Szolga /Exo-Xiumin FF/

73.

Egy kis rosszulléttel ébredtem reggel,ezért egy percet még lehunyt szemmel élveztem a fekvés előnyeit és azt, hogy nem kell megmozdulnom. Mély levegőt vettem és azonnal az orromba kúszott az a tipikus, kellemes aroma, ami mindig Minseok-ot lengi körbe. Sóhajtottam egyet, ahogy kiengedtem a levegőt a tüdőmből és aprókat pislogva nyitottam fel a szemem. Először nem volt semmi furcsa érzésem, de aztán úgy nyitódtak fel a szemeim, mintha riasztottak volna. Minseok hálószobájában voltam, de vajon miért? Azt sem tudom, hogy hogyan értem haza a premierről. Kicsit zavaros a kép, nem sokra emlékszem. Megdörzsöltem a szemeimet és kicsit fintorogtam, ahogy a fejem fájni kezdett, amikor megmozdultam. Felültem az ágyban és félve tettem ki a takaró alól a lábaimat. megkönnyebbülten sóhajtottam, amikor láttam, hogy a szokványos pizsamám van rajtam és legalább meztelen nem vagyok. Nagyot nyeltem és éreztem, ahogy kapar a torkom a kiszáradástól. Kicsit instabilan, de felálltam az ágyról, de abban a pillanatban azonnal el is fogott a hányinger. Kikerekedtek a szemeim és Minseok fürdőszobája felé vettem az irányt sietős léptekkel. Ennyit ittam volna tegnap? De, hát alig kortyoltam el három pohár pezsgőt. Megártott volna vagy esetleg az tett keresztbe, hogy nem igazán ettünk egész nap semmit? Nem tudom, de nagyon rosszul lettem. Nem rúghattam be, annyira végképp nem, hogy ne emlékezzek semmire és így, Minseok ágyában ébredjek fel. Az ő ágyneműje szépen be volt már vetve, a férfinek híre sem volt. Vajon átment egy másik szobába aludni vagy itt aludt mellettem? Egyáltalán hazajött az éjszaka? Arra még emlékszem, hogy a szőke, ribanc színésznővel akart elmenni, aztán pedig kicsit felszívtam magam, ami így visszagondolva elég kínos volt. Féltékeny voltam és azt akartam, hogy velem foglalkozzon, legalábbis ha már velem flörtöl, akkor ne vigyen ágyba mást. Aztán megcsókolt. Emlékszem az ajkának a puhaságára és az akaratosságára, amivel csendre bírt. Emlékszem, hogy kettőt csavarodott a gyomrom az érzésre, amikor csókolni kezdett másodjára is, és emlékszem a pezsgő belsőmre, amikor megadóan én is visszacsókoltam, habár nagyon meg voltam lepődve. Utána, szinte semmire nem emlékszem. Ennyire magával ragadó lett volna a csókja, hogy utána leblokkolt az agyam? Addig megvan az éjszaka, hogy kissé feszengve, de visszaálltunk beszélgetni egy társaságba, de utána, teljes homály az egész.

Megmostam a számat és megtöröltem az arcom, miután kiadtam magamból a semmit. Sóhajtottam és elindultam a szobám felé, hogy felöltözzek. Legalább ennyivel szerettem volna hozzájárulni a napi teendőimhez. Azt sem tudtam, hány óra lehet, elég világosnak tűnt a szoba, de gőzöm sem volt, mennyi lehet az idő. Reggelit sem csináltam és ismét nem mentem egyetemre. Már nem is siettem, úgyis mulasztottam volna jó pár órát, ha futok is, de jelenleg képtelen voltam nagyobb mértékű cselekedetre vagy gyorsabb mozgásra. Olyan érzésem volt, mintha láncokat húznék magam után, nehezek voltak a lábaim, fájt a nyakam és a fejem is hasogatott. Az egyetemmel pedig nem tudtam mit kezdeni, ha megint ki akarnak rúgni, maximum felhozom érvként, hogy Minseok az én jóvoltomból tartott előadást, kérek még egy lehetőséget. De most ezen sem tudtam gondolkodni, sőt még idegeskedni sem, hiszen sötét volt a fejem.

