Vágyak ösztöne

11.FEJEZET: Eltorlaszolt elágazás

Legyünk barátok! Legyünk barátok! legyünk barátok!

Ez a pár szó ismétlődött egyfolytában a gondolataim sűrűjében. Egyszerűen nem bírtam őket eltűntetni onnan. Nem is tudom egyáltalán, hogy ez jó e vagy rossz? Hogy megéri e ezen agyalni? Hisz lehet hogy Liam képes lenne barátként tekinteni rám, de nekem nem menne. Kizárt. Ráadásul most még elmenekülni sem tudok, mert még 6 napig itt ragadtam, és ezen az sem segít hogy fejjel lefelé az ágyam szélén fekve, már vagy ezerszer végigpörgettem magamba a Liammel történt eseményeket. Jaa, és Liam a szemközti szobában várja a válaszom az ajánlatára. Szuper. Ajj, most mit csináljak? Istenem, segíts.

-Kislányom..-hirtelen anyu nyitott be és fürgén leült mellém az ágyra.- Mi ez a szomorkás hangulat??

Hát, igen. Az én anyukám is tud időzíteni, de mivel most elég jól jött a jelenléte, ezért így történt, hogy mindent, de tényleg mindent elmeséltem neki. Hogy, hogy találkoztam Liammal, a táncunkat, a csókunkat, majd hogy amikor újra találkoztunk eléggé feszengtünk egymás mellett, majd ugye elmentünk várost nézni, és természetesen a végét sem hagytam ki a sztorinak.

-Jajj, csillagom...- anyukám arcáról a bánat összes formája tükröződött vissza.-..mihez kezdessz most?-hirtelen ülőhelyzetbe tornásztam magam, és úgy kezdtem gondolkodni a válaszon, de az csak nem akart jönni.

-Hát ez az, hogy fogalmam sincs. Én és Liam, barátok? Őneki menne, de nekem nem.... Mondjuk az első találkozásunkkor nagyon megérintett, de hát ez nem biztos, hogy fenn is maradna. Nem? Hisz csak egy találkozás.

- Tudod, kicsim egy találkozás is elég ahhoz, hogy valaki megérintse a lelkedet és utánna soha el ne engedje. Ezt nem tudhatod, hogy mikor lesz. Már lehet, hogy volt is, de az a lényeg, hogy erre nem lehet felkészülni. Váratlan..... Na jó és egyébként most mit érzel? Szereted?-a végén rá is tért a lényegre. Mellesleg anyu szavai eléggé elgondolkodtatóak.

-Hát azt sem tudom. Szeretek vele lenni, mellette önmagam lehetek. Mégis annyira megbántott. Hogy bízzak benne ezután?-ekkor már anyu szorgosan a hátamat simogatta, hogy érezzem, hogy ő mellettem van.

-Drágám, ha elzárkózol és nem adsz esélyt neki, hogy redbehozza, azzal nem oldódik meg semmi.- lelkitanácsadóm felállt és az ajtó felé vette az irányt. Amikor azt hittem már hogy távozik, csak visszafordult.

- Nem nekem kell döntenem, de azért még egy kis tanácsot adok. Hallgass a szívedre!- miután ezt mondta, megfordult és eltávozott.

Na szép! Most azt hiszem még jobban összezavarodtam! Azt mondta, hogy legyek a barátja, meg azt is hogy ne!

Kétségbeesésemben úgy döntöttem, hogy iszok egy kis nyugtató teát, ezért a konyha lett az úticélom. Amikor beléptem a helyiségbe, Lincolnt láttam meg az asztalnál ülni, ahogy ette az előtte elterülő sonkás szendvicsét. Miután elkészítettem az italt, odaültem mellé.

-Szia, hogy vagy te cukorfalat?-mosolyogtam a kisfiúra, majd összekócoltam dús haját.

-Ajj, Madi szomojú vagyok, mert veszekedtetek Liammal. Miéjt vesztetek össze?-kérdezte boci szemeit rám meresztve. Ó, Istenem, de édes.

-Lincoln, tudod ez csak egy kis vita, de ilyen minden ember között megesik. Nyugodj meg, és ne szomorkodj!-átöleltem kicsinyke vállait és úgy nyugtattam meg a kis csirkefogót.

-Tényleg?Akkor, kibékültök? Ugye?-jajj, erre mit kellene mondjak? Hisz én sem tudom, hogy mi fog történni?

-Há..h.á..hát..- hirtelen nem tudtam válaszolni, és ezt Lincoln is észrevette.
A szája lefelé húzódott, majd kibújt az ölelésemből.