Vágyak ösztöne

1.FEJEZET: Valóságos fantom

Minden arany volt! Komolyan, szinte mindent arany borított! A fejem felett néha-néha himbálózó baromi nagy csillár, a második emeletről levezetett csigalépcső, a padló, a plafon, de még ráadásul néhány mellettem eltipegő nő cipője is aranyból készült. Hova keveredtem?

Ennek persze simán lehetne egy izgalmas előzménye , de sajnos nincsen. Oké, szóval Madison Miller vagyok, 17, egyenesen Chicagoból és éppen életem legunalmasabb nyári szünetét töltöm, ezért kamu személyit gyártok és pucosabbnál pucosabb helyekre lógok, ahol persze INGYEN kaja és hasonló szolgáltatások ( szeretettel) fogadnak. Csak hogy van, hogy néha nagyon is elvetem a sulykot és már ott is találom magam egy olyan helyen, ahol más cipője, drágább mint a mi házunk. Ez is most egy ugyanilyen fullos rendezvény, ahol össze-vissza keringek, teljesen ide nem illő felül passzos alul szétterülő fekete ruhában és azon elmélkedem hogy vajon nem fogyott e még ki a föld aranykészlete. Amúgy a 160 cm- mel az életbe nem fog észrevenni senki és az egyedüli akivel ma beszélgetni fogok az a rajzfüzetem. Szép kilátások!

Nagy unalmamban tehát, odasétáltam a bárpulthoz (szintén aranyból volt), majd kértem egy kólát, hogy ne haljak szomjan és gondoltam ha már itt rekedtem akkor keresek valamit amit lerajzolhatok. A pillantásom először egy cserepes növényre akadt, amit jónak is találtam, ezért belekezdtem az alkotásba. Röviden leírva most megosztom azt a tényt, hogy teljesen belefeledkezem a rajzolásba. Valahogy élvezem, ha húzhatok egy vonalat, majd még egyet és így tovább még nem előttem van az, amit korábban elképzeltem. Ezen felül, az egész folyamat nyugalmat áraszt és semmi elvárást nem tömörít bele, csak úgy fogom fel hogy amit készítek az teljességgel az enyém és valamilyen szinten a részem. A másik szenvedélyem a zene, merthogy a fejhallgató a nyakam körül alap, az éneklés nélkül nem is léteznék, meg rendszerint idegesítem a szobatársaimat a kornyikálásommal. A szobatársaim. Mit is mondjak róluk? Azt hiszem bírom őket, de tényleg. A legjobb kapcsolatom akkor is Oliviaval van, ő ugyanis az LB-m. Általában mindent megbeszélünk, elválaszthatatlanok vagyunk, mindketten hülyék, szóval tudjátok az az igazi legjobb barátos dolog nálunk működik. 9.- ben ismertem meg, ugyebár egy suliba járunk.....Naaa nyári szünet van, hagyjuk a sulit!!!!

Ööhhmm...nincs tesóm (sajnos) meg ha már így elkeztem magamról áradozni, akkor kijelentem, hogy szőkésbarna hajam van, amely enyhén hullámos, a szemem már szinte fekete, de még épp hogy sötétbarna, alakomról annyit, hogy valószínűleg vékony vagyok. Őszintén szólva én nem vagyok az a tipikus ,,lány a szomszédból" típus, hanem én vagyok az aki abszolút görcsöl azon, hogy vajon most hogy nézhet ki és reggel is mindig a legjobb frizurát csinálja magának, a szülei meg kitágult pupillákkal bámulják, hogy ez vajon hova készül?????

Igaz, divatérzékem egy szál se, de mindig megpró.......Aahhjj ,Jézusom! Mi volt ez?? Ki ért hozzám??? Nem is szólt hozzám senki meg....jajj ne megint elbambultam. Ködös szemmel kaptam fel a fejem a lapjaim közül és eléggé félve konstantáltam, hogy egy kb.30-as férfi fürkészve keresi a bennem lapuló életet, amikor persze megtalálta, amúgy is hátborzongató arckifejezése átváltott gonosz mosollyá ( mondjuk én vicsort láttam, de gyermekded tudatom sugallta hogy mosoly volt, mondjuk egyik se jobb) és ha eddig nem féltem attól, hogy bedugnak egy nagy sötét furgonba és ki tudja mit csinálnak velem, na most akkor ez az érzés is előjött bennem.