Lassan, szinte élettelenül lettem kész az étellel. Amikor ránéztem az időre és az fél tizenkettőt mutatott nekem, úgy döntöttem, hogy kihagyom a reggeli készítését és egyből az ebédhez fogok hozzá. Semmi értelme nem lett volna reggelizni, hiszen Minseok valószínűleg már réges-régen túl van rajta, lehet, hogy vett magának valamit vagy összeütött valamit reggel. Kicsit szégyelltem magam, hogy nála aludtam, ráadásul el is aludtam, a munkámat sem végeztem el és még egyetemre sem mentem. 
Nagyjából még kétszer mentem el a mosdóba, hogy kiürítsem a gyomrom tartalmát, ami amúgy nem volt több, mint egy reggeli kávé egy egy pohár víz utána, mert ki voltam száradva teljesen. Kicsit szédültem is és a fejem is fájt, de nem tudtam, hogy beteg lettem vagy csupán a tegnap elfogyasztott, csekély mennyiségű ital a ludas. Nem tulajdonítottam neki nagy jelentőséget, hiszen így is megengedtem magamnak, hogy otthon maradjak és még a napi feladataimmal sem végeztem.

Ajtócsapódást hallottam, majd halk hangokat, ahogy Minseok levette a cipőit és gondolom szokás szerint betette őket a szekrénybe. Nyeltem egyet és kissé zavarban voltam, holott elkerülhetetlen volt, hogy lássam és találkozzunk. A tegnapi csók azonban egy kissé megrészegített és azt sem tudom, hogy az éjszaka mi történt.

- Felébredtél? - Villantott egy halvány mosolyt, amikor belépett a konyhába. 

Kicsivel bátrabban lépkedett, most, hogy nem kellett csendben maradnia miattam. elmosolyodtam és bólintottam egyet, majd inkább még egyet kortyoltam a teámból.

- Hogy vagy? - Kérdezte és mellém lépve ő is töltött magának egy pohárral.

- Kicsit rosszul - Vallottam be halkan. - De tűrhető. Miért nem keltettél fel reggel?

- Eléggé kalandos volt az éjszaka - Sóhajtott és kortyolt egyet a poharából. - Nem akartalak felébreszteni.

- Elnézést, ha vállalhatatlan voltam - Köszörültem meg a torkom. - Nem igazán tudom, hogy mi történt.

- Nem csodálom - Fújtatott egyet. 

Lesütöttem a szemem és máris megrezzent a gyomrom, ahogy temérdek szégyenérzet és a tudatlanság összevegyült a gyomromban és hatalmasakat ugráltak odabent, nem kegyelmezve az amúgy sem nyugodt belsőmnek.

- Beletettek valamit az italodba - Közölte, mire felkaptam a fejem és kérdőn és ijedten néztem fel rá. - Vagyis az enyémbe szerettek volna, csak véletlenül felcseréltem a pezsgőket - Mormogta kelletlenül.

- Mi történt? - Suttogtam megsemmisülten.

Minseok közelebb lépett és egy halvány mosollyal végigsimított a fejemen. A zavaromnak már hűlt helye sem volt, a csókunk miatt nem éreztem magam feszülten, most inkább ijedt voltam attól, amit hallottam. 

- Nem történt nagy baj, szerencsére - Sóhajtott. - Ahogy észrevettem, hogy valami nem oké veled, azonnal hazajöttünk. 

- Csináltam esetleg valamit? - Nyeltem egyet.

Minseok elmosolyodott és megrántotta a vállát. Lehajolt hozzám és egy puszit nyomott a homlokomra. Kikerekedtek a szemeim és zavartan beharaptam az alsó ajkam és sóhajtottam egyet.

- Semmi érdemlegeset - Mondta, amitől lehunytam a szemem és megkönnyebbülten sóhajtottam. - Csak egy kicsit merészebbé tett, akármi is volt abban az italban.

Megint megfeszültem és félve pillantottam fel rá. Minseok végigsimított a hajamon, aztán ujjai előre vándoroltak a fülem mellett, az arcélemen át az államig. halványan elmosolyodott és megnyalta az ajkait.

- Csókolóztunk - jelentette ki, amitől máris izzani kezdett az egész fejem és ha lehet, még jobban lüktetett, mint előtte. - De semmi több.

Bólintottam egyet és sóhajtottam. Nem örültem neki, de legalább nem tettem szét neki a lábam.