Szolga /Exo-Xiumin FF/

56.

- Mióta vagytok együtt? - Kérdezte Minseok anyukája, mikor már bemutatkoztunk egymásnak és túl voltunk az első körökön. - Minseok nem válaszolt semmilyen kérdésemre, amíg nem voltál itt.

Halkan felnevettem és felnéztem a férfira, mivel éppen a kanapé előtt térdeltem, hogy szemtől szembe lehessek a szülőkkel és megadjam nekik a tiszteletet, hogy rájuk tudok nézni, amíg beszélgetünk. gyilkos pillantást küldtem Minseok-ra, miközben mosolyogtam, hiszen így még több terhet tett rám, hogy semmit nem mondott még a szüleinek "rólunk".

- Négy hónapja - Feleltem az időt, amióta ténylegesen ismerem Minseok-ot.

- És már itt laksz? - Kérdezte az anyukája, amit egy kissé szemrehányásnak vettem és zavartan megnyaltam a számat.

Ha tényleg a barátom lett volna, akkor sem költöztem volna össze vele előbb, minthogy egy évet legalább lehúzzunk egymás mellett.

- Mondtam, hogy messze lakik, anya - Sóhajtott Minseok, a segítségemre kelve. - De külön szobában alszik, nyugi.

- Miért? - Vonta fel a szemöldökét a nő és kérdőn nézett hol rám, hol pedig a fiára. 

- Mert csak négy hónapja járunk - Feleltem zavartan.

- Az semmi - Legyintett. - A szexuális élet nagyon fontos. Még több bizalmat ad és megerősíti a kapcsolatot. 

- Muszáj ezt kiforgatni? - Forgatta meg a szemeit Minseok.

- Hm - Bólintott az anyja. - Ne mondd, hogy a fiam megtért és nem feküdt le a barátnőjével négy hónap alatt, aki ráadásul olyan csinos, amilyet még soha nem szedtél össze. Ismerlek - Nézett mindent tudóan a fiára, én pedig elmosolyodtam a bókra és lehajtottam a fejem.

- És ha lefeküdtünk, akkor azt muszáj tudnod? - Kérdezett vissza Minseok.

Felnéztem rá és még mindig csak mosolyogtam és beharaptam az alsó ajkam, ahogy figyeltem őt, ahogy kissé szenved, de amúgy lezserül veszi a szülei támadását.

- Tudom ám, hogy van itt valami - Nevetett fel az anyukája és rám nézett. - Látom, hogy néz rád a lány és beharapta a száját, ez a zavart vágy jele. Szóval?

Megijedtem a kijelentésétől és kiengedtem a fogaim közül az ajkamat. Nyeltem egy nagyot, miközben Minseok rám mosolygott és sóhajtott egyet.

- Anya, kérlek - Nevetett Minseok.

- Kellemes volt? - Nézett rám az anyukája, amitől lefagytam.

- Tessék? - Kérdeztem vissza azonnal, át sem gondolva a hangsúlyomat, ami nem volt túl tisztelettudó, de abban a pillanatban azt sem tudtam, hogyan vegyek levegőt.

Ennek a családnak lételeme a zavarba hozás és a kínos pillanatok teremtése? Minseok is elég jól csinálja és előszeretettel alkalmazza rajtam a csábító erejét, hogy levegő nélkül hagyjon egy pillanatra.

- Igen anya, kellemes volt - Felelt Minseok szem forgatva. - És kielégítő és elég durva is, szóval léphetnénk?

- Te is így gondolod? - Nézett rám az anyukája, amikor már azt hittem, Minseok elintézte ennyivel.

- Miért fontos ez? - Kérdeztem zavartan.

A nő felnevetett és legyintett egyet.

- Szexuálterapeuta vagyok, édesem - Felelt, mire kikerekedtek a szemeim. - Kötelességemnek érzem, hogy a fiam végre normális életet éljen, a nemi élettel együtt. Olyan vagyok, mint egy pszichológus, csak én az intim részekből olvasok. Szóval?

Zavartan bólintottam és ennyiben hagytam a dolgot. Minseok sóhajtott egyet és az anyukája csak nevetett, majd bólogatni kezdett.

- Már azt hittem, hogy nekem kell itt rendet csapni - Sóhajtott a hölgy. - Ilyen időben, négy hónap után már igazán egészséges a szexuális viszony. 

- Egészségesek vagyunk - Mosolyogtam rá, ahogy lerendeztem magamban a vöröslő fejemet.

Minseok elég meglepődötten nézett rám, de aztán csak elmosolyodott és biccentett egyet. Megnyalta a száját és magára vonta a szülei figyelmét egy kicsit, ezzel időt adva nekem, hogy észhez térjek a sokkból, amit nyújtott nekem az elmúlt perc. Minseok mondta, hogy ha az anyukája intim kérdéseire nemmel felelek, akkor mindent megtesz majd, hogy igen legyen belőle és én nem akartam, hogy rákényszerítsen, hogy megérintsem a fiát előtte vagy megcsókoljam. Minseok szerint ez is játszhatott volna, habár ő szórakozottan mesélte és vetette fel a lehetőségeket, én porrá zúztam magam zavaromban már csak a gondolatától is. Ez így is túl sok volt nekem, kellett egy kis nyugalom.