A szörnyeteg kedvese

4.rész

Pár héttel később 

Már este tizenegy is elmúlott mikor végeztem a könyvek kipakolásával a boltba. Nem volt egy túl nagy bolt, de rengeteg könyv kapott helyet a polcokon vagy épp a pénztár előtti kis asztalon. Mikor ide költöztem az első dolgom az volt, hogy keresek magamnak egy állást, hogy eltudjam magam tartani. A szüleim ugyan segítenek, de ha az ember egyedül él teljesen magára vannak utalva. Bizonyos számlákat ők fizetnek, de a többit nekem kell ahogy bevásárolni is. Ma este is pont egy kisebb bevásárlást terveztem, de már túl késő volt és fáradt is voltam. A buszt már fél órával ezelőtt lekéstem és a pénztárcámat is otthon hagytam, szóval még taxit sem tudtam hívni, tipikus én. Nem laktam messze, de közel sem. A lámpák gyér világítása és a túl csöndes utca egyre jobban megrémisztett mikor elhagytam az üzletet. Mikor már félúton jártam a következő kanyar után az egyik sötét mellékutcából kilépett egy idegen aki gyors léptekkel követett.  Mikor óvatosan hátrapillantottam a vállam fölött az idegen egy rémisztő mosolyt villantott felém és mogorván csak ennyit mondott:

- Ezt nem kellet volna!

Abban a pillanatban felém nyúlt mire elkezdtem futni, de nem voltam elég gyors. Megragadta a karom és akkorát rántott rajtam, hogy egyből a földre is vágódtam. Próbáltam felállni vagy arrébb kúszni, de az ismeretlen minden alkalommal a földre taszított. Szabadulni próbáltam, de hiába. Miután végre megtaláltam a hangom kiabálni kezdtem, de az utcán nem volt egyetlen egy lélek sem aki segíteni tudott volna. 

-SEGÍTSÉG! Valaki Segítsen ! SEGÍ...-A támadom belemarkolt a hajamba és egy nagy pofonnal belém fojtotta a mondatot.  Zokogásba törtem ki a fájdalomtól és a félelemtől. Ismét menekülni próbáltam, de újra meg újra a földre taszított.

 
-HÉ! Takarodj onnan! Hagyd békén !.-Egy ismerős hang hasított a levegőbe és ellökte tőlem a támadom. Heves verekedésbe keveredtek én pedig csak térdre rogyva zokogtam . Mire észbe kaptam már mind a két férfi tiszta vér és mocsok volt. A közelbe lévő kocsmából felfigyeltek a zajra és páran a két férfihoz igyekeztek, hogy véget vessenek a dulakodásnak. Az egyik nagydarab tetkós idegen szétszedte a két férfit míg  a másik alacsonyabb  kihívta a rendőröket.

Miközben vártam, hogy az egyik rendőr felvegye a vallomásom addig megtöröltem az arcom és masszírozni kezdtem a fejbőröm ami még mindig égett a megtépéstől a testem minden pontja szúrt és égett. A támadómat mielőtt még betuszkolták volna a villogó járműbe fenyegető szavakat kántált, melyeket igyekeztem nem meghallani.

-Tessék ezt vedd fel .-törte meg a csendet Ő. Eddig még rá sem mertem nézi. Azóta mióta megtörtént az az este nem láttam. Mostanáig. Rideg, de mégis óvatos velem. A  felém nyújtotta a dzsekijét magamra kaptam, de még most sem néztem rá. Pedig tudom, hogy Ő onnantól kezdve bámul amióta a rendőrök kiértek. Kezdtem fázni ezért  a kabátot szorosabbra fogtam magam előtt, de még így sem volt jobb. A szám néha néha megremegett a hidegtől és az elfojtott sírástól is. 

-Gyere ide. - súgta sajnálkozó hangon majd meg sem várva válaszomat óvatosan ölelő karjaiba húzott és finoman simogatni kezdte a hátamat a homlokomra pedig finom csókokat hintett.

Nem kellett sokat várni a könnyek záporként hullni kezdtek a szememből. A karjaiba menekültem ahol aztán menedékre is leltem. Van benne valami megnyugtató és valami olyan erő, mely kettőnket összekapcsol pedig még csak a nevét sem tudom. 

Egy olyan férfi iránt táplálok megmagyarázhatatlan érzéseket akinek még csak a nevét sem tudom, de szexelni már szexeltem vele. 

A mai nap után nincs kedvem újabb harcokat megvívni. Ez a pasi megmentette az életemet, de ugyan akkor ez a pasi egy szó nélkül ott hagyott az ágyamba teljesen egyedül miután eltöltöttünk egy szenvedélyes estét. Utálnom kellene amiért ezt tette velem, de a szívem mégis oly hevesen dobog a közelébe. Válaszokat akarok kapni, hogy miért tűnt csak úgy el, de nem a ma este. Ma csak biztonságba haza szeretnék érni és azt hiszem az Ő karjaiban érezném magam a legnagyobb biztonságba őrültség és egy utálatos helyzet amibe csöppentem. 

.........

- Megjöttünk..-mondtam elcsukló hangon majd néhány percnyi várakozás és néma csönd után az ajtóm felé vettem az irányt. Ennyi volt. Ismét csak ennyi.. olyan elcseszettül érzem magam most már csak sírni akarok addig míg el nem alszom. Mielőtt még beléphettem volna az ajtón megjelent a hátam mögött és finoman a kezemre tette kezét. Teste épp hogy csak hozzásimult az enyémhez, de még így is éreztem a belőle áradó forróságot. Beleborzong az egész testem mikor finoman maga felé fordít és végig simít az oldalamon. Lenéztem a kezére mely a kabátjába bújtatott testemet simogatta. A francba biztos a kabátját akarja. 

-Jaj a kabátod ne haragudj.-csalódottan elkezdtem lehámozni magamról, de kezei megakadályozták a folyamatot.

-A francba a kabáttal nem érdekel!-csattant fel-Engem csak ez érdekel.-tette kezét a szívemre-Hogy helyre hozhatom-e a múltkori hibámat?

Olyan tekintettel meredt rám, melytől a szívem menten megolvadni készült. Akkor, abban a pillanatban nem gondolkoztam csak azt tettem amit azóta megakartam tenni amióta itt áll az ajtóm előtt. Megragadtam az arcát és az ajkamra húztam kívánatos ajkait. Menta és enyhe sör íze van pont mint múltkor. Úgy vágytam a csókjára mint ember a levegőre. Szükségem van rá. 

Percekkel később mikor pihegve szétváltunk a homlokát az enyémnek döntötte és azon a szexi hangján csak ennyit mondott. 

- Sam vagyok.