A szörnyeteg kedvese

1.rész

Első fejezet

,,Két szerelmes lélek már akkor találkozik egymással, mikor az emberek még meg sem születtek, és a szerelem első látásra akkor történik meg, mikor először látják egymást kívülről. ( H.B.)"

-Mond csak Aby mikor szeretnéd elmondani a szüleidnek, hogy sosem lesz jogász belőled?-kérdezte tőlem Ty a vázlata felett pajkosan rám mosolyogva. Igen ez jellemző rá. Elhív egy isteni sütőtökös kávéra,  hogy tanuljunk a novemberi beadandónkra, de valójában csak az életembe akar kutakodni. Tudom, hogy jót akar nekem és nála jobb legjobb barátot nem is kívánhatnék, de semmi kedvem nincs egy újabb hegyi beszédet meghallgatni tőle, a héten már negyedjére. Kelletlenül elhúztam a számat és a kávémat kortyolva hátra dőltem a puha székbe. Imádtam ezt a kávézót. Igazi menedék az ember számára, teli növényekkel és illatgyertyákkal a falakon különböző spirituális motívumokkal és maga a helynek volt egy kellemes retro beütése.

-Mi lenne, ha nem kezdenénk? Nem megyek haza a szünetre ezt már mondtam.-sóhajtottam fel és egy makacs barna tincset kisöpörtem az arcomból.-Nem lehetne, hogy inkább az esti buliról beszéljünk?

Ty megforgatta a szemeit és becsapta az előtte lévő füzetkupacot. A kezét a szájához emelte és úgy tett mintha egy képzeletbeli cipzárt behúzott volna és megadóan a magasba emelte a karjait. 

-Rendben. Legyen így, de csak egy feltétellel.-nézett rám kihívóan. Ez sosem jelent jót talán mégis csak jobb lenne átesni egy újabb fejmosáson. Fancsali képpel az arcomon meredtem rá minek hatására egyre szélesebb mosollyal élvezte szenvedésem. –Ha az este ott lesz Ő is kérlek, ne vedd fel az apáca stílust. Helyette inkább csábítsad el a csípőmozgásoddal vagy mutasd meg neki drágám azt a...

Mondatát meg sem várva nyúltam át az asztalon, hogy befogjam azt a mocskos száját. Nem kell túl sok ész ahhoz, hogy tudjam mit akart mondani.

-Mi lenne, ha nem hordanál össze ennyi hülyeséget? Inkább légy a másik Ty, aki olyan mintha az anyám lenne. Kérem vissza a régi Ty-t!- elhúztam a kezemet a szája elől és bosszúsan pillantottam a még mindig vigyorgó fiúra. Kiöltöttem rá a nyelvem majd a következő pillanatban már könnyekig nevettünk egymás viccesebbnél viccesebb grimaszain.

-Komolyan Aby, szerintem lenne nála esélyed. Szép vagy okos is és van az a szexi viselkedésed, amiről azt hiszed, hogy nem is létezik. Szerintem benned egy igazi domina bujkál. Emlékszel a tavalyi halloweeni partira, mikor abba a fekete bőrszerkóba voltál?

A kávémat félrenyelve vágtam hozzá a kezem ügyébe akadó sálamat. Vagyis csak vágtam volna hozzá, Ty egy ügyes mozdulattal kitért dobásom alól és a mögötte ülő mit sem sejtő vendég asztalára érkezett a kötött rózsaszín anyag. A kezemet a szám elé helyeztem és a hasonlóan megdöbbent tekintetű barátomra meredtem. Az asztal alatt lévő lábára taposva keltem fel bosszúsan a helyemről és a bőrdzsekis idegen asztalához botorkáltam. A lábaim úgy remegtek, mint egy nyárfalevél. Az idegen felállt kezében a sálammal és pont akkor fordult meg mikor elé érkeztem. Kidolgozott mellkasával szemeztem egy pár másodpercig majd szemüvegem felől óvatosan felnéztem egyenesen szürke tekintetébe. A szívem kihagyott egy két ütemet és úgy éreztem mindjárt elsüllyedek szégyenemben. Ő volt az azzal a lehengerlő szexiségével és elbűvölő férfias testével. Hogy a francba nézhet valaki ki ennyire tökéletesen. Úgy érzem, mindjárt leolvad rólam a ruha. Istenem, kérlek, tépd le rólam a ruhát. Úramég mikre nem gondolok, Abygel szedd össze magad és nyúlj már a sálad után. Az idegen megunva bamba bámulásomat egy finom mozdulattal nyúlt a kezem után és belenyomta a nekivágott ruhadarabot. Amint hozzám nyúlt a testemen úrra lett egyfajta bizsergés, ami villámcsapásként járt át újra meg újra egészen addig míg el nem engedte jobbomat. Teljesen megsemmisültem csak álltam előtte és nem bírtam levenni a tekintetem azokról a gyönyörű szürkeségekről. Még akkor is csak ott álltam mikor elment mellettem és a keze finoman hozzáért a csípőmhöz. Tényleg hozzám ért vagy csak képzelődtem? Az ajtó felett lévő kis csengő hangja zökkentett ki, ami jelezte, hogy valaki kinyitotta az ajtót majd becsukta azt. Kérlek, mond, hogy ez csak egy rossz álom volt és nem égettem be magam ennyire. Annyira idiótának érzem magam, egy hatalmas sóhaj kíséretében visszasétáltam a helyemre és visszaültem a kihűlt székemre. Ty egy egyenes vonallá préselte a száját és megbánó bociszemekkel meredt rám.

-Nehogy megmerj ezek után szólalni Ty. Utállak.-csíptem bosszúsan a kezébe és a kezembe szorongatott sállal megcsapkodtam. Ennél kellemetlenebb dolog már nem igen történhet meg velem szóval mit sem törődve a többi kíváncsiskodó szempárral püföltem tovább barátomat.