Vágyak ösztöne

12.FEJEZET: Gyönyörű kétségek

Nyertem! Nyertem! Nyertem!

Toporzékoltam boldogan Liam előtt, aki csak meredten bámulta az előtte elterülő tv képernyőjét.

-Naa Picúr, ember vagy te egyáltalán??

-Áá, nem, dehogy is!...Ugyan már minek nézek ki? Űrlény? Vérfarkas? Vámpír? Jaa, megvan tini ninja teknőc! Vagy inkább, egy titkos szuperhős? Igen, tényleg, csak most álcázom magam, de amúgy van egy lila tincs a hajamban és agyakat loccsantok szét az elmémmel!

-Jajj, Picúr te legfeljebb a Mikulás manója lehetsz.-cukkolt kegyetlenül Liam.

-Nyugodtan irigykedj csak!- mondtam magabiztosan.

-Jajj, de most komolyan! Eltudom képzelni ahogy a pici gyerekeknek osztogatod a Mikulás csomagot, manó sapkában és cipőben.-csak nem hagyta abba a cukkolást. És még viccesnek is találja a beszólását. Majd adok én neki Mikulás csomagot!!!

-Na jó, nagyon élveztem a legyőzésedet, de most már megyek aludni.-köszöntem el Liamtől.

-Oké, jó éjt, szia.

-Neked is, szia.-egy utolsót Liamra mosolyogtam, majd elhagytam a szobát.

Na, hát ez is megvolt. Láttam a szobáját, le is győztem videójátékba, aztán meg a Mikulás manójának nevezett. Na szép.

Liammal egy kicsit elment az idő, de holnapra kiakarom pihenni magam és nem akarok későn lefeküdni, ezért az esti teendőkkel gyorsan kész is lettem. Nem tudom mi lett velem, de közben állandóan mosolyogtam. Mikor a puha és még eléggé hideg takaróval betakartam a lábam, még akkor sem tudtam letörölni azt a széles vigyort az arcomról. Még akkor sem amikor már a szememet csuktam álomra, még akkor is boldog voltam. Így is aludtam el.

-------

Sötétség. Fény. Mi olyan nedves? Ez nyál? Hol vagyok? Ki a jó szagú élet is vagyok én? Mi ez a hang? Úristen, de hideg van. Pisilnem kell. Merre van észak? Vagy a wc keletre van? Mi ez a selymes a fejemen? Ez a hajam?

Ja nem ez a párna. És én most ébredezem. Csodás. De tényleg, ez nyál? Jézusom, mit csináltam az éjszaka????

Oké. Oké, ez egy családbarát történet. Tehát, valaki kopogott az ajtón.

-Gyere!!-kiabáltam ki unottan, közben az arcomat egy kényelmes, puha párnába fúrtam.

-Na jó, Picúr! Te őszintén mi a jó Istent csinálsz?

-Ébredezem, Liam. Ébredezem.-válaszoltam félkómásan, úgy mintha ez nem lenne egyértelmű.

-11:30 kor?-nézett rám Liam kérdőn.

-Hát, mint látod. Várjunk... 11:30. Már annyi az idő???-néztem kikerekedett pupillákkal az előttem álló személyre.

-Igen. Úgyhogy gyorsan kapd össze magad és induljunk.-mondta a fiú szigorúan.

-Igen is kapitány.-persze én unottan válaszoltam. Ami e percek után történt arra nincsenek szavak.

Ugyanis Liam így szólt:-Hangosabban.

Először nem értettem, aztán leesett. Sajnos.

-Igen is kapitány.-mondtam egy kicsit nagyobb hangerővel mint az előzőt.

Ez már majdnem kiabálásnal hatott a csendes házban, ugyanis Liam szülei és az én szüleim ma mentek a papírokat, az üzletet stb. intézni, Lincolnt pedig, ha jól tudom, szülinapi zsúrra hívták.

És igen, ezután Liam rákezdett a dalra.

,,Óóó, ki lakik odalenn, kit rejt a víz?
Spongyabob, kocka....."