A szörnyeteg kedvese

9.rész

Egész hétvégére itt maradtak és ez idő alatt egyszer sem láttam Samet pedig voltam kétszer is bevásárolni egyetlen egy emberrel találkoztam csak, Tyvel. Egy darabig elkísért hazáig aztán az utca elején mindig elköszönt. Tudta, hogy valami gáz van, de nem kérdezősködött Azt várta, hogy magamtól nyíljak meg neki. Régebben meséltem neki egy kicsit apámról, de nem kellett minden részletbe beavatnom ahhoz, hogy tudja befolyásos alak. Most jobb is, hogy szünet lesz az egyetemen nem tudnék koncentrálni és csak még jobban utálnék bejárni. A hétfő estét végre egyedül tölthetem, nincs feszültség, gyilkos csend, nincsenek újabb viták csak csend és nyugalom. Vagyis csak csend ez a nyugalom ami a házra telepedett az inkább nyomasztó és rideg. Úgy érzem menten megfulladok ha nem engedek be a házba egy kis levegőt. Régebben is sokszor csináltam ezt mikor nem tudtam aludni kiültem az erkélyre és hallgattam az estét. Mindig magányos voltam és utáltam a tesóm tíz évvel volt idősebb nálam ezért az érdeklődési körünk is más volt. Anyám apám mellett az évek alatt megtanult csendben és észrevétlenül jelen lenni. Mikor ideköltöztem úgy éreztem mintha felszabadultam  volna, de az amire mindig is vágytam az bírtam a legnehezebben megszokni. A társaságot. Ty mindig is imádta a zsibongást, de egy idő után nehezen bírta azt a sok embert aki érdekből körülvette és így ő is elkezdett vágyni a magányra az élet pedig jókor tett minket jó helyre. Szépen lassan kinyíltunk egymás előtt és Ty a második félévre a legjobb barátommá vált. Néha szar barátnak érzem magam amiért alig keresem, de azt hiszem Ő megszokta már ezt és nem haragszik érte. Most viszont még is engedek rossz szokásomból és a telefonomat elővéve írok egy SMS-t Tynek, hogy nincs e kedve elmenni egy bárba beszélgetni. Nem kell sokat várnom a válaszára az üzenetre csak egy időpontot és egy vigyorgó fejet küldött. Elég szűk időkorlátot adott meg Ty alig van tíz percem elkészülni, de Ty már a ház előtt dudál és bömbölteti az egyik kedvenc zenénket. Istenem, de imádom az elején kicsit feszengtem mellette és irigykedtem rá, hogy tud ilyen szabad lenni és eltud mindent engedni, de aztán megtanultam tőle én is és a feszengésem hamar átváltott szórakozásra és szabadságra. Mindig is hálás voltam neki amiért mellettem volt és kirángatott a gödörből. Mikor megtudta, hogy Sammel egy ideje már szemezgetek egyből átváltott kupidóba és szörnyen utáltam amiért mindig nyaggatott vele, de a végén még is csak neki köszönhettem az a csodálatos estét Sammel. Utálom magam amiért nem szálltam apámmal szembe, utálom amiért hagytam, hogy így megalázzák és megverjék, de a legjobban azt utálom, hogy még mindig gyáva voltam ahhoz, hogy felkeressem.