres rendezővel mindenki szeretne egy emléket, főleg akkor, ha az a valaki Minseok, egy szívdöglesztő, pénzes pasas. Mély levegőt vettem, ahogy kiléptem a tömegből. Megvártam, amíg mosolyogva lekattintják őt és kérdőn néztem rá. Ő is rám emelte a tekintetét és halványan elmosolyodott. Páran odaléptek hozzá, hogy a telefonjukat nyújtogatva jelezzék a következő fénykép szándékát, de Minseok felém lépett és mosolyogva biccentett. Én csak szigorúan néztem rá és felvontam a szemöldököm.

- Ugye nem azért jöttél, amire gondolok? - Kérdeztem kissé kétségbeesetten.

Minseok halkan felnevetett és felemelte a jobb kezét, hogy a fejem tetejére téve lassan lesimítson a tincseimen. Mély levegőt vettem és kissé zavarban éreztem magam, ahogy a hangos tömeg egy pillanat alatt halkult el és éreztem magamon a sok, izzó szempárt.

- Csak beszélgettem az igazgatóval - Közölte halkan.

- Minseok, ha egy érmét is megemeltél.. - Motyogtam mérgesen, miközben próbáltam nem összeesni a folyamatosan simogató kezektől.

- Végeztél? - Mosolygott ártatlanul. 

- Igen - Feleltem és kérdőn néztem rá.

Ő csak bólintott egyet és a derekamra tette a kezét, hogy megtoljon egy kicsit a kijárat irányába.

- Menjünk! - Mondta.

Megfordultam és egy pillanatig még kérdőn néztem rá, majd Yon-ra, aki átszellemülten figyelte a férfit, ahogy az biccent neki, mint ismerős. Sóhajtottam és megforgattam a szemem, majd elindultam vele a kijárat felé. Intettem egyet Yon-nak és elhagytam az iskolát, ahol most már biztos, hogy számtalan pletyka kel majd szárnyra velünk kapcsolatban.