- Elnézést Kisasszony! Foglalt ez a hely?- mutatott a férfi a mellettem lévő székre.

- Öö...nem.- mondtam zavartan.

- Leülhetek?- kérdezte.

-.....Persze.- villantottam egy kis ártatlan mosolyt és imádkoztam, hogy meg ne szólaljon. Nem jött be.

- És...megkérdezhetem hogy hívják?- nézett rám érdeklődő szemekkel.

Anyám, hol él ez?? Az őskorban? Hagyjon már, ha nem tűnt volna fel neki, eléggé fiatal vagyok hozzá.

-Madison.

-Nagyon szép neve van...- ezután már csak hangfoszlányokat hallottam az emberből, ahogy a környezetszennyezés súlyosságáról hadovál össze- vissza. Mondhatom, hogy baromira érdekelt. Úgy 3 másodpercig.

-Elnézést, de ki kell mennem a mosdóba. Tudja, túl sok volt a kóla.- mutattam a mellettem heverő TELI kólás pohárra s abban a pillanatban tettem is egy 180 fokos fordulatot, felkapdostam a cuccaimat és már rohantam is a ,,mosdóba". Amúgy tényleg oda mentem. Beléptem, odaálltam a tükörhöz, megigazítottam magam, kifújtam a levegőt aztán el is hagytam a helyiséget. Kilépve elhatároztam, hogy itt hagyom ezt a partit, hiszen nem vagyok idevaló, és nem is érzem jól magam.

Aztán valami megakadályozott, vagyis inkább valaki, merthogy volt egy asztal.....izé, szóval egy asztalnál ült. Uhh azt akarom mondani, hogy ott ült egy asztalnál. Észbontó volt és csak úgy vonzott. Naaaa ez így még mindig nem érthető. Szóval az előttem lévő asztalnál ott ült egy fiú. AZ, A FIÚ. Egyszerűen lesokkoltam. Azt hiszem, hogy beleestem vagy mi?!!? Szeretem. IGEN, én szeretem őt. Jó tudom, hogy az égvilágon semmit nem tudok róla, de akkor is szeretem. Az előbb idenézett, ezt nem hiszem el.ÚRISTEN. Oké, elég volt az ömlengésből, felnőtt érett nő vagyok, ez teljességgel képtelenség amit állítok.

Én most elmegyek és otthon újragondolom az életem. A kijárat felé vettem az irányt, azonban megtorpantam ugyanis nyár van, azért lennék itt, hogy elüssem az időt, hogy szórakozzak és az a fiú sem nézhet ki 20- nál többnek, szóval miért ne ismerhetném meg? Hiszen ezért jöttem, és akkor  egy kis hamg megszólalt bennem, ezért olyan nagy elszántságot éreztem, hogy vagányan odasétáltam ahhoz az asztalhoz ahol ült és megálltam közvetlenül előtte. Hirtelen jött magabiztosságom éppen ekkor csak úgy elsuhant és magamra hagyott. Kösz szépen bátorság, én is bírlak. Hormonok, hogy kapnátok be....huu...közelről még jobban néz ki.

-Szia.- köszöntem túlságosan is halkan.

-Szia. -köszönt vissza szemtelenül cuki mosollyal.

Na sziasztok! 😜Itt vagyok az első résszel. Nem tudom mit mondhatnék, még soha életemben nem írtam ilyesmit sehová szóval ez még nagyon új nekem. 😲Remélem tetszik!❤
A folytatás sajnos nem tudom mikor várható mert olyan személyiség vagyok aki ha elkezd valamit lehet, hogy nem fejezi be, de reméljük ezzel másképp lesz.😘