Szolga /Exo-Xiumin FF/

13.

Reggel három perces késéssel estem be az első órámra, mert Joon még elkanyarodott, természetesen Minseok utasítására egy sminküzlet felé, ahol gyors, ámde alapos és szép munkával elfedték a lila foltot a szemem alatt alapozó segítségével. Minseok nem is fizetett, mert a sminkes lányt annyira elcsábította és annyira magába bolondította egy mosollyal, pár másodperc alatt, hogy szegény pára azt sem tudta, hogy köszönjön neki, amikor elindultunk. Ezután az autóban még gyorsan lepötyögte a mobiljába, hogy mit akarok főzni és mit akarok hozzá alapanyagként rendelni. Igyekeztem összeszedni a gondolataimat és a lehető legkifogástalanabb receptet elővenni a fejemben, amit el tudtam készíteni és elmondtam neki, amire szükségem lesz. 

Egész nap alig tudtam koncentrálni az órákon és a barátaimra is, habár sokkal jobb volt a kedvem, ahogy kialudtam magam és egy kis változás jött az életembe. Egyszerűen képtelen voltam felfognia  történteket. Hihetetlen volt, ahogy egyik pillanatról a másikra belecsöppentem egy nagyképű szőke herceg palotájába, hogy elvégezzem a szolga szerepén. Azonban ez a szolga szerep még mindig fenségesebb és kedvemre való volt, mint a nevelőapám kutyájaként betöltött pozícióm. Még mindig kívánatosabbnak hangzott, hogy minden lépésemet figyeljék és felértékeljék a szolgálataimat pénzben, minthogy csak úgy ugráljak a semmiért. Ugyanakkor féltem is a helyzettől, hiszen hatalmas stressz volt ez a számomra. Nem csak kedvemre kellett főzőcskéznem és kitakarítani, ha volt rá időm, de egy másik emberre is kellett gondolnom, az ő szájízére kellett formálnom a főztömet, a lehető legjobbat  kellett kihoznom magamból, hiszen nem volt elég egy egyszerű tészta vagy egy kis sült hús. Itt már komoly fogásokat várt el tőlem a ház ura, meleg reggelit, tökéletes kávét, finom ételeket. Ezen felül még makulátlanra kellett nyalnom a házat, amit egyelőre lehetetlennek láttam, tudva a méreteket. És persze az egyetemen is teljesítenem kellett, hogy ne bukjak meg a vizsgáimon és ne rúgjanak ki. Gőzöm sem volt, hogy hogyan fogok teljesíteni, de mindent bele kellett adnom, hogy ne valljak kudarcot.

- Maya! - Kiáltott valaki utánam, majd nem sokkal később megfogta valaki a vállamat.

Megálltam és mosolyogva felnéztem az egyik csoporttársamra. A lány nagyon aranyos volt, keményen tanult, a szülei is elvárták tőle, hiszen ők saját vállalkozást futtattak és szerették volna, ha a lányuk is tökéletesen tanult lesz és tovább viszi a címet.

- Szia - Köszöntem neki. - Hogy vagy? - Kérdeztem és elindultam megint, hogy a kijárathoz érjek.

- Jól, bár szerintem benyaltam valami nyavalyát - Húzta el a száját elégedetlenül, miközben tartotta velem a lépést. - Fáj a torkom egy kicsit, de semmiség. Tegnap mi volt veled? Nem láttalak órán.

- Csak egy kis rosszullét - Mosolyodtam el fájdalmasan. - Lehet, hogy vírus van - Vontam vállat, ahogy pont jól jött az ő szava az enyém mellé.

- Remélem, hogy nem - Sóhajtott. - Nem akarok kidőlni,  most sikerült felvennem a ritmust a vizsgákhoz. Azokkal hogy állsz?

- Egész jól - Bólintottam. 

- Jaj, de jó - Ejtette hátra a fejét egy kicsit. - Tudsz majd segíteni valamikor? Ha ráérsz persze. Van olyan rész, ami kicsit homályos.

- Persze - Mosolyogtam rá. - Majd megbeszéljük, hogy mikor jó.

- Nekem minden délután jó lenne - Nevetett fel. - Amíg a tanulás van terítéken, a szüleim nem bánják, ha órákat kimaradok.

- Jó neked - Ingattam meg a fejem. - Én dolgozom, úgyhogy megkérdezem, hogy mikor jöhetnék el.

- Na, hol dolgozol? - Kíváncsiskodott. - Nekem is kellene valami meló, de az egyetem mellett nem is tudom...te hogy bírod? 

- Tegnap kezdtem, úgyhogy még jól - Nevettem fel halkan. 

- Milyen munka? - Kérdezett rá megint.

- Csak egy egyszerű házvezetés - Legyintettem és az orrom elé néztem, ahogy lelépkedtem az egyetem lépcsőjén.

Megtorpantam, ahogy megláttam a fekete autót a parkolóban. Nyeltem egyet és sóhajtottam, ahogy eszembe jutott, már időhöz vagyok kötve, mivel Joon tudja az órarendemet és a beosztásomat és mindig jön értem és hurcolja a fenekem. 

- Na, nekem mennek kell - Mosolyogtam fel a lányra. - Holnap találkozunk és remélem, hogy tudni fogom, hogy mikor jó a tanulás.

- Oké - Bólintott. - Köszönöm.

- Nincs mit - Biccentettem egy aprót és intettem egyet.

Még mindig reszketeg léptekkel mentem az autó felé, amellett Joon állt. Ahogy közelebb értem, egy halvány mosollyal kinyitotta a hátsó ajtót és némán betessékelt. 

- Köszönöm - Mosolyogtam rá zavartan, hiszen nem voltam én ehhez hozzászokva.

- Nem tesz semmit - Felelt elegánsan és becsukta az ajtót.

Megkerülte az autót és beült a volán mögé. Becsatolta a biztonsági övét és indította a motort, hogy minél hamarabb elindulhassunk Minseok-hoz.

- Joon? - Szólítottam meg halkan a férfit és belenéztem a visszapillantóba, hogy egy pillanatra találkozzon a tekintetem a férfiéval, aki jelezte ezzel, hogy hallott és figyel rám. - Mindig el fog jönni értem?

- Amíg Minseok ezt kéri, addig igen - Felelt és egy halvány mosolyt dobott rám a tükörből.

- Mióta dolgozik neki?

- Négy éve - Felelt. - Nem olyan rossz, mint amilyennek gondolja, Maya. 

- Kicsit ijesztő a pasas - Motyogtam, mire Joon halkan felnevetett.

- Stresszes a munkája és keményen dolgozik - Felelt. - Lehet, hogy kiábrándító a stílusa néha, de kedves ember.

Megforgattam a szemem és csendben maradtam. Nem hiszem, hogy annyira kedves lenne, legalábbis még nem igazán tapasztaltam. Oké, az nagyon kedves volt tőle, hogy elválasztott a nevelőapám karmaitól és befogadott a kacsalábon forgó palotájába, de ezt sem önzetlenül tette